Napi Tóra Vájhi hetiszakasz 1. kommentár, 5778. Tévét 6.
|
||
K”K,
Vájhi hetiszakasz 1. kommentár, 5778. Tévét 6.
„Mikor közeledtek Izrael napjai a halálhoz, hivatta fiát, Józsefet és mondta neki: …ne temess el kérlek, Egyiptomban!” (47:29). Az ősatyák ragaszkodtak az Isten által a zsidó népnek ígért földhöz. Ábrahám nem hagyta el az országot, csak az éhínség idején, és amikor fiának feleséget kerestetett, szolgájának megparancsolta: „Őrizkedj, nehogy visszavidd fiamat oda.”(24:6). Izsák egy percre sem ment Erec határain kívülre, miként írva van: „Ne menj le Egyiptomba, lakj az Országban, melyet mondok neked. Tartózkodj ebben az országban, és én veled leszek, megáldalak téged, mert neked és magzatodnak fogom adni mindez országokat, hogy megtartsam az esküt, mellyel megesküdtem atyádnak, Ábrahámnak”. Jákob két alkalommal is arra kényszerült, hogy hosszabb ideig idegen földön éljen, de megérezve halála közeledtét esküvel kötelezte fiát: „ne temess el kérlek Egyiptomban!”. Mindhárom ősatyánk arra törekedett élete során, hogy nyilvánvalóvá tegyék, mennyire kedves számukra az Ország, és az atyák cselekedetei jelzésértékűek utódaik számára. Általánosságban elmondható, hogy ahhoz ragaszkodunk ennyire, legyen az földbirtok, vagy akár egy tárgy, ami a mi szerzeményünk, és tulajdonosai vagyunk. Ábrahámék nagyságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy már akkor kifejezték az Ország iránti feltétlen ragaszkodásukat, amikor még Izrael földjén idegen népek laktak, és ők „csupán” Isten ígéretére támaszkodhattak. „Makacsságuk” és Izrael iránti szeretetük tehát nem más, mint az Örökkévalóba vetett hitük megnyilvánulása.
Sávuá tov, jó hetet mindenkinek!
