Napi Tóra, sáhárit, tanulás Háázinu hetiszakasz 2. kommentár, 5780. Tisri 8.

Napi Tóra, sáhárit, tanulás

x

Darvas István

K”K,

 

Háázinu hetiszakasz 2. kommentár, 5780. Tisri 8.

Ráv Soloveitchik Ros Hasana és Jom Kippur, az isteni ítélet két napja (jom hádin) közti különbségeket elemezve az előbbit a Szináj-hegyi Kinyilatkoztatáshoz hasonlítja, amikor a Tan egész Izrael jelenlétében került nyilvánosságra, míg Jom Kippurt a második kőtáblák átadásához, amikor Isten kizárólag Mózesnek adta át a Tórát. Ros Hasana napjain úgy halljuk a Teremtő hangját, ahogy egykor a lángokon keresztül szállva bejárta a Hang az egész világot, míg az Engesztelés napján Mózes társaságában lépünk az Örökkévaló elé, figyelmesen hallgatva a csendet, melyből az isteni szeretet csalhatatlan jeleként felragyog a megtérés csodája.

Szép napot mindenkinek!

 

7.00: Sáhárit

18.00: A zsidóság alapfogalmai (aki jön a tanulásra, töltse le a csatolmányban lévő dokumentumot!)

3Mózes 16: Szólt az Örökkévaló Mózeshez, Áron két fiának halála után, mikor közeledtek az Örökkévaló színe elé, de meghaltak. 2. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: szólj Áronhoz, testvéredhez, hogy ne menjen be minden időben a szentélybe, a kárpiton belül, a ládán lévő födél elé, hogy meg ne haljon, mert a felhőben jelenek meg a födél fölött. 3. Ezzel menjen be Áron a szentélybe: egy fiatal tulokkal vétek-, és egy kossal égőáldozatnak. 4. Szent lenköntöst öltsön, lennadrág legyen testén, lenövvel legyen övezve, lensüveget tegyen, szent ruhák ezek, fürössze meg testét vízben és öltse fel azokat. 5. Izrael fiai közösségétől vegyen két kecskebakot vétekáldozatnak, és egy kost égőáldozatnak. 6. Áldozza Áron a vétekáldozati tulkot, mely az övé, és szerezzen engesztelést magáért és házáért. 7. Azután vegye a két bakot, állítsa azokat az Örökkévaló színe elé, a gyülekezés sátrának bejáratához. 8. Vessen Áron a két bakra sorsot, egyik sors(kő) legyen az Örökkévalóé, a másik Azázelé. 9. És áldozza Áron a bakot, melyre az „Örökkévalóé“ sors esett, és készítse el vétekáldozatnak. 10. Azt a bakot, melyre az „Azázelé“ sors esett, állítsák élve az Örökkévaló színe elé, hogy engesztelést szerezzenek vele, elküldve Azázelnek a pusztába. 11. Azután áldozza Áron a vétekáldozati tulkot, mely az övé, és szerezzen engesztelést magáért és házáért, vágja le a vétekáldozati tulkot, mely az övé. 12. Vegyen teli serpenyővel izzó parazsat az oltárról, az Örökkévaló színe elől, és teli markával finom fűszeres füstölőszert és vigye a kárpiton belülre. 13. Tegye a füstölőszert a tűzre az Örökkévaló színe előtt, hogy befedje a füstölőszer felhője a bizonyságon lévő födelet, hogy meg ne haljon. 14. Vegyen a tulok véréből és fecskendezzen ujjával a födélre kelet felé, és a födél elé fecskendezzen hétszer a vérből az ujjával. 