A közös gondolkodás ereje az imákban, a zenében, a könyvekben.
A Hetiszakasz ezúttal arról szól, hogy miért is fontos a közös gondolkodás, mit gondol erről egy rabbi, egy előadóművész és egy könyvkiadó.
Várja Önöket a műsorvezető-szerkesztő Breuer Péter.
Közös gondolkodás kell
Markovics Zsolt főrabbi a Hanuka utolsó napjáról, az aktuális hetiszakaszról, a zsidó-keresztény kultúráról is beszélt.
Mi a mostani hetiszakasz, amit a zsinagógákban olvasnak fel?
A mostani szombat azért is különleges, mert ezzel a nappal zárjuk Hanuka ünnepét is. Nagyon oda kell figyelni, hogy péntek este először a hanukia lángjait kell meggyújtani, majd utána kerülhet sor a szombati gyertyákra. Majd szombat este először az elválasztó gyertyákat kell meggyújtani, minden más csak utána jöhet. Hanuka szombatján egy kis változás van a megszokott istentisztelethez képest, hiszen az ünnep nyolc napján egész Hallélt mondunk, de a fő imánkba is szerepel egy betoldás ezekre a napokra. A most felolvasásra kerülő prófétain szakaszban, Zakariásról van benne szó is azt mondjuk, hogy nem karddal, erővel győztek a felkelők, hanem az Örökkévaló szellemiségével. A mostani hetiszakasz, Mikéc is nagyon szimbolikus ebből a szempontból. A szó azt jelenti, mindennek a vége. Itt József történetének egy szeletét olvassuk, ott játszódik, hogy a testvérek visszatérnek Józsefhez, aki megismerteti magát velük, megtörténik a testvérek kibékülése, majd József és édesapja, Jákob találkozása. Ez a szakasz nagyon bő, hiszen az álomfejtéssel indul, amikor József börtönben van, a fáraó eközben két alkalommal is álmot lát, de nincs aki megfejtse azokat. Persze nyilván van az udvarában, aki tud álmot fejteni, tehát itt arról van szó, hogy a fáraó megkérdez álomfejtőket, okos embereket, de ez nem elégíti ki. A pohárnoka hívja fel a figyelmét a börtönben lévő héber rabszolgára, aki a börtönben levő társak álmát megfejtette, amik valóra is váltak. A fáraó felhívatja Józsefet, megfürdeti, megborotválja, új ruhába öltözteti és szeretné, hogy József megfejtse az álmát. Itt tűnik fel először úgy József, hogy nem azt mondja, én vagyok a nagy bölcs, a nagy okos ember, aki mindent tud, és majd jól megmondja a tutit. Ő inkább azt mondja, hogy nem én fejtem meg az álmodat, én legfeljebb csak tolmácsolom azt, amit az Örökkévaló neked el akar mondani. Azért is szimbolikus ez az szakasz most, mert ez az utolsó szombatja a polgári esztendőnek, bár a mi hagyományaink szerint a zsidó újév nem ekkor van, de az ismerőseink, híveink egy része ezt az időszakot – persze a Szombat kimenetele után – együtt töltik majd.
Izraelben is egyre inkább szokás, hogy ilyenkor ünnepelnek, nem Szilveszterről beszélnek, hanem egy ünnepről. Mit gondolnak erről a rabbik?
Nemrégiben láttam haifai képeket, azt, ahogyan a város gyönyörűen van feldíszítve. Ebben a városban jelentős keresztény és arab közösség is él békében együtt, ha arra gondolunk, hogy Hanuka és arra, hogy Juda ben Makkabi nem foglalta volna vissza a Szentélyt, az nem lett volna megtisztítva, időszámításunk előtt 168-ban, akkor bizony nem lenne kereszténység, Mária és József nem találkoztak volna és Jézust sem vették volna fel Ábrahám szövetségébe nyolcnapos korában. Ez a zsidó-keresztény kultúra találkozása, ami egy fontos közös gondolkodást is rejt magában. Mindannyian ismerjük, hogy milyen tradíciók kötődnek ehhez, nekünk nem kell ígéretet tenni, nem kell olyan dolgokat tenni, amit mások megtesznek, mindenki a saját akarata, hagyományrendszere szerint legyen ezen az estén otthon vagy a barátoknál. Mi biztosan otthon leszünk a párhetes kicsi babánkkal.
