Zsidóságot érintő lapszemle 2019.10.25
Sajtófigyelés 2019. október 25.
Magyarország
Egy nagykövet, aki a szívére és az eszére is hallgat
David B. Cornstein, az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövete a heti Tv Pirkadat Extra című műsorában beszélt magáról, a magyar nagymamájáról, de természetesen szóba került a nagyköveti munka, a magyar-amerikai kapcsolatok, azok javításának a lehetősége.
www.breuerpress.com/2019/10/24/egy-nagykovet-aki-a-szivere-es-az-eszere-is-hallgat/
A nagykövet beszélt az antiszemitizmusról is, megjegyezve, ő maga már a szenátusi meghallgatásán is kijelentette, saját magát egy büszke amerikai zsidónak tartja, és azt is hozzátette, azért is jön nagykövetnek Magyarországra, hogy személyesen is segítsen mindenféle antiszemita cselekménnyel szemben. Az sajnos kijelenthető, nincs olyan városa a világnak, ahol nem lenne valamekkora zsidóellenes érzület, de az is látszik, ma Budapesten ez kevésbé jellemző, sőt – tette hozzá David B. Cornstein, a magyar fővárosban kevésbé érezhető ez a gondolkodás, mint New Yorkban. Elmesélte azt is a nagykövet, hogy az őszi zsidó nagyünnepeken otthon volt, ahol az egyik new yorki zsinagóga elöljárójaként is tevékenykedik, akkor szembesült azzal a ténnyel, hogy csak szeretett városában 750 zsidóellenes tettet követtek el ebben az évben. Bizonyára a magyar fővárosban ennél jóval kevesebb van, persze az is igaz – tette hozzá, az egy ilyen cselekedet is sok.
Mióta itt van Magyarországon, a nagykövetnek már sikerült kapcsolatokat kiépítenie a magyarországi zsidó közösséggel, a sokféle zsidó szervezetek mindegyikével.
…
David B. Cornstein külön beszélt a magyar-amerikai kapcsolatok javítása kapcsán arról a javaslatáról, amit mind a miniszterelnöknek, mind pedig a kormány tagjainak elmondott. Véleménye szerint elsősorban Magyarország PR-jén kellene javítani, mert jelenleg úgy néz ki, mintha nem lennének meg ezek a kapcsolatok. Pedig – tette hozzá a nagykövet, egy gyönyörű országról van szó, kiváló emberekkel, nagyszerű ételekkel, még nagyszerűbb borokkal. Ám mindezek mellett úgy tűnik, mintha Magyarország még mindig Európa egyik legjobban őrzött titka lenne, keveset tudnak róla. Azt is elmesélte a nagykövet, hogy amikor otthon van, sokszor elmondják neki, hogy mennyire sajnálják azért, mert Budapesten kell dolgoznia, ahol például hatalmas az antiszemitizmus. David B. Cornstein mindegyik ilyen felvetésre elmondja a valós helyzetet, ami persze gyökeresen eltér ezektől a véleményektől. Azt is hozzátette a nagykövet, hogy ebből a szempontból Magyarország olyan, mint Izrael, amelyik szintén igen rosszul teljesít a saját PR-ja területén.
Izrael kapcsán a nagykövet beszélt a közel-keleti helyzetről. Határozottan kijelentette, élete során még nem látott olyan amerikai elnököt, aki többet tett volna a zsidó emberekért, mint Donald Trump, akit már harminc éve ismer személyesen és emiatt is tudja kijelenteni, az elnök valóban úgy is érez, ahogy mondja. Pont emiatt is tartja furcsának, ahogy mondotta, a szíve szakad meg akkor, amikor azt látja, sok amerikai zsidó Trump elnök ellen emel szót, pedig sokkal jobban kellene értékelni, amit az amerikai elnök a zsidókért tesz.
444.hu
Nyílt antiszemitizmussal jelentkezik Bayer Zsolt blogja
Új poszt jelent meg Bayer Zsolt Bádog nevű blogján, ahol a magas állami kitüntetésben részesített fideszes aktivista két publicisztika között osztja meg különböző gondolatait, illetve az interneten talált képeket és szövegeket olvasóival.
Ezúttal a
Hát nem érdekes?
című írásban egy fotó látható egy postaládáról, amin sok külföldi neve olvasható. A vélhetően zsidó származású emberek nevei alatt a képen a felirat:
„Sok JÓ szavazópolgár kis helyen is elfér..”
A kép felett az idézett szöveg szerint
„Egy lakásba 18 név?
A postaláda elég kicsi.
Nem lehet nagy levelezési forgalom.
Szabályos lehet ennyi ember egy címen?
Hány ilyen lakás lehet?
Ha emeletes ágyakon alszanak, akkor is hány szobás lehet?
Ha tényleg igaz, mindenki ott lakik, társasház fizeti a víz számlát vagy van külön vízórája ennek a lakásnak?”
A kép, a rajta és mellett lévő szöveg arra a fideszes körökben népszerű elméletre utalhat, hogy a Budapesten bejelentett lakcímmel és így szavazati joggal rendelkező külföldiek dönthették el a főpolgármester választás eredményét. Ebben a változatban nem akármilyen külföldiekről, hanem zsidó származású emberekről van szó, akik sokan laknak egy helyen, lehet, hogy illegálisan, viszont a kép készítője szerint kétséget kizáróan szavazópolgárok.