15. Azután vágja le a vétekáldozati bakot, mely a népé, vigye vérét a kárpiton belülre és cselekedjen vérével, ahogy cselekedett a tulok vérével, fecskendezze a födélre és a födél elé. 16. Szerezzen engesztelést a szentélyért, Izrael fiai tisztátlansága és elpártolásuk miatt, minden vétkeik szerint, így tegyen a gyülekezés sátrával, mely náluk van, tisztátlanságuk közepette. 17. De senki se legyen a gyülekezés sátrában, mikor bemegy, hogy engesztelést szerezzen a szentélyben, egészen kijöveteléig, és szerezzen engesztelést önmagáért, házáért és Izrael egész közösségéért. 18. Azután menjen az Örökkévaló színe előtti oltárhoz, és szerezzen engesztelést érte, vegyen a tulok és a bak véréből, és tegyen az oltár sarkaira köröskörül. 19. A vérből fecskendezzen rá ujjával hétszer, tisztítsa és szentelje meg Izrael fiai tisztátalanságaitól. 20. Mikor végzett azzal, hogy engesztelést szerezzen a szentélyért, a gyülekezés sátráért és az oltárért, akkor vezesse oda az élő bakot. 21. Tegye rá Áron két kezét az élő bak fejére, és vallja meg Izrael fiainak minden bűnét és minden elpártolásukat minden vétkeik szerint, tegye azokat a bak fejére, és küldje el egy kirendelt férfi által a pusztába. 22. És vigye a bak magán minden bűnüket sivár földre, így küldje el a bakot a pusztába. 23. Azután menjen Áron a gyülekezés sátrába, vesse le a lenruhákat melyeket felöltött, mikor bement a szentélybe és hagyja azokat ott. 24. Fürössze meg testét vízben, szent helyen, öltse fel ruháit, menjen ki és készítse el égőáldozatát és a nép égőáldozatát, hogy engesztelést szerezzen magáért és a népért. 25. A vétekáldozat zsiradékát füstölögtesse az oltáron. 26. Aki elbocsátja a bakot Azázelnek, mossa meg ruháit, fürössze meg testét vízben, utána bemehet a táborba. 27. A vétekáldozati tulkot és bakot, melyeknek vérét bevitték, hogy engesztelést szerezzen a szentélyben, vigyék a táboron kívülre, és égessék el tűzben, bőrüket, húsukat és belsőségeit. 28. Aki elégeti azokat, mossa meg ruháit, fürössze meg testét vízben, utána bemehet a táborba. 29. Legyen nektek örök törvényül: a hetedik hónapban, a hónap tizedikén sanyargassátok magatokat, semmi munkát se végezzetek, a bennszülött és az idegen, aki tartózkodik köztetek. 30. Mert e napon szerez engesztelést értetek, hogy megtisztítson benneteket, megtisztultok az Örökkévaló színe előtt minden vétketektől. 31. Szombatok szombatja legyen az nektek, sanyargassátok magatokat, örök törvény ez. 32. Szerezzen engesztelést a pap, akit fölkennek és akit fölavatnak, hogy pappá legyen atyja helyett, és öltse fel a szent lenruhákat. 33. Szerezzen engesztelést a szentély szentségéért, a gyülekezés sátráért és az oltárért szerezzen engesztelést, meg a papokért és a gyülekezet egész népéért szerezzen engesztelést. 34. Legyen nektek örök törvényül, hogy engesztelést szerezzenek Izrael fiaiért, minden vétkeik miatt, egyszer az évben. És úgy tett, ahogy parancsolta az Örökkévaló Mózesnek.

 