Köszönöm a beszélgetést.
Lehet, hogy csak illúziókat kergetek
Gerendás Péter előadóművész a közelgő ünnepekről, a zsidóságról, a Zsidó Kulturális Fesztiválról és arról is beszélt, hogy miért is fontos az idei év, amikor egybeesik a Hanuka és a Karácsony.
Közelednek az ünnepek, hogyan készül egy sokgyermekes apuka ezekre a napokra?
A sok gyermek már alapjában véve ünnepet jelent, persze ez a mostani napokban az átlagosnál jobban felerősödik, nagyon izgatottak a gyerekek. Flóra lányom már megelőlegezte az ünnepet, megajándékozott egy pici tobozzal, nagyon jól esett.
A gyerekek is erős zenei érdeklődéssel vannak megáldva, most akkor van Gerendás együttes?
Dani fiam az én különleges büszkeségem, hozzá kell tenni, minden gyerekemet egyformán szeretem, mert az egyforma és egyetemes, de ő egy egészen különleges dobos tehetség, több zenekarban is játszik, vele már nagyon nehéz együtt zenélni, mert egyeztetni kell jó előre. Ez persze természetes, nem azért neveltük ki őket, hogy magamra tartogassam, tudtam, hogy egyszer ez a pillanat el fog következni, én ezt boldogan figyelem, a nézőtérről meg könnyes szemmel figyelem őt. Ez benne volt a pakliban, én azt kívántam, hogy a karrierje minél nemzetközibb legyen, ő egy extrém tehetség. Ő tehát a Dani. Hanna lányom zongorázik, ő is nagyon tehetséges, vele még tudok egyeztetni, egyébként utolsó éves a konzervatóriumban. Ruben fiam bőgőzik, basszusgitározik, ő is egy különleges tehetség. De a többi gyerek is zenél, Dávid, Mirkó is, de van olyan gyerekem is, Vera, aki teljesen a zenén kívül helyezkedik el. Rajtuk kívül ott vannak még a picik, Flóra és Róza, ők még nem zenélnek, de azért már nagyon érik a dolog.
Előfordul néha, hogy mindenki otthon van?
Hat gyerekkel élünk együtt, bár az első három gyermekem korábbi kapcsolatomból származik, de amikor ünnepek vannak, akkor természetesen igen, mondjuk most, a Hanukarácsony alatt.
Hogyan bonyolódik ez Önöknél?
December 24-én a szűk családi körben vagyunk, 25-én jönnek a gyermekeim a korábbi kapcsolataimból, már most azon gondolkodunk, mi lesz akkor, amikor már unokáink is lesznek, hogyan bővítsük majd ki az asztalt.
2016-ban fesztiválvezetőként is bemutatkozott a nagyközönség előtt. Milyen volt ez a munka?
A Zsidó Kulturális Fesztivál művészeti vezetői feladatára kértek fel, életemben először vállaltam el ilyen munkát, nagyon jó volt. Nagy megtiszteltetés és egy nagyon izgalmas feladat is volt ez számomra, mint a művészekkel való megbeszélés, a különböző programok organizálása, nagyon boldog voltam ebben. Természetesen nem tudtam minden programra elmenni, hiszen amikor egyszerre van több rendezvény, akkor ez lehetetlen, de rohangáltam egyik helyszínről a másikra, már azért is, hogy én is alkossak egy képet az egészről.
A Zsidó Kulturális Fesztivál elődjén is jelen volt, szinte minden esztendőben fellépett, Vadas Veránál.
