|
|
Emlékezzél ősidőkről, vizsgáljátok nemzedékek és nemzedékek éveit!
זְכֹר יְמוֹת עוֹלָם בִּינוּ שְׁנוֹת דֹּר-וָדֹר
(Mózes 5. 32/7) |
|
|
|
|
Most valami frappánsat kellene most írnom…
Jom Kipur után.
A világ bölcsességét egy mondatban.
A megvilágosódás varázsigéjét.
A térkép helyét, amely elveszet a boldogságba.
De semmi.
Nincs ihlet…
Most éppen az édesanyámra gondolok. Intenzív emlékek. 2 éve. Átöleli a gondolataimat az emlékezés.
Elolvadt a jéghegy. Mégsem vált könnyé a szememben.
Valami nagy tengerré lett.
Könnyóceán…
—
Saját sorsomon keresztül próbálom megérteni Mózest. Bár ő a másik oldalon állt. Ő már a halál csókját várta. 120 éves.
És próbálta elengedni a népét, de nem tudta. Dallal, áldással, érintéssel, tűzoszloppal és ezernyi törvénnyel védte őket.
És én meg itt állok lent a tömbegben. Ragaszkodom minden érintéshez, minden áldáshoz és minden szóhoz. Belélegzem a jelenlétét.
Tudom, a megszületés a halál.
Nap – nap után másképp nézek a gyermekeimre. Megvédhetem-e őket a fájdalmaktól?
Miattam születtek. Ők nem akartak megszületni. És majd meghalni sem akarnak.
Én tettem ezt.
—
Mózes is ott állt a 600.000 gyermekével szemben. Nem is tudta, milyen világba indítja el azt a sok-sok-sok embert. Évezredes üldözések, pogromok, megalázás, menekülés és Auschwitz.
Ha tudta volna mindezt, akkor kardjába dőlt volna a fáraó színe előtt?
—
Itt ülök és írok.
A miértek hegyként magasodnak előttem és én a mélyben szinte belefulladok a légszomjba, a válaszok hiányába.
—
Az nyugtat meg, hogy sok mindenkinek vannak ilyen gondolatai, és mert valaki rabbi, attól még ugyanazokat a kérdéseket teszi fel a Jóistennek. Legfeljebb erőszakosabban.
Odakiáltom neki, hogy nem lehetünk egymással szemben őszintétlenek! Válaszoljon nekem!
—
Kol Nidré beszédemben azt mondtam, hogy idén két dolgot szeretnék elérni, – és ezt tanácsoltam ott, mindenkinek –
1) tudjunk mindig rácsodálkozni a világra, és
2) tanuljunk meg megköszönni, mindazt amit látunk és érzünk!
—
Nyugalom áraszt el.
Áldást mondok a gyermekeimre.
Káddist az édesanyám után, és akkor látom az ő furcsa-csuda mosolyát.
Az életem ilyen másodpercekből áll. Én töltöm meg veletek.
—
Mit gondolhatott a Jóisten, amikor elengedte a történelembe a népét? És mit gondolhatott azokról, akik genocídiumokat parancsoltak?
Titus, Torquemada vagy Hitler?
Mit keresnek ők ugyanazon a Földön, ahol Mózes, Jónás, Dávid király vagy Salkaházi Sára élt?
Ahol ezernyi zsidó és nem zsidó cádik próbált olyan világot teremteni, ahol az élet áldássá válik?
Őszintén sajnálom azokat, akiket bármiféle gyűlölet vezérel. Hogy lehet így reggel felkelni? Napról napra így élni?
Szenvedéllyé váló pokol.
—
Édesanyámat 2 esztendeje vesztettem el. Így Jom kipur után 3 nappal.
Nagyon remélem, hogy mindazt a szeretetvágyat, ami élt benne, picit be tudtam tölteni.
Az apukája (az én nagypapám) tudott róla, hogy lesz egy gyermeke. Így halt meg. Mire gondolhatott 1944-ben? Nehogy az ő gyermeke is a zsidó sorsot szenvedje?