3Mózes 18: És szólt az Örökkévaló Mózeshez: 2. Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: én vagyok Örökkévaló Istenetek. 3. Egyiptom országa cselekedete szerint, amelyben laktatok, ne cselekedjetek, és Kanaán országának cselekedete szerint, ahová viszlek titeket, ne cselekedjetek, törvényeik szerint ne járjatok! 4. Rendeleteimet tegyétek meg, és törvényeimet őrizzétek meg, hogy járjatok szerintük, én vagyok Örökkévaló Istenetek. 5. Őrizzétek törvényeimet és rendeleteimet, melyeket megtesz az ember, hogy éljen általuk, én vagyok az Örökkévaló. 6. Senki közületek bármely vérrokonához ne közeledjen, hogy fölfedje szemérmét, én vagyok az Örökkévaló. 7. Atyád és anyád szemérmét föl ne fedd; anyád ő, föl ne fedd szemérmét. 8. Atyád feleségének szemérmét föl ne fedd, atyád szemérme az. 9. Nővéred, atyád vagy anyád leányának szemérmét – akár a ház szülöttje, akár kint született – ne fedd föl szemérmüket. 10. Fiad vagy lányod leányának szemérmét föl ne fedd, mert a te szemérmed azok. 11. Atyád felesége leányának szemérmét – atyád szülöttje, nővéred ő – föl ne fedd szemérmét. 12. Atyád nővérének szemérmét föl ne fedd, mert atyád vérrokona ő. 13. Anyád nővérének szemérmét föl ne fedd, mert anyád vérrokona ő. 14. Atyád fivérének a szemérmét föl ne fedd, feleségéhez ne közeledj, nagynénéd ő. 15. Menyed szemérmét föl ne fedd, fiad felesége ő, föl ne fedd szemérmét. 16. Fivéred feleségének szemérmét föl ne fedd, fivéred szemérme ő. 17. Nőnek és leányának szemérmét föl ne fedd, fiának leányát vagy leányának leányát el ne vedd, hogy fölfedd szemérmét, vérrokonok ők, fajtalanság az. 18. Nőt nővérével el ne végy, vetélkedést gerjesztve, fölfedvén szemérmét, ő mellette az életében.19. Nőhöz tisztulásakor ne közeledj, hogy fölfedd szemérmét. 20. Felebarátod feleségével ne közösülj megtisztátalanodván vele. 21. És magzatodból ne adj, hogy tűzön átvezessék a Molokhnak, és ne szentségtelenítsd meg Istened nevét, én vagyok az Örökkévaló. 22. Férfival ne hálj, amint hálnak nővel, utálat az. 23. Semmi barommal ne közösülj megtisztátalanodva vele, és nő ne álljon barom elé, hogy egyesüljön vele – keveredés az. 24. Ne tisztátalanítsátok meg magatokat mindezek által, mert mindezek által lettek tisztátalanná a nemzetek, amelyeket elűzök előletek. 25. Tisztátalanná vált az ország, és megbüntettem azon a bűnét, és kivetette az ország lakóit. 26. Őrizzétek törvényeimet és rendeleteimet, hogy ne tegyetek semmit mindez utálatosságok közül, a bennszülött és az idegen, aki köztetek tartózkodik. 27. Mert mindez utálatosságokat tették az ország lakói, kik előttetek voltak, úgy hogy tisztátalanná vált az ország. 28. Hogy ne vessen ki benneteket az ország, mikor megtisztátalanítjátok azt, amint kivetette a nemzetet, mely előttetek volt. 29. Mert mindazok, aki megtesznek valamit ezen utálatosságok közül – irtassanak ki a személyek, akik megteszik, népükből. 30. Őrizzétek őrizetemet, hogy ne tegyetek semmit amaz utálatos törvények közül, amelyeket megtettek előttetek, hogy meg ne tisztátalanítsátok magatokat általuk, én vagyok Örökkévaló, Istenetek.

 

Jesája 57.14-58.14

 