Ez így van, én minden alkalommal, az össze lehetséges fórumon elmondtam, az a célom, hogy a jó kapcsolat megmaradjon, ne egymás konkurenciái legyünk, hanem egymás segítői. Én mindig is úgy gondoltam, a mai napig is úgy gondolom, ha minél több ilyen fesztivállal van dolgunk ebben a témában, az annál jobb.
Könnyű ma magyar zsidó előadóművésznek lenni?
Beleszülettem egy speciális helyzetbe, az Erzsébetvárosban születtem, belvárosi fiú vagyok, aki egy teljesen átlagos általános iskolába járt. Teljesen korán szembesültem a zsidóság nehézségeivel, a családban ez tabutéma volt, a szüleim szerették volna ezt elfelejteni, még nagyon közel volt a Holokauszt, igyekeztek előlünk, gyerekek elől titkolni ezt a témát. Persze az agyonhallgatás az még nagyobb traumát okoz az emberben, mert emlékszem, amikor néha bizonyos nevek merültek fel, akkor könnyes szem követte őket. Ez nagyon sok kérdést felvetett az emberben, nagyon kíváncsi voltam, és rájöttem hosszú idő után, hogy ezt nem lehet így tovább folytatni, mint a szüleim, akik a zsidó szó kiejtése esetén is lehalkították a hangjukat. Ha az ember titkolja a származását, akkor egy nagy pecsétet tesz rá, hogy ez valami szörnyű dolog, ami bűnös. Én ebbe születtem és az egyik legfontosabb célom, hogy ezt egyszer és mindenkorra megértessem zsidó honfitársaimmal, nem szabad ezt az utat járni, hanem igyekeztem elmenni minél több olyan fórumra, ahol erről nyíltan beszéltem.
Ezért is vesz részt többek között az Élet Menete minden rendezvényén.
Természetesen, fontos, hogy az ember tegyen valamit azért, ezek a sztereotip gondolatok, az a gyűlöletteli hangulat, ami a zsidóságot körbeveszi, változzon. Lehet, hogy ez csak egy illúzió, mert én nagyon sokszor szembesültem vele, én úgy gondolom magamról, én egy ártalmatlan, jó szívű, vidám természetű, a családját szerető, szimpatikus figura vagyok és azt hittem, ez elegendő arra, hogy ezt a zsidó projektet „eladjam”’. Mi zsidók, nem vagyunk vámpírfogú emberek, egyszerűen ugyanolyanok vagyunk, mint mások. Sajnos sok esetben szembesültem azzal, hogy ez sok esetben csak egy illúzió, mert a gyűlölet az nem egy racionális dolog. Az emberek nagyon szeretnek az összeesküvés-elméletekbe belekapaszkodni, az antiszemitizmus egy régi dolog, én ezt nyilvánvalóan nem tudom megváltoztatni, de pici millimétereket kell előbbre menni.
A gyerekei mit gondolnak erről, tudják, hogy az apjuk révén ők is részben zsidók. Beszélgetett erről velük?
Ők ebbe beleszülettek, például akkor, amikor látták, hogy karácsonykor én kipával rohangálok, egy nagyon speciális mixtúra van otthon, mert a feleségem nem zsidó, a gyerekeim sem zsidók ilyen módon, de ezt egyértelműen mindenki tudja. Nagyon izgalmas lesz idén, amikor is egybeesik a Hanuka a Karácsonnyal. A gyerekekre, a családra nincsen nagyon ráerőltetve ez az identitás, de a hétköznapokat teljesen átszövi.
Ha összegezni kéne, mi volt 2016-ban az, ami a legjobban sikerült?
A már említett Zsidó kulturális Fesztivál nagyon fontos volt számomra minden szempontból, de én elsősorban előadóművész vagyok és ebben a minőségemben mindig alkotok. Nagyon fontos volt ebben az évben, hogy új dolgokat is létrehoztam. Legtöbbször én írom a dalaim szövegét, zenéjét, de volt úgy is, hogy más írja a szöveget, de most Wolf Péter zeneszerzővel írtam egy lemezt, ami mostanában jelenik majd meg. Ez is egy nagyopn fontos része ennek az évnek.