—
Anyukám háborúban fogant. A pesti gettóban lett embrió és a szabadságban született. Gyermekével és két unokájával a lelkében halt meg.
—
Amikor arra a 2 évvel ezelötti napra gondolok, teljes bizonyossággal állítom, hogy az életnek egy mindenekfölötti célja is van.
Isten azért adta a saját piciny, ám végtelen energiadarabját abba a két pici sejtbe, amik a szerelemben találkoznak, mert feladatunk van ebben a világban:
Hogy azt adjuk a másiknak, amit csakis mi tudunk adni neki.
Amitől ő elmosolyodik. Az ő isteni lélekdarabja találkozik az enyémmel. Lett légyen az barátság, szerelem vagy rokoni kapocs.
—
Az én édesanyám és édesapám már nincsenek itt. Bennem kavarognak.
Emberségemben és zsidóságomban.
Válaszaimban és kérdéseimben.
Hadarásomban és tehetségemben.
És ilyenkor elmosolyodom. (Mózes ekkor énekelt…)
És azt mondom: köszike…
Jitgádál vejitkádás smé rábbá!
Legyen nagy és szent az ő végtelen neve… |
|
Sábát:
hetiszakasz: háázinú
sábát: 17: 46 – 18:49
péntek:
18:00 – szombatfogadás majd kiddus.
dvár Tóra: Fonó Gábor
szombat:
8:30 – tanulás @ imaszövekek
9:00 – reggeli ima majd kiddus
dvár Tóra: Varga Pisti
12:15 – tanulás – vallásjog és modernitás
13:00 – délutáni ima
Szukkot ünnep:
Imaidőpontok a Bét Sálomban
vasárnap:
Gyertyagyújtás:
2 áldás:
lehádlik nér sel jom tov és sehehejánú
(gyertyagyújtásra van lehetőség a zsinagógában is!)
18:00 – esti ima és kiddus a sátorban
hétfő:
9:00 – A reggeli ima kezdete, majd kiddus a sátorban
18:00 – délutáni és esti ima, majd kiddus a sátorban
kedd:
9:00 – A reggeli ima kezdete, majd kiddus a sátorban |
|
|
| Különleges kérésem van azok számára, akik szombat reggel jönnek zsinagógába.
Szombaton lesz édesanyám 2. járcájtja, ezért jó lenne, ha már 9:15-kor lenne minjen, hogy tudjak káddist mondani.
A járcájt miatt szombaton 13:00-kor minha imát is fogunk mondani.
Azaz nagy tisztelettel kérném az urakat, hogy a kiddus után ne siessenek haza, hanem támogassanak abban, hogy tudjak a minha imában is káddist mondani
Köszönöm! |
|
|
| Tanulások a héten @ Bét Sálom
szombat:
8:30 – imaszövegek (Radnóti)
kb. 12:30 – jogesetek (Radnóti)
vasárnap:
16:00 (!!!) – zsidóság alapjai tanfolyam
csütörtök:
17:30 – héber kezdő (Vasa Irén)
19:15 – héber „nagyon” kezdő (Vasa Irén)
A Hegedűs zsinagógai előadássorozatom az ünnepek után folytatódik |
|
|
| Hét szó a hetiszakaszból:
מָּטָר – mátár – eső
טַּל – tál – harmat
צּוּר – cúr – kőszikla
אֱמוּנָה – emuná – hit (ámen – elhiszem)
יָשָׁר – jásár – egyenes
דּוֹר – dor – nemzedék
מִסְפַּר – miszpár – szám (1,2) |
|
|
Szerintem az elmúlt évtizedek legszebb zsidó naptára!
Kapható:
Bét Sálom, Kosher-deli, Rabbiság, Bethlen tér
Bekerülési ára: 2000.- |
|
|
Ketivá vehátimá tová!
Gemár tov!
!א גיט געבענטשט יור פֿאַר אַלע פֿרײַנט |
|
|
|
|
|
|
|
|