Ez fog hallatszani: Csináljatok utat, nyissatok utat, egyengessétek az ösvényt és távolítsatok el népem útjából minden akadályt! 15Mert ezt mondja a Fölséges és Magasztos, aki az örökkévalóságban lakik, és akinek Szent a neve: „Én a magasságban, a szent helyen lakom, de a megtört és alázatos szívűekkel is ott vagyok, hogy új életet adjak az alázatos lelkeknek, és új életre keltsem a megtört szíveket. 16Nem akarok én örökké perlekedni, és nem haragszom mindvégig. Mert akkor elepedne színem előtt a lélek, a lélek, amelyet én teremtettem. 17Gonosz kapzsisága miatt haragudtam meg népemre, azért rejtettem el arcomat, és haragomban sújtottam le rá. Mint a lázadó, ment a maga választotta úton, 18de én láttam az utat, amelyen elindult. Meggyógyítom azért és megvigasztalom, vigasztalást nyújtok neki és azoknak is, akik gyászolják. 19A hála gyümölcsét teremtem meg ajkán. Békesség, békesség a távol és közel levőknek! – mondja az Úr. Igen, meggyógyítalak.” 20De az istentelenek olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem bír megnyugodni, csak sarat és iszapot vetnek fel hullámai. 21„Nincs békéjük az istenteleneknek” – ezt mondja az én Istenem. Kiálts teli torokból, ne kíméld magad, emeld föl hangodat, mint a harsona. Hirdesd népemnek hűtlenségét, Jákob házának a bűneit. 2Mert hiszen napról napra keresnek, és szeretnék megismerni útjaimat, mint olyan nemzet, amely az igazsághoz szabja tetteit, és nem hagyja el Istenének törvényét. Igaz ítéletet követelnek tőlem, és Isten közelségét óhajtják: 3„Miért böjtölünk, ha nem látod meg, és miért sanyargatjuk magunkat, ha nem veszed észre?” De lám, még a böjtöléstek napján is csak a hasznot keresitek, és sanyargatjátok munkásaitokat. 4Veszekedés és perlekedés közt böjtöltök, és ököllel ütitek le a szegényt. Bizony, mostani böjtöléstek soha nem szerez nektek meghallgatást a magasságban. 5Talán az ilyen böjt tetszik nekem, és ilyen az a nap, amelyen az ember megsanyargatja magát? Lehajtjátok fejeteket, mint a káka, és zsákot meg hamut teríttek magatok alá: ezt nevezitek ti böjtnek, olyan napnak, amely tetszik az Úrnak? 6Tudjátok, milyen az a böjt, amelyet én kedvelek? Ezt mondja Isten, az Úr: Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! 7Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! 8Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded. 9Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol, könyörgő szavadra így felel: Nézd, itt vagyok! Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, 10ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik. 11Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha. 12Újra felépíted az ősi romokat, és helyreállítod a régi nemzedékek építette alapfalakat. A rések betöltőjének neveznek majd, és a romba dőlt házak felépítőjének.

A szombat megtartása

13Ha óvakodsz attól, hogy járj-kelj szombaton, és a hasznot hajhászd szent napomon; ha a szombatot gyönyörűnek nevezed, és az Úrnak szentelt napot dicsőségesnek; ha megtiszteled azzal, hogy tartózkodsz a jövés-menéstől, a haszonleséstől és a mihaszna beszédtől: 14akkor boldog leszel az Úrban; fölvezetlek győztesként a föld magaslataira, és élvezni fogod atyádnak, Jákobnak örökrészét. Igen, az Úr szája mondta ezt így.

 

Jónás könyve:

 

