Minden egyes nap emlékezni kell
Zoltai Gusztáv, Holokauszt túlélő, a Mazsihisz és a BZSH volt ügyvezető igazgatója emlékezett a történelem szomorú napjaira a Heti Tv Pirkadat című műsorában, de szó volt még arról is, mit csinál ma egy egykor nagyon aktív közéleti ember.
Zoltai Gusztáv elmondta, minden egyes nap emlékezik, megemlékezik, mert az átélt események, ha máskor nem is, álmában előjönnek, valamint az embert körülvevő környezet, a kommunikációs eszközök is szinte naponta emlékeztetik a történtekre. Hozzátette, neki a mai napig is az a német város szerepel az email címében, ahol édesanyja földi maradványait megtalálta, Lübeck.
Miközben a szülei lágerben voltak, a gyermek Zoltai Gusztáv a pesti gettóban volt, borzalmas körülmények között, kilencvenen egy fáspincében, mint hozzátette, ezt a helyzetet csak túlélni lehetett. Ezeket a heteket nap mint nap átéli, meg kellene bocsátani, de mint kiemelte, nem tud ilyet tenni, átéli újból az egészet.
Mint elmondta, a gyerekeinek, az unokáinak direkt nem mondta el az átélteket, de például, amikor a lánya kicsi volt és megkérdezte, hogy érte miért nem jönnek a nagyszülők, akkor kénytelen volt elmondani mindent. Hozzátette, ő teljesítette a kötelességét, végül mindent elmondott az utódainak, akik ezeket biztosan elmondják majd az őket követő nemzedékeknek.
Zoltai Gusztáv hosszú éveken át dolgozott a színházi világban, majd lett évtizedekre a zsidó közösség egyik vezetője, ma már nyugdíjas, ennek kapcsán azt emelte ki, a szereplés, a mindennapi pörgés már nincs meg az életében, de nem üldögél otthon, minden egyes nap van valahol. Eljár piacra, sokat beszélget az emberekkel, folyamatosan fordulnak hozzá kérésekkel, kérdésekkel. Mindezek mellett rendszeresen jár zsinagógába, most Baruch Oberlander rabbihoz, de eljár rendszeresen rendezvényekre, előadásokra.
Zoltai Gusztáv külön beszélt egykori munkatársáról, Bandi Lászlóról, aki már nincsen közöttünk, akinek a fia bármicvóján vett részt nemrégiben.
Sokat igyekszik olvasni, de azt hozzátette, sajnos sok Holokauszt irodalmat forgat, de azért jut ideje a szépirodalomra is.
Manapság elsősorban a gyerekire, az unokáira fordítja minden lehetséges szabadidejét, akikről elmondta, biztosan nem könnyű nekik, hogy ők is a Zoltai nevet viselik, de véleménye szerint nem panaszkodnak, büszkék rá.
Beszélt arról is, manapság olyan emberek keresik meg a zsidó közéletből, akiket korábban az ott eltöltött 27 év alatt nem segített, tán még bántott is, de a mai hivatalos zsidó vezetők nem keresik a társaságát, nem köszöntik fel a születésnapján. De folyamatosan keresik a nemzetközi zsidó közélet szereplői, az egykori árvaházi növendékek, mindenki szeretne vele találkozni.