A következő évi határidő naplójában már vannak tervezett fellépések?
Szerencsére igen, persze még vannak szabad napjaim.
Mit tud üzenni az esztendő végén?
Elsősorban azt, hogy nagyon csodálatos dolog az, amikor egybeesik a Hanuka és a Karácsony. Ennek arról kéne szólnia, hogy elfogadjuk, szeretjük egymást.
Köszönöm a beszélgetést.
Olvasnivalók minden hangulatra és minden napra.
Büchler András könyveket ajánlott az ünnepekre, az téli hétköznapokra.
Idén egy napra esik Karácsony ünnepe és Hanuka is. Ilyenkor az emberek megajándékozzák egymást, a gyermekeiket s mi más lenne erre alkalmasabb, mint egy, több j könyv. Milyen olvasnivalókat tud ajánlani?
Több könyvet is szívesen ajánlok, ezek egyike Margit Patrícia Eszter A zsidó menyasszony című könyve, ami októberben jelent meg. Ez a kötet már egyszer, pár évvel ezelőtt megjelent itthon, de most egy átdolgozott, bővített kiadását veheti kezébe az olvasó. Egy fiatal Pozsonyi úti zsidó lány a főszereplő, pszichológus hallgató, aki keresi a nagy őt, az igazi pasit és különböző kalandokba esik Budapesten. Keresi a saját gyökereit, megküzd a saját gyökértelenségével, különböző krízishelyzeteken megy át, majd egyszer megismerkedik egy Szimcha Baruch nevű úriemberrel, aki elcsábítja Izraelbe, aki bevezeti a zsidó misztika, a gemátria, a kabala világába. A főhősünk előtt egy teljesen új világ nyílik meg, ennek az új világnak az összes kihívásával, problémájával, ellentmondásával együtt. Eközben még mindig keresi a nagy őt, hogy milyen férfi mellett szeretne kikötni. Egy sok időn és földrajzi területen átívelő regényről van szó, annak, aki egy könnyed kikapcsolódásra és utazásra vágyik a Szentföldre vagy éppen a Pozsonyi útra. Nagyon nehéz problémákat is megismerünk ebben a sikerkönyvben, de mégis olvasmányos, az itt leírtakkal számos pesti zsidó fiatal már találkozott az élete egy pontján.
Mi van még a kínálatában?
Pár hete jelent meg Ungváry Krisztián új könyve, A Horthy rendszer és antiszemitizmusának mérlege. Ez egy nehezebb olvasmány, ami egyébként Ungváry doktori disszertációjának egy átdolgozott, bővített kiadása.
Hogy lehet egy történelmi művet átdolgozni?
Egyszerűen fogyaszthatóvá téve kell átdolgozni. Bemutatni azokat a különleges dilemmákat, történelmi korszakokat a mindennapi olvasók számára is. Nagyon sokat vitatkozunk Horthy szerepéről, történelmi helyéről, ami rendben is van. De kérdés az, kicsit eltávolodva Horthytól, hogy mi vezetett ennek a rendszernek az antiszemitizmusáig, az országban bekövetkező változások hogyan ágyaztak meg annak a hihetetlen antiszemita hullámnak, amit a húszas évektől veszi kezdetét és aminek a Horthy rendszer az egyik kicsúcsosodása volt 1944-ben. Az is kérdés, hogy ez a modernizáció milyen hatással volt a magyar társadalomra, miért kellett ellenségképet felépíteni, hogyan reagált mindenre az akkori kormányzat és hogyan Horthy. Mindezt kifejti Ungváry Krisztián a könyv 700 oldalán. Nagyon szerteágazó a történet, rengeteg szociológiai, társadalomtörténeti dolgot bemutat, amit nem szoktunk megismerni, ha csupán a Horthy rendszerre koncentrálunk. Ez a kötet egy olyan kontextust ad a kornak, amitől ez közérthető, értelmezhető lesz.