1. Az Örökkévalónak szava volt Jónához, Amittáj fiához, következőképen: 2.  Indulj el, menj Ninivébe, abba a nagy városba, és intézz szózatot hozzá, mert gonoszságuk felszállt elém! 3. Jóna pedig felkelt, hogy Társisba meneküljön az Örökkévaló elől, lement Jaffába és talált ott egy hajót, mely Társisba indult, megadta a díját és felszállt rá, hogy a rajta levőkkel Társisba jusson az Örökkévaló elől. 4. De az Örökkévaló nagy szelet bocsátott a tengerre, nagy vihar keletkezett a tengeren, és úgy tűnt, hogy hajótörést szenvednek. 5. A hajósok megijedtek és mindegyik a maga istenéhez kiáltott, a hajó rakományát a tengerbe vetették, hogy könnyítsenek rajta. Jóna maga lement a hajó végébe, lefeküdt és elaludt. 6. A hajóskapitány pedig odament és így szólt hozzá: „Mit alszol itt? Kelj föl, imádkozzál istenedhez, talán az észrevesz minket és nem veszünk el!” 7. Aztán így szóltak az emberek egymáshoz: „Gyerünk, vessünk sorsot, hogy megtudjuk, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem!” Sorsot vetettek, és a sors Jónára esett. 8. Akkor így szóltak hozzá: „Mondd csak meg nekünk, te, aki miatt ez a veszedelem ért bennünket, mi a foglalkozásod? Honnan jössz? Hol van a hazád, és mely népből való vagy?” 9. Ő meg így felelt nekik: „Héber vagyok és az Örökkévalót, az egek Istenét tisztelem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta.” 10. Erre nagy rémület fogta el az embereket és így szóltak hozzá: „Hogy tehettél ilyet?!” Ők ugyanis tudták, hogy az Örökkévaló elől menekül, mert megmondta nekik. 11. Aztán így szóltak: „Mit tegyünk veled, hogy a tenger lecsillapodjon körülöttünk, hiszen egyre jobban viharzik?” 12. Ő meg azt mondta nekik: „Vegyetek és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik a tenger körülöttetek, mert hát tudom, hogy miattam támadt ez a nagy vihar rátok!” 13. Az emberek elkezdtek evezni, hogy visszajussanak a szárazföldre, de nem sikerült nekik, mert a tenger egyre jobban viharzott körülöttük. 14. Akkor az Örökkévalóhoz fordultak, mondván: „Kérünk, Örökkévaló, ne vesszünk el ezen ember miatt, de ne is engedd hogy ártatlanul vérét ontsuk, hiszen Te, az Örökkévaló, azt teszed, amit akarsz!” 15. Aztán fogták Jónát és a tengerbe vetették, és evvel megszűnt a tenger háborgása. 16.Akkor rettenetes félelem fogta el az embereket az Örökkévalótól, áldozatot hoztak az Örökkévalónak, és fogadalmakat tettek.

 2. fejezet

Jóna imádsága

1. Az Örökkévaló meg odarendelt egy nagy halat, hogy elnyelje Jónát, Jóna pedig három napot és három éjjelt töltött a hal gyomrában.2. Akkor Jóna a hal gyomrából Örök Istenéhez imádkozott, 3. mondván: Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam, és Ő meghallgatott engem. Az alvilág mélyéből rimánkodtam, és Te meghallottad hangomat. 4. A mélységbe dobtál, a tenger szívébe, körülvett az áradat, minden hullámtörésed és zajlásod fölöttem csapott át. 5.  Már azt hittem, elűzött vagyok szemed elől; bárcsak betekinthetnék még szent templomodba. 6. Lelkemig értek a vizek, körülvett a mélység, sás fonódott fejem köré. 7. A hegyek alapzatáig süllyedtem, a föld örökre bezárta reteszeit körülöttem
   – s akkor kiemelted életem a sírból, Örök Istenem! 8. Amikor ború szállt lelkemre, az Örökkévalóra gondoltam, imám el is jutott hozzád, szent Hajlékodba. 9. Akik értelmetlen hiábavalóságokhoz ragaszkodnak, elhagyják jótevőjüket. 10. De én hálám szavával áldozok Neked, teljesítem fogadalmaimat. Az Örökkévalóé a segítség!” 11. Akkor az Örökkévaló rászólt a halra, és az kiköpte Jónát a szárazföldre.

