Zsidóságot érintő lapszemle
Sajtófigyelés 2019. október 4.
Magyarország
A fényből a sötétbe
Harsányi László, közgazdász, társadalomkutató, az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) történetének kutatója a Heti Tv Pirkadat című műsorában beszélt a rövidesen megjelenő könyvéről.
www.breuerpress.com/2019/10/03/a-fenybol-a-sotetbe/
Harsányi László beszámolt arról, hogy az OMIKE történetét feldolgozó kutatásai most végre egy kötetben is megjelennek. Mint elmondta, ez a legsikeresebb magyar-zsidó közművelődési egyesület volt, ami 1909-től egészen 1950-ig működött, több ezer taggal, közreműködővel, az egyesületet Hevesi Simon főrabbi alapította.
Az OMIKE átélte az I. világháborút, dolgozott a numerus clausus alatt, majd elérkezett az az időpont 1939-ben, amikor is az I. zsidótörvény nyomán létrejött a Színművészeti Kamara, amikor is az OMIKE és a Pesti Izraelita Hitközség vezetői úgy határoztak, szükség van egy művészmentő programra. Ez lett a Művészakció, amelynek az első előadására 1939. november 11-én került sor a Goldmark teremben. Erre az eseményre is emlékezve rendezik meg Harsányi László könyvbemutatóját 2019. november 11-én szintén a Goldmark teremben.
A kutató elmondta, a könyv egy kellemetlen eseménynek is köszönhető a megszületését, mégpedig annak, hogy Harsányi Lászlót egykor kirúgták a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központ igazgatói posztjáról, aminek köszönhetően hirtelen lett ideje a kutatásra, az írásra. Kezdetét vette egy több éven át tartó kutatómunka, könyvtárakban, levéltárakban, hitközségi adattárakban, a feldogozott dokumentumok először egy weboldalra kerültek fel, ami a mai napig is működik. Végül most jutott el oda, hogy könyv alakban is megjelenik ez a munka, a kötet címe: A fényből a sötétbe, a Napvilág Kiadó gondozásában.
Harsányi László hozzátette, a kutatásai nyomán újabb olyan áldozatok nyomára bukkant, akik az OMIKE Művészakciójában vállaltak szerepet, és áldozatául estek a holokausztnak. A Goldmark teremben eddig is volt már egy márványtábla, amelyik a Művészakcióban résztevő áldozatok nevét tartalmazza, de a mostani kutatómunkának és Frölich Róbert főrabbinak is köszönhetően egy újabb tábla kerül fel a falra. Ezzel kapcsolatban arról is beszélt a kutató, hogy a munka még nem ért véget, mert még vannak olyan nevek a Művészakcióban szerepet vállalók között, akiknek a sorsáról keveset lehet tudni.
A kötet megjelenésével egy nyolc esztendőn át tartó munkát mutat be a szerző, aki megjegyezte, az alapszakmáját tekintve közgazdász volt, ezen a területen is dolgozott évtizedeken át, a zsidósághoz való kötődése abban merült ki, hogy egy vallástalan zsidó családba született, ahol azért évente egyszer-kétszer, a nagyünnepeken mentek el zsinagógába. Ugyanakkor a történelem mindig is foglalkoztatta, ami többek között egyetemi professzorának, Berend T. Ivánnak is volt köszönhető. Az foglalkoztatta elsősorban, hogy miért is nem volt nagy ellenállás a zsidótörvényekkel, a Holokauszttal szemben, hogy mit is tettek a zsidó közösség hivatalos intézményei, mint elmondta, így bukott bele az OMIKE történetébe. Mikor alaposabban megismerte az egyesület tevékenységét, akkor határozta el, hogy ezt a történetet mindenképpen meg kell írnia, mert az OMIKE az, amire a mai magyar zsidóság is büszke lehet, ahogy az egész magyar társadalom, mert ez sem egy kizárólagosan zsidó ügy. Ez egy magyar kultúrtöténet, hiszen akiket kirekesztettek, akiknek a pályáját kettétörték, akiket megöltek, mind-mind a magyar kultúra részei voltak. Ezt a veszteséget pedig a magyar kultúra szinte a mai napig sem tudta pótolni.
Harsányi László arról is beszélt, hogy a kutatómunkája során több meglepő dologgal is találkozott, amelyekről korábban nem is volt tudomása. Ennek véleménye szerint az is lehet az oka, hogy az 1938-1945 közötti időszak mintha ki lenne vágva a magyar művészettörténetből, a most megjelenő könyv segít eltájékozódni ezen korszak egy részének a megismerésében.
