Kilencven évesen elhunyt Heller Ágnes filozófus, esztéta, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja.
A filozófus kilencven éves volt, a 444 értesülése szerint Balatonalmádiban érte a halál.
Kilencven évesen elhunyt Heller Ágnes filozófus, esztéta, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja.
Heller Ágnes 1929-ben született Budapesten zsidó származású polgári családban. Ügyvéd édesapjától – aki születésekor állítólag azt mondta, szeretné, ha a lánya filozófus vagy zeneszerző lenne – tanulta a könyvek, az irodalom szeretetét. A deportálásokban elvesztette számos családtagját, ő maga a háború után nyomorban élt édesanyjával, aki ezután árvaházba adta. Fiatalon cionista mozgalmak vonáskörébe került, majd szakított a nézettel, és 1948-ban férjével, Hermann Istvánnal belépett a kommunista pártba, de később kizárták.
A budapesti egyetemen tanult magyart és filozófiát, 1951-ben tanári oklevelet szervett. Lukács György tanítványa lett, de politikai okokból mindkettejüket eltávolították az ELTE-ről. 1963-től tíz éven át az MTA Szociológiai Kutatócsoportban dolgozott, később filozófia doktori fokozatot szerzett. Nem bírta a kommunista rendszer cenzúráját, korlátozásait, 1977-ben második férjével, a szintén filozófus Fehér Ferenccel emigrált, Berlinben, Melbourne-ben, Torinóban, São Paulóban és New Yorkban tanított.
Heller Ágnes (Fotó/Forrás: Wiki)
A rendszerváltás után hazajárt Szegedre és az ELTE-re tanítani. Megválasztották az MTA levelező, majd rendes tagjának. 1995-től 1999-ig, nyugdíjazásáig az ELTE Esztétika Tanszékén tanított. 2010-től professor emerita volt az ELTE Esztétika Tanszékén.
Heller Ágnes műveinek nagy részét az 1994-ben elhunyt Fehér Ferenccel közösen publikálta. Fő kutatási területe az etika és a történetfilozófia volt. Számos vitatott tanulmánya, nézete volt, ezek egy részét (pl. a Kosztolányiról szóló ’57-es tanulmányát) nem vállalta a Kádár-kor után.
1998-ban Bicikliző majom címmel Kőbányai Jánossal közös műveként jelent meg interjú-önéletrajza, 2009-ben Rózsa Erzsébet monográfiát írt róla Se félelem, se keserűség címmel. Magyarul megjelent munkái közül kiemelkedik A reneszánsz ember (1967), a Portrévázlatok az etika történetéből (1976), a Diktatúra a szükségletek felett (1979, Fehér Ferenccel és Márkus Györggyel), Az igazságosságon túl (1987), A történelem elmélete (2001), A „zsidókérdés” megoldhatatlansága (2004), Trauma (2006), Ímhol vagyok (2006), Sámson (2007), A halhatatlan komédia (2007), New York-nosztalgia (2008), Filozófiám rövid története (2009), Kertész Imre. Négy töredék (2009), A mai történelmi regény(2010), Az önéletrajzi emlékezés filozófiája (2015) A filozófia rövid története gólyáknak (2016).
Széchenyi-díjas, Goethe-érmes, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, Budapesti díszpolgári címét is megkapta.
Július 19-én kora este hunyt el, a 444 információja szerint az MTA balatonalmádi üdülőjéhez közel, a tóhoz indulva. Ismerősei hiába várták a Balaton-parton. Halálhírét a német közszolgálati tévé egyik tudósítója is megerősítette a Twitteren.
A fejléckép forrása: Arild Vågen – Wikimedia.
Heller Ágnes halálára
Amilyen friss, elpusztíthatatlan energiával éltél utolsó pillanatodig, nem gondoltam volna, hogy ezt a nekrológot én fogom megírni. S nem te az enyémet. Ha más nem: ez az esemény csak visszaállította volna azt a kapcsolatot, amiben három évtizede, barátságban, munkában, összefonódtunk, s ami másfél éve oly tragikusan megszakadt.
S ami az én feljövetelemig e halálos dermedtségben oly megbocsáthatatlanul megmarad és fáj.
(Dacára, hogy megüzented: a Filozófia rövid története gólyáknak befejezését, a negyedik kötetét a következő könyvhétre mégiscsak befejezed. A Múlt és Jövő-nek.)
Ez a kép ott készült, ahol utoljára láttak élve, s ahol szintén nehezen csapkodtam utánad, hogy tempóidat kövessem.
Ezt a ritmust most már nem diktálja senki, se nekem, sem a magyar- sem a világ gondolkodóinak. De az irányt megadtad, amelyről nem érdemes letérni, s ahol mindig lesz majd követőd, amit kevesen mondhatnak el magukról.
Jaj, miért nem lehettem melletted, miért nem foghattam meg a kezed – akár lebeszélve e vakmerően lázadó utolsó kalandról?
Nincsenek közhelyesebb szavak, mint kijelenteni: „Nincsenek szavak”
Pedig nincsenek.
Egy világ süllyedt el a Balatonban, amellyel egyúttal egy korszak is egyben.
„Untál” már kalimpálni benne, megértem, de ha önzőn felhorgadhatsz – „engem vigyen fel a padlásra” – mi lesz velünk ebben az űrben?
Nincsenek szavak.
Akkor meg minek beszélni?
Hallgassuk az ő szavait most, ebben a megrendült pillanatban, hiszen, “mert ami volt, annak más távlatot ad a halál már.”