 3. fejezet

Ninivé megtérése

1. Aztán újra szólt az Örökkévaló Jónához, mondván: 2. „Indulj, menj el Ninivébe, abba a nagy városba, és intézd hozzá a kiáltványt, amit majd mondok neked.” 3. El is indult Jóna, és elment Ninivébe, az Örökkévaló szava szerint. Ninive igencsak nagy város volt, útjai három napi járó utat tettek ki. 4. Jóna bement a városba és egy napi járó utat tett meg, ezt kiáltozva: „Még negyven nap és Ninive elpusztul!” 5. Ninive lakosai pedig hittek Istenben, böjtöt hirdettek, és apraja-nagyja zsákot öltött. 6. Mikor a dolog eljutott Ninive királyához, az felkelt trónjáról, levetette palástját, zsákba öltözött és hamuba ült. 7. A király és főemberei nevében kikiáltották és kihirdették Ninivében a következőt: „Ember és barom, szarvasmarha és juh semmit se ízleljen, ne legeljenek, vizet se igyanak, 8. zsákba öltözzön ember és állat és teljes erejével Istenhez kiáltson, mindenki térjen el gonosz viselkedésétől és erőszakos tetteitől! 9. Ki tudja, talán meggondolja Isten, s elhárul felőlünk lángoló haragja, és nem pusztulunk el.” 10. Isten pedig látta, mit tettek, hogy abbahagyták gonosz viselkedésüket, s így meggondolta Isten a veszedelmet, amit rájuk akart hozni, és nem tett úgy.

4. fejezet

Jóna panasza

1. Ez nagyon rosszul esett Jónának, és bosszantotta őt. 2. Így imádkozott az Örökkévalóhoz: „Kérdelek, Örökkévaló – hát nem ezt mondtam magamban, mikor még országomban voltam, és nem azért szöktem előled Társisba, mert tudtam hogy Te könyörületes és irgalmas, hosszan tűrő és nagy kegyelmű Isten vagy, aki meggondolja a szerencsétlenséget? 3. Most pedig, Örökkévaló, vedd el, kérlek, életemet, mert jobb meghalnom, mint élnem. 4. Erre azt mondta az Örökkévaló: „Hát méltán bosszantott ez téged?” 5. Jóna pedig kiment a városból, leült a várostól keletre, kunyhót készített magának, és annak árnyékában ült, hogy lássa, mi történik a városban. 6. Az Örökkévaló Isten meg odarendelt egy ricinusfát, ami Jóna fölé nőtt, hogy árnyék legyen a feje fölött és így megszabaduljon a veszedelemtől. Örült is Jóna nagyon a ricinusfának.

 Isten intése

7. De másnap hajnalban odarendelt Isten egy férget, hogy megszúrja a ricinusfát, és az elszáradjon. 8. Mikor pedig a nap felkelt, Isten tikkasztó keleti szelet bocsátott oda, és Jóna napszúrást kapott, ájuldozott és halálát kívánta, mondván: jobb meghalnom, mint élnem! 9. Akkor így szólt Isten Jónához: „Méltán haragszol e a ricinusfa miatt?” Az meg azt felelte: „Bizony halálosan haragszom!” 10. Az Örökkévaló ezt mondta: „Te sajnálod a ricinusfát, amin nem fáradoztál és amit nem te növesztettél, mely egy éj alatt keletkezett, s egy éj alatt elpusztult – 11. hát én ne sajnálnám Ninivét, ezt a nagy várost, melyben több mint tizenkétszer tízezer ember van, aki nem tud különbséget tenni a jobb és a balkeze között, és még sok barom?”

Kápárá

szeudát máfszeket:

gyertyagyújtás szövege:

Kitli?

Jom Kippur tilalmai:

 

Kol nidré

Birkot hásáhár, Pszuké d’zimrá, sáhárit, muszáf, minha, mááriv

Tóraolvasás:

Hányszor van egy átlagos héten? Mikor vannak „extrák”? A hetiszakasz héber elnevezései (2), Hányszor kell egy szakaszt elolvasni? Mikor olvasunk két tekercsből? Háromból?

Miket és mikor olvasunk Jom Kippur-kor a Tórából, illetve a prófétai könyvekből (háftárá)?

Mázkir (mi ez és mikor van?)

Neilá

Mi jelzi a böjt végét?

Van-e hávdálá Jom Kippur végén? Ha igen, miben más, mint szombaton?

Melyik a másik 25 órás böjt? Legfontosabb különbségek és hasonlóságok e két böjt között: