Gárdonyi és Brahms a Nemzeti Filharmonikusok november 1-jei programjában

Gárdonyi és Brahms a Nemzeti Filharmonikusok november 1-jei programjában

 

 

A Nemzeti Filharmonikusok Mindenszentek ünnepén, november 1-jén a Pozsonyi úti Református Templomban két csodálatos művel emlékeznek az elhunytakra. Halottak napja előestéjén Gárdonyi Zoltán „Dicsérő ének a 45. zsoltár verseire” műve csendül fel, valamint a Szentírás különböző műveiből összeállított Brahms Német requiemje. Az est karmestere Hamar Zsolt, közreműködik Balga Gabriella szoprán, Kálmándy Mihály bariton, a Nemzeti Énekkar (karigazgató Somos Csaba) és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar.

 

Gárdonyi Zoltán „Dicsérő ének a 45. zsoltár verseire” c. művének előadása azért érdekes, mert idén ünnepeljük a Reformáció évét. A komponista a 45. zsoltár néhány versét zenésíti meg Károli Gáspár bibliafordítása alapján. A szimbólumokban rendkívül gazdag bibliai szöveg egy menyegzőjét ülő ószövetségi király dicsérete, mely a „királyok királyára”, Jézus Krisztusra vonatkozik. A zeneszerző a mű sokrétű instrumentális anyagát 1981-ben Karasszon Dezső orgonaművész kérésére egyetlen koncertáns orgonaszólammá alakította. Ez a revideált, vegyes karra és orgonára készült változat 2002-ben német szöveggel jelent meg nyomtatásban, majd 2005-ben a német nyelvű zenekarral kísért változat is megjelent. 2006-ban Gárdonyi Zoltán születésének centenáriumára jelent meg Budapesten a „Dicsérő ének” magyar nyelvű orgonakíséretes változata. A zenekarral kísért magyar nyelvű változatot a mostani előadás alkalmával a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar számára Gárdonyi Zsolt, Gárdonyi Zoltán fia készítette el.

 

A Német requiem keletkezésének indítékát különböző kutatók különböző helyeken keresték: volt, aki úgy vélte, hogy a mű Robert Schumannt, a nagy barátot és tanítómestert gyászolja, mások szerint Brahms édesanyja halálakor írta a művet. Mindkét vélemény tartalmaz részigazságokat. A kompozíció egyes részei, tervei valóban 1856-ra, Schumann halálának évére mennek vissza, és tény, hogy a legutoljára komponált V. tételben valóban anyja halálára emlékezett a mester.  A Német requiem a hagyományőrzésnek talán legszebb példája Brahms oeuvre-jében. Ez a hagyomány pedig Brahms esetében mindig a német hagyomány: a Requiemben a német barokk első és utolsó nagymesteréé, Schützé és Baché. Ez egyben egyet jelent a német protestáns egyházi zene hagyományával is. Brahms maga állította össze művei textusát a Szentírás különböző könyveiből. Felhasználta a zsoltárokat, evangéliumokat, az apostolok leveleit, prófétai könyveket, sőt, két esetben a Biblia úgynevezett apokrif, tehát nem a kodifikált törzsszöveghez tartozó részeit is. Mindezekből olyan szöveg állt elő, amelyet a Requiem egy méltatója joggal nevezett inkább prédikációnak, mint requiemnek.

A hét tétel gyönyörű logikával és filozofikus emelkedettséggel foglalja össze az ember gondolatait a halálról. Természetesen a hit alapján állva, de – akárcsak Beethoven Missa Solemnise – mindenféle felekezeti kötöttségtől mentesen. Az első tétel a vigasszal kezdi, csak aztán kerül sor a gondolatra: minden mulandó. A harmadik tétel az élet célját próbálja megkeresni a látszólagos értelmetlenségben. A lélek vágyódik az Úr után és az Úrban találja meg vigaszát is. Ilyen megvilágításban a földi élet valóban átmeneti állomás csak, és a halál nem arathat diadalt. Boldogok tehát a holtak. A kicsengés, amely a műnek tulajdonképpeni általános emberi érvényét és felekezetek fölöttiségét, humanizmusát adja, az utolsó sor, a János jelenéseiből való idézet: “Megnyugosznak az ő fáradtságuktól és az ő cselekedeteik követik őket.” Azaz, az embert munkája, művei teszik halhatatlanná.

