Fúzió a DK és az MSZP között?

Fúzió a DK és az MSZP között?

Farkas Örs politikai elemző a Heti Tv Pirkadat című műsorában beszélt a hazai és a nemzetközi helyzetről, a pártpolitikai átrendeződésekről.

Az elemző legelőször az ellenzéki pártok helyzetéről beszélt az EP választás és az őszi helyhatósági választások tükrében. Véleménye szerint a baloldalon egy politikai átrendeződés zajlott le az elmúlt kilenc évben, ahol már várható volt egy kicsúcsosodás. Ez most következett be, amikor is az a Gyurcsány Ferenc, aki gyakorlatilag 2006-ban megsemmisült, majd utána újból képes volt színre lépni, saját pártot alapítani, majd megerősödni, jutott el odáig, hogy az eddigi rendszert megbontsa az ellenzéki oldalon. Ehhez az EP választások végeredménye adták meg neki a politikai erőt, hiszen ez őt tette meg az Orbán kormány legkomolyabb kihívójának. Ez azt is jelenti, hogy bármilyen megállapodás is történt az ellenzéken belül, Gyurcsány Ferenc bejelentette igényét a baloldal megszervezésére, amit elsőként az önálló főpolgármester-jelölt indításával tett egyértelművé.

Farkas Örs szerint Kálmán Olga főpolgármester-jelöltsége több szempontból is ideális választásnak tekinthető Gyurcsány Ferenc részéről. Egyrészt azért, mert egy nőről van szó, másrészt pedig egy a baloldal számára ikonikus karakterről. Ő volt az, aki még az ATV-ben azt mutatta meg, hogy képes a kormánypárti politikusokat megszorongatni. Őt a nézők naponta látták, ráadásul vitaszituációkban, nem beszélve arról, hogy egyenlő vitapartnerként is. Ez némileg megváltozott, amikor a Hír Tv-hez szerződött, sok baloldali szavazónak esett ez nehezére, ám most a jelöltté válásával Gyurcsány Ferenc rehabilitálta a volt műsorvezetőt.

Mindezek mellett a volt miniszterelnök háttérbe is vonult, tette mindezt azért, hogy pártja ne csak és kizárólag róla szóljon, ezért is kellenek új és újabb szereplők. Azt is hozzátette a politikai elemző, azt is látni lehet, hogy a DK képes lehet további erősödésre, ezt mutatta Dobrev Klára színrelépése is. Amennyiben a pártelnök továbbra is megmarad pártjában egyfajta szürke eminenciásnak, akkor további erősödésre lehet számítani.

Farkas Örs szerint ez egyben a Szocialista Párt végét is jelentheti, felidézve egy korábbi nyilatkozatát, mely szerint a 2018-as országgyűlési választás lehet az utolsó, ahol az MSZP a rajtvonalra áll. Most akár az is előfordulhat, hogy a helyhatósági választás után az MSZP és a DK valamilyen fúziója valósul meg.

Az EP választás komoly vereséget jelentett a szocialistáknak, a választás után például Szanyi Tibor volt EP képviselő is elmondta véleményét. Az elemző szerint a szocialista politikus pártja egyik pillére volt az elmúlt években, aki nehéz időkben is kiállt, ám mostanra pont ő lett az egyre kisebb népszerűség egyik vesztese. érthető a csalódottsága, hiszen az EP választás után – szinte kidobva az elmúlt évtizedeket – most állás után kell néznie.

Az MSZP leginkább 1994 és 1998 közötti időszakában hordozta magában a rendszerváltó utódpárti hevületet, később még 2010-ig voltak olyanok a párt és az államigazgatás különböző pozícióiban, kik 1990 előtt is meghatározó szereplők voltak. Mára ez a hevület nem érezhető, a baloldali szavazók leginkább a DK-t választják maguknak.

Farkas Örs megjegyezte, a politikatörténetben egy egész Parlamentet meg lehetne tölteni sértett, megbántott politikusokkal, nem csak a jelenlegi ellenzék oldaláról is. Ugyanakkor az is igaz, hogy például a Fidesz másként épül fel, mint a többi párt, mert itt a pártelnök, Orbán Viktor és a szűk alapítói kör iránti tiszteletre épül a pártstruktúra, ennek alapja az amerikai politikában látható, az elemző szerint az ellenzék oldaláról éppen Gyurcsány Ferenc próbálja megszervezni.

Az EP választást követően Magyarország régi és új képviselőket küldött Brüsszelbe, arra a kérdésre, hogy ezek a politikusok mennyire lesznek képesek az új Európa arculatát meghatározni, az elemző elmondta, látni kell, a kontinens ketté van osztva gazdasági szempontból. Vannak országok, ahol a bevándorlást, a vendégmunkások integrálását illetően már meghoztak egy döntést. Ide sorolható Franciaország, Németország, a Benelux államok, Spanyolország is, ők az évszázados gyarmattartó politika következtében határozták el, miként próbálják a munkaerőt pótolni és ez az elmúlt ötven év kérdése. Ezzel szemben vannak azok az országok, amelyek ebből kimaradtak, így Magyarország, a V4-ek, a balti államok, Horvátország. Ők küszködnek az ellen, hogy a fenti politikát rájuk erőltessék. Ebben az érdekes az, hogy ez teljesen átírja a megszokott pártpolitikai logikát, azaz egyfajta regionális politika látszik kialakulni. Ezek az államok pedig ma már képesek felvenni a versenyt az első csoportba tartozókkal. A közép-európai térség államait támogatja az olasz kormány, leginkább Salvini belügyminiszter, akinek a pártja megerősödött, de az is igaz, az olasz belpolitikában nincsenek kőbe vésett állapotok.