Nekünk meg más hitünk nem lehet
Dr. Schuchmann Tamás nyugalmazott miniszter, volt országgyűlési képviselő az emlékezés fontosságáról beszélt, amely lehet egyéni, de lehet közösségi is, ahol vannak kötelezettségek. Breuer Péter és Fazekas Ágnes előtt fejtette ki gondolatait az egykori szocialista politikus.
Ön nyugalmazott miniszter, országgyűlési képviselő, aki most tulajdonképpen a Marcaliban található zsidóságot is jelenti a testvérével együtt. Ezek szerint már nincsen több zsidó Marcaliban?
Sajnos már nincsenek. Az elmúlt húsz évben 14-en voltunk, ma már csak ketten maradtunk meg, illetve a gyerekeink. Elfogytunk.
Ön azon ritka politikusok közé tartozik, aki a mai napig is jó kapcsolatot ápol a későbbi kormányok tagjaival, miniszterelnökökkel. Minek köszönhető ez a véleménye szerint?
Azért Magyarországon nem egyszerű a helyzet, akár az elmúlt ezer évben vagy csak a rendszerváltás óta eltelt időszakban. Én magam mindig is fontosnak tartottam tenni ezért az országért, szeretem ezt az országot, hiszek abban, hogy jók leszünk, mindig jobbak leszünk. Én a véleményemet sosem változtattam meg, ilyen voltam, már amikor 1975-ben az akkori tanácsnál kezdtem el dolgozni. Én egy egyszerű baloldali ember vagyok, egy egyszerű zsidó ember. Ezért is kétfajta gondom van, az egyik az, hogy az egyszerű embereknek fontos legyen az élete, a másik meg az, hogy folytatom, amit megtanultam édesanyámtól, amíg élek.
Az édesanyjával kapcsolatosan Önnek komoly, jelentős emlékei vannak, amikkel szeretné a magyar közvéleményt is megismertetni.
Ez így van, édesanyám naplója, amit még egykor Kaposváron kezdett el írni, majd folytatta Miskolcon, később Auschwitzban, majd újra itthon. Anne Frank Naplója is megrendítő írás, édesanyámé annyiban különbözik, hogy hosszabb időt ölel fel. Ő egyébként nagyon sokáig nem engedte, hogy beleolvassunk a soraiba, majd később már igen, a halála után pár évvel találtam még meg a többi írását, amelyet később egy könyv formájában ki is adtam. Az eredeti írásait meg őrizzük, őriztetjük, most egyezkedem a Mazsihisz, a Zsidó Múzeum vezetésével, hogy ezek a dokumentumok megjelenhessenek eredetiben. Eddig a bátorság hiányzott belőlem, mert édesanyám azt mondta, őrizzük meg ezeket, de az nem szerepelt, hogy ne is jelentessük meg.
Az előbb beszélt arról, hogy jó kapcsolatokat ápol baloldali emberként a jelenlegi kormánytagokkal is, akkor ezek szerint ön egyfajta kapocs az MSZP és a Fidesz között?
Inkább azt mondanám, az MSZP és Magyarország között. Többször is elmondtam, vannak olyan kérdések Magyarországon, ahol együtt kell működni. Azt is lehet tudni rólam, én kőkemény is tudok lenni a politikai ellenfeleimmel, de a legfontosabb mégis Magyarország.
Önnek fontos Magyarország, de a magyar zsidóság is, sőt a már nem létező zsidó közösségek emlékének megőrzése is. Ebben az ügyben sokat tesz az üresen maradt zsidó temetők rendbetételéért.
Magyarországon 1600 zsidó temető van, ebből néhány száz van rendbe téve, ebben néhány embernek van elévülhetetlen munkája. mi nem bontathatunk vissza temetőket, nekünk azokat őrizni kell. A temetők rendbetételéhez nagyon sokat segít a jelenlegi magyar kormány, de azt is gondolom, ennek a folyamatnak fel kellene gyorsulnia, mert el fog pusztulni minden, nekünk meg más hitünk nem lehet.
Köszönjük a beszélgetést.