Nem akarok telhetetlennek látszani, de van még valami?
Igen, egy kicsit könnyedebb könyv, szintén nemrégen jelent meg Pauk György életrajzi kötete, Négy húron pendülök-Nyolcvan év emléke címmel. Pauk György maz egyik legnagyobb nemzetközi karriert befutott hegedűművész nyolcvanadik születésnapjára jelent meg. Pauk még Budapesten született a háború előtt, a szüleit elvesztette, csak a nagymamája élte túl a háborút. Ő már egészen kicsi korában elkezdett hegedülni, ebben kimaradt egy rész, amíg egy védett házban lakott. Az ötvenes években, amikor őt az igazi nemzetközi siker szele megcsapta, amikor egy egyszerű pesti magyar zsidó srác elkezd megnyerni olyan fontos hegedűversenyeket, amiről sokáig itthon még álmodni sem mertek. Amikor Zathureczky tanítványként milyen az, amikor eljut Olaszországba, Franciaországba, Hollandiába és sorra nyeri a versenyeket. Majd egy ponton ő kint maradt.
Mielőtt kint maradt, addig őt az új rendszer mennyire díjazta?
Amennyire az a rendszer egy tehetséges fiatalt megadhatott. Megkapott mindent, amit egy akkori tehetséges hegedűművész, de az ő tehetsége ezzel nem volt egyenértékű, sokkal többet tudott elérni, ezért ment ki. Végül Londonban telepedett le. A könyv tele van vidám történetekkel az életéből a gyerekkorától kezdve. Ő már egyébként régóta gondolkodott, hogy meg kéne írnia az életét. A kötet egy csomó zsidó olvasó számára is izgalmas történetet rejt, mit jelent egy zsidó művésznek zsidóként fellépni bárhol a Holokauszt után, főleg úgy, hogy Pauk Györgynek egy nemzetközi, független színpadon kellett teljesítenie. Történetek vannak benne arról, hogyan viszonyult Izraelhez, az izraeli zenei oktatáshoz, de az is szerepel benne, hogy a fia születésekor Yehudi Menuhint kérte fel a fia keresztapjának, amit természetesen Menuhin nem vállalt el, ezen a történeten a gyerek bar micvóján jókat nevettek. Mindezek mellett nagyon tanulságos könyv a háború utáni nemzetközi zenei életről.
És még mindig van valami, ugye?
Egy kicsivel ennél is könnyebb történet, a Hagyományosan, de kicsit másként-Romani gastro címen megjelent cigány szakácskönyv. Ez egy igazi XXI. századi cigány szakácskönyv, nem a leghagyományosabb ételeket találjuk benne.
Ez azt jelenti, hogy van cigány gasztronómia?
Nem az a kérdés, hogy volt-e, mert volt, hanem az, hogy milyen cigány gasztronómiáról beszélünk. Amit mi Magyarországon cigány ételeknek gondolunk, azok nem feltétlenül azok, a káposztát a cigányság felvette, de alapvetően nem egy cigány étel. Ez a szakácskönyv nem csak az igazi gyökereket mutatja be, az alapanyagokat, hanem mindazt, amit a cigányság a konyháról, a gasztronómiáról és talán a családról is gondol. Manapság nagyon divatos a fenntarthatóság a konyhában is, miként tudjuk megoldani, hogy minél kevesebbet pazaroljunk. Ez egy nemzetközi trend, híres szakácsok is írnak erről, ez az ősi cigány konyha egyik alapja. A könyv azt mutatja be, hogy egy velünk együtt élő közösségben mi a szerepe az asztalnak, az otthonnak a főzésben, mik azok a receptek, amik akár gyógyító hatásúak, mik az ünnepi receptek, a hétköznapokra valók. Ez a kötet csodálatos lehetőség, hogy hidakat építsünk kultúrák és közösségek között.
Köszönöm a beszélgetést.
