Napi Tóra
 |
x |
|
||||
K”K,
Dvárim hetiszakasz 3. kommentár, 5777. Áv 2.
„És rám is megharagudott az Örökkévaló miattatok, mondván: te sem jössz oda”(1:37). Igazán nem szép másra hárítani a felelősséget, hiszen emlékezhetünk: saját vétke okán tiltotta meg Isten Mózesnek az Országba való belépést. Vajon joggal vádol másokat? Nem biztos, hogy a válasz egyértelmű igen, de Rabbi Slomo Efráim („Kli Jákár”) rámutat, hogy mire gondolhatott Mózes. „E helyen Mózes a kémek bűnére utal, melynek „eredményeként” Izrael gyermekei elvesztették a számukra ígért földre való bejutás lehetőségét. Ennek a bűnnek köszönhették, hogy negyven esztendeig vándorolniuk kellett a pusztában, valamint azt, hogy Mirjám is ott halt meg. Ez utóbbi azért fontos, mert a prófétanő érdemei miatt egy kút kísérte Izrael fiait, melyből enyhíteni tudták szomjukat, Mose rábénu nővérének halála után viszont csak a (víz)hiány maradt. A szomjazó tömeg Mózestől követelte a megoldást, ő pedig merő jószándékból, de nem elég átgondoltan felemelte botját, hogy vizet fakasszon a sziklából, és ezzel elkövette a vesztét okozó hibát. Vagyis, ha nem lett volna a kémek bűne, akkor nincs az egész córesz…”.
Szép napot mindenkinek!
