Február 21-én New Yorkban mutatták be a nemzetközi sajtónak azt a kötetet, amely hat esettanulmányt tartalmaz, s a szélsőjobb irányzatnak a kormányzati munkában történő megjelenését elemzi. Tudósítónk jelenti.
Európa hat országában – Magyarország, Lengyelország, Ausztria, Törökország, Dánia és Norvégia – meglévő szélsőjobb irányzat működését elemzi és mutatja be az az esettanulmány kötet, amelyet február 21-én mutattak be a nemzetközi sajtónak New Yorkban.
A kötetet és a benne szereplő esettanulmányokat a Rosa Luxemburg Alapítvány New York-i Irodája adta ki Stefanie Ehmsen és Albert Scharenberg szerkesztésében. A kötet a Németország Szövetségi Külügyi Hivatala támogatásával jelent meg.
A New York-i Foreign Press Association által szervezett könyvbemutatón és beszélgetésen Andreas Günther, az Alapítvány amerikai igazgatója ismertette az ország tanulmányokat.
Andreas Günther felhívta az újságírók figyelmét arra, hogy az esettanulmányok készítői úgy gondolják, hogy a szélsőjobb irányzat Európában erősödik. Ezt igazolja a kötetben szereplő esettanulmányok mindegyike, ugyanis a kötet ahhoz járul hozzá, hogy az olvasó megértse azt, hogy a szélsőjobb, amely az elmúlt évtizedekben úgymond visszavonult, mára milyen hatalmas mértékben tért vissza.
A kötet szerkesztői szerint az elmúlt tíz esztendőben a „progresszív neoliberalizmus”-nak nevezett irányzat, liberális retorikájával, technokratikus megközelítésével és egyre üresebb ígéreteivel gyorsan vesztett tért. A baloldal nagy része nem tudott alternatívát felmutatni, ily módon az autoriter vezetők megerősödtek.
A kötet szerkesztői így fogalmaztak: “Manapság több országban a szélsőjobboldali irányultságú kormányok a demokratikus kormányzás intézményeit és eljárásait aktívan ássák alá, vagy akár meg is szüntetik.”
A szerkesztők ehhez hozzátették azt is, hogy “Ennek jellemzője például, hogy a kormányok elszámoltathatósága csökken, súlyos támadás alatt áll a független bírói testület, avagy a sajtószabadság. Mindezek egy régi kor szellemiségét hozzák vissza.”
A kötet szerkesztői kiemelték, hogy “Európában az utóbbi években a jobboldali populista pártok erősödtek, például a lengyel Jarosław Kaczyński-tól kezdve a török Tayyip Erdoğanig a jobb oldali politikusok a hatalom legmagasabb szintjére emelkedtek.” Erre jó példa Franciaországban a National Front Front Marine. Le Pen a 2017-es elnökválasztáson a második fordulóig jutott el. Hasonló helyzet állt elő Hollandiában is, ahol PVV párt második helyre került a nemzeti választásokon. A kötet szerkesztői példaként hozták fel azt is, hogy Németországban a 2017-es szövetségi választásokon a második világháború óta először szélsőjobboldali párt bekerült a német parlamentbe. A szerkesztők felhívták a figyelmet arra is, hogy a jobbratolódás Olaszországban és Svájcban is megjelent.
A szerkesztők szerint egyre inkább súlyos fenyegetéssé válnak a nyíltan a jobboldali, fasiszta szervezetek, mint például a görög Arany Hajnal, vagy például Anders Breivik Norvégiában, vagy a német NSU (Nemzeti Szocialista mozgalom).
A kötet egy magyar vonatkozású tanulmánnyal kezdődik. A szerző Szombati Kristóf – a New York-i Columbia Egyetem politikatudomány professzora – arra hívja fel a figyelmet esettanulmányában, hogy “”a Fidesz keményen dolgozott, hogy aláássa a liberális demokratikus értékeket. Újra írták az ország alkotmányát, eltávolították a végrehajtó hatalom hatalmának ellenőrzését, és aláássák az igazságszolgáltatás függetlenségét.” Szombati kiemelte, hogy “a radikális nacionalista „Mozgalom egy jobb Magyarországért” gazdasági és kulturális szempontból el kívánja szigetelni az országot.” Szombati Kristóf elemzése szerint az 1999-ben alapított Jobbik fő témája a „cigány kérdés” amely szerintük “felhasználható egy bázis megteremtésére főként az ország gazdaságilag depressziós, többnemzetiségű északkeleti régióiban. A paramilitáris szervezetek által végzett mobilizációs kampányokra támaszkodva a mozgalom gyorsan hiteles és erőteljes erővé vált.”
A kötet második ország tanulmányában ez a gondolatmenet folytatódik. E szerint “a volt lengyel miniszterelnök, Jarosław Kaczyński kifejezetten arról beszélt arról, hogy szeretne egy „Budapestet Varsóban építeni”. A tanulmányban “a nacionalizmus és a neo-fasizmus szövetségeként” jelenik meg Kaczyński, annak ellenére, hogy a volt miniszterelnök pártja nem állítja magáról, hogy a jobboldali ideológia mentén politizálna.
A kötet többi tanulmánya is hasonló felfogású. Törökországot elemezve az áll a kötetben, hogy a török nacionalizmus és az iszlámi retorika volt nagy hatással a politikára, amely a gazdaságilag hátrányos helyzetű és vallási konzervatív tartományi területeken az alacsonyabb osztályú választókhoz fordult.
Dániában az utóbbi években a jobboldali retorika egyre inkább elfogadhatóvá vált. A tanulmány szerint a dán Néppárt példája a „szélsőjobboldali pragmatizmusnak”.
Norvégiáról a kötetben azt olvashatjuk, hogy az ország vezető pártja a bevándorlást teszi felelőssé a norvég társadalom számos betegségéért.
A tanulmánykötet befejező országismertetője Ausztria példáját említi, ahol az osztrák Néppárt és az Osztrák Szabadság Párt koalícióra lépett. A tanulmány elemzi a 2017 végén alakult jobboldali kormány politikáját is.
A szerkesztők kifejezett célja az volt a kötettel, hogy “hozzájáruljanak a jobboldali szakirodalomhoz, és a demokráciaért folytatott küzdelemhez.” A szerkesztők állítása szerint a szélsőjobboldali tendenciának a leküzdéséhez rendkívül fontos megérteni mit jelent a szélsőjobb és annak az utóbbi években történő fokozott megjelenése.
A 2019. február 21-i találkozót Claus Müller az FPA Igazgatósági tagja vezette, s a résztvevők között nemcsak európai újságírók voltak, a beszélgetésben aktívan vettek részt például izraeli, indiai, nepáli kínai tudósítók is.
A tanulmánykötet angol és német nyelven látott napvilágot. Az interneten is elérhető. Angolul ide kattintva, míg német nyelven itt olvasható el.
A kötet kiadója, a Rosa Luxemburg Alapítvány, egy nemzetközileg működő közoktatási nonprofit intézmény. A világ 18 országában 23 irodát tartanak fenn. A világ számos szervezetével működnek együtt, a demokratikus gondolkodás elterjesztésében, törekedve a gazdasági és társadalmi fejlődés elérésére, valamint a békés konfliktusmegoldásra.
WBPI – New York