Egyébként semmit nem tudunk arról, hogy a Budapesten lakó külföldiek, vagy azon belül a zsidó származású emberek hogyan szavaztak volna az októberi önkormányzati választáson.
Bayer Zsolt várhatóan néhány órán belül új poszttal jelentkezik majd, mely szerint
A – Feltörték a blogját, ez a legutóbbi bejegyzés nem tőle származik.
B – Ő csak találta ezt a képet (esetleg küldték neki), és érdekesnek találta, de ez nem jelenti, hogy egyetértene bármivel.
C – Kérdezni ugye azért még szabad?!?!
D – Neki fogalma sem volt, hogy ezek zsidó nevek volnának, csak annyit tudott, hogy külföldiek.
E – Az az antiszemita, akinek erről a képről és szövegről antiszemitizmus jut eszébe.
A cikk forrása: badog.blogstar.hu/2019/10/24/hat-nem-erdekes-/84937/
magyarnarancs.hu
Kovács András: „Számontartották, ki zsidó”
magyarnarancs.hu/sorkoz/kovacs-andras-szamontartottak-ki-zsido-124015
A pártállam is összetartó, potenciálisan ellenséges polgári csoportként tekintett a hazai zsidókra – erről is beszélt nekünk a téma jeles kutatója. A téma jeles kutatója, Kovács András új könyvében (A Kádár-rendszer és a zsidók) eddig ismeretlen dokumentumokat közölt és dolgozott fel. Ízelítő a friss Magyar Narancsból.
Magyar Narancs: A kommunista hatalomátvételt követő időszakban – a szovjet példa alapján – nálunk is azzal a gyanúval illették a zsidókat, hogy rejtett hálózatot alkotnak, és kétséges a lojalitásuk az új rendszer iránt. Főleg, ami az első izraeli–arab háború óta hivatalos Izrael-ellenes ideológiai vonal követését illette.
Kovács András: A szovjet politika először támogatta Izrael létrejöttét, mert remélték, hogy kommunista párt által vezetett állam lesz, a Szovjetunió regionális szövetségese, amely ellensúlyozza a hagyományos gyarmatosító hatalmak (Nagy-Britannia, Franciaország) közel-keleti befolyását. Ebben csalatkozniuk kellett, ekkor fordult Izrael-ellenes irányba a szovjet külpolitika, amit a magyar is követett. 1949 után nálunk is megjelent az anticionista retorika, és az ötvenes évek elején cionista összeesküvés vádjával itt is rendeztek pereket (…)
MN: Az Izraelhez fűződő viszony hullámzása megszabta azt is, hogyan viszonyuljanak a szocialista országok, az egyes kommunista pártok saját zsidó honfitársaikhoz?
KA: Az Izraellel kapcsolatos politikának minden időszakban komoly következményei voltak a zsidókkal kapcsolatos hazai politikára is. A hatnapos háború után a Kádár-vezetés szigorúan megkövetelte a szovjet vonal lojális követését a zsidó származású káderektől, egyszerű párttagoktól, sőt a párton kívüli zsidó közösségtől is. Ez megjelenik a kötetben közölt pártdokumentumokban, például Kádár közvetlenül a háború utáni napokban a Politikai Bizottság ülésén nyíltan kimondja: felül kell vizsgálni azon zsidó származású pártfunkcionáriusok pozícióját, akik nem hajlandók a pártvonalat követni, merthogy Izraellel szimpatizálnak. (…)
A legszebb, amit egy ruházati szövetkezet párttitkára mondott (és amit aztán egy besúgó jelentett): „Mi, kommunisták, akik származásunknál fogva zsidók is vagyunk, ebben a kérdésben nem értünk egyet a Szovjetunióval, mert az arabok antiszemiták és kommunistaellenesek voltak mindig. (…) Az izraeli nép sokkal haladóbb [mint az arabok], hiszen ott három kommunista párt működik.” (…)
MN: A könyvben publikált dokumentumokat olvasva is úgy tűnik, hogy a magyar pártvezetés is hajlamos volt a magyarországi zsidókat egységes, kompakt, egy húron pendülő, hálózatot alkotó csoportként kezelni.
KA: (…) A pártfunkcionáriusok fejében létezett valami olyasmi, hogy „a zsidóság” és az ehhez kapcsolódó sztereotípiáik és asszociációik nagyon hasonlóak voltak a háború előttihez. Meg voltak győződve arról, hogy „a zsidóság” egy elkülönülő, saját érdekekkel rendelkező, rejtett hálózatot működtető, együttműködő társadalmi csoport, amelynek tagjai még ha magasabb pozícióba kerülnek is a rendszerben, mindig is megbízhatatlanok, a Nyugat potenciális ügynökei maradnak, akik válsághelyzetekben aztán kimutatják a foguk fehérjét (…)
A teljes interjú „Számontartották, ki zsidó” címen elolvasható az e heti nyomtatott Magyar Narancsban.