 

  1. november 1. (szerda) 20.00 óra

Pozsonyi úti Református Templom

 

Gárdonyi Zoltán Dicsérő ének a 45. zsoltár verseire

Brahms Német requiem, op. 45

Km.: Balga Gabriella szoprán, Kálmándy Mihály bariton, Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba), Nemzeti Filharmonikus Zenekar,

Vezényel: Hamar Zsolt

 

 

Következő hangversenyünk:

 

  1. november 6. 19.30 óra Müpa

KOCSIS ZOLTÁN-EMLÉKKONCERT

A Nemzeti Filharmonikusok élén Kocsis munkáját folytató Hamar Zsolt, valamint Dobszay Péter vezényletével csupa olyan mű szólal meg ezen az estén, amely jelképesnek tekinthető: vagy tartalma illik a megemlékezés gesztusához – ilyen Liszt Három gyászódája -, vagy Kocsis Zoltán munkásságának egy-egy fejezetére emlékeztet. Beethoven G-dúr zongoraversenye mindnyájunkban a fiatal, még szinte kamasz Kocsis varázslatosan garabonciás, lázadó alakját idézi fel: ezzel a kompozícióval nyerte meg 1970-ben a tizennyolc éves fiatalember a Magyar Rádió Beethoven-zongoraversenyét, s vált egy csapásra csupán szűk körben számon tartott, nagy ígéretből országosan ismert ifjú művésszé. Az sem véletlen, hogy ezt a darabot éppen a rendkívüli orosz zongoristafenomén, az egyszerre elmélyült és virtuóz Gyenyisz Kozsukin tolmácsolja, hiszen őt éppen a Kocsis vezényelte Nemzeti Filharmonikusok meghívottjaként ismerhette meg néhány éve Budapest közönsége. A fiatal, világhírű zongoraművész így vélekedett Kocsis Zoltánról: „…Rengeteg új információ, új inspiráció, főleg Kocsis Zoltánnal, aki állandóan új és érdekes megoldásokat keres. Amit ő egy kottából lát, és ahogy mindent meghall, az valami hihetetlen! …Azért is nagyra becsülöm, mert ő az a zenész, aki egyfolytában kutat, új utakat keres, s nem elégszik meg a régivel „vándorol”. Olyan, mint egy Schubert dal, az örök vándorlás az új felé..”  A teljes video itt található:

Sáry László művéhez sem kell magyarázat: tiszteletadó kompozíció, amely arra is figyelmeztet, milyen szoros kapcsolatot ápolt Kocsis egész pályája során a legújabb zenével, ezen belül a hozzá oly közel álló Új Zenei Stúdió munkásságával is. S végül a kocsisi repertoár legfontosabb fejezete: Bartók – de nem akárhogyan: a Négy zongoradarab mindegyike a zeneszerző nagy apostolának kongeniális hangszerelésében öltött új, a bartóki szellemhez méltó szimfonikus alakot.

 

A koncertet 18.00 órai kezdettel vetítés előzi meg, amelyen a 2015-ben előadott két Richard Strauss-mű, A béke napja és a Daphné bemutatójáról készült filmet tekinthetik meg a koncertre jeggyel rendelkezők. A felvételen Kocsis Zoltán vezényli a Nemzeti Filharmonikusokat, a darabokat Némedi Csaba rendezte, a Müpa dokumentumfilmjének szerkesztő-rendezője Várbíró Judit.

 

Liszt Három gyászóda

Beethoven IV. zongoraverseny G-dúr, op. 58

Sáry László Sinfonia-Concertante (In memoriam Zoltan Kocsis)

Bartók-Kocsis Burleszk, op. 8/c, No. 3, BB 55/3

Bartók-Kocsis Burleszk, op. 8/c, No. 1, BB 55/1

Bartók-Kocsis Második ábránd, DD 71, BB 27/3

Bartók-Kocsis Scherzo, DD 71, BB 27/4

Közreműködők: Gyenisz Kozsukin – zongora és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Hamar Zsolt és Dobszay Péter

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mellékletek terület

YouTube-videó (Denis Kozhukhin-nal beszélgettünk) előnézete

Denis Kozhukhin-nal beszélgettünk