Napi Tóra
| x |
|
||||
K”K,
Smot hetiszakasz 5. kommentár, 5777. Tévét 21.
„Szalmát nem adnak szolgáidnak sem téglákat, mondják nekünk, csináljatok; és íme, szolgáidat megverik és így vétkezik néped” (5:16). Először nézzük mit mondott a primisláni cádik erről a versről, utána azt, hogyan juthatott mindez eszébe. „Nincs bennünk kellő bölcsesség és elegendő tudás fiatal éveinkben, hogy szakítva hibáinkkal megtérjünk, noha ezekben az években vagyunk erőnk teljében, ekkor hajthatnánk végre a legtöbb micvát. Csupán a szaporodó fehér hajszálak indítanak el a helyes út, a tesuvá irányába”. Rabbi Meir, aki korának ((1780-1850), kiemelkedő személyisége volt, nem élt elefántcsonttoronyban, ismerte testvéreit, sokat mozgott egyszerűbb és tanultabb emberek közt egyaránt. A tisztázandó kérdés nem is az, hogy elegendő emberismeret birtokában volt-e egy ilyen kijelentés megtételéhez, hanem az, hogy miért éppen e pászuk juttatta mindezt eszébe. Kiragadott egy részt a versből, mely magyarul még nem visz minket közelebb a megoldáshoz: „téglákat, mondják nekünk, csináljátok”. Az eredeti héber szöveg így hangzik: ולבנים אמרים לנו עשו (ulvénim omrim lánu ászu), az első szó akár úgy is olvasható, hogy a „fehérek”, így megkaphatjuk a „fehérek mondják nekünk: cselekedjetek” fordítást, melyet már csak a „hajszál” kifejezéssel kellett a mesternek megtoldani, és kész a kommentár. Miért érdekes ez? Nem feltétlenül a rabbi szellemes érvelése okán, hanem mert betekintést nyerhetünk általa bölcseink munkájába. Személyes tapasztalatuk, a zsidó és nem zsidó világról alkotott véleményük, a közösség tagjait foglalkoztató problémák fogalmazódnak meg az elmúlt kétezer esztendőben írt, mondott tóraelemzések mögött. Ezen magyarázatok által pontosabb képet kaphatunk őseink világáról, múltunkról, saját zsidóságunkról egyaránt, és hogy miként maradhatott a Tóra tanítása jelenidejű minden nemzedékben.
Szép napot mindenkinek!
