Az ügyvéd is ember

 

Az ügyvéd is ember

Dr. Magyar György ügyvéd beszélt magáról, a családjáról, a nem létező sztárságról, de szóba került még a civil társadalom ereje is.

Ha valaki jobban szeretné megismerni Önt, akkor az lenne az első kérdése, hogy ki is az a Magyar György? Honnan indult?

Erről mást kéne megkérdezni, hogy ki is vagyok én. Budapesten születtem, ősbudapesti vagyok, a nagymamám a Dohány utcában élt.

Ön jogász, de már a fia is ügyvéd, Ön a „dinasztia” alapítója?

Felmenőim között nem tudok jogászokat, a gyermekeim valóban követik a szakmámat. Úgy gondolom, ügyvédnek lenni az teljes embert kíván, lehetséges, hogy az őseimnek nem volt ennyi ideje. Három gyermekem van, már szerencsére hat unokám is, negyvenhárom esztendeje élek a feleségemmel, mondhatnám tréfásan, hogy ennyi idő után szabadulnék, mint életfogytos. De meg kell jegyeznem, ő nekem nagyon fontos, mert biztosította azt a hátteret, amitől lehettem teljes körű ügyvéd. A nagyobbik fiam, Gábor, szintén ügyvéd, Brüsszelben él, neki már van három gyereke. Azt nem tudom, hogy közülük lesz-e valamelyik ügyvéd, hiszen még gyerekek. Dániel fiam, itt él Pesten, jogász-közgazdász, neki is van két gyereke, s van Éva lányom, akinek egy gyereke van még.

Most jönnek az ünnepek, hogyan zajlik ez Önöknél, összejön a teljes család?

Tizennégyen vagyunk, ha összejövünk, erre ritkán kerül sor, mondtam már, a nagyobbik gyerekem Brüsszelben él, a felesége lengyel, így ők Varsóban is vannak ilyenkor. A feleségem úgy szokta megoldani ezt az egészet, hogy megszervezi a hat unoka együttlétét és akkor elvisszük mi nagyszülők a gyerekeket valahova egy pár napra. Jöhetnek a gyerekek szülei is, de mi jobba szeretjük, ha nincsenek jelen, amikor az unokákkal vagyunk, mert az ő hatásuk a mi unokáinkra negatív. A nagyszülőnek jogai vannak, kevesebb kötelezettséggel, a szülő meg majd nevelje a gyereket, ahogy akarja. A nagyszülőnek kedvezményei vannak, ez egy másik jog.

Erre felhívja egy válóperes ügyfele figyelmét is?

Én ilyen esetekben először azt mondom az ügyfélnek, hogy gondolja meg jól és maradjanak együtt. Egy nagyon régi történet jut erről eszembe. A feleket az ügyvédkollégával leültettük egy kávéházban. Orvosházaspár volt, fiatalok, én képviseltem a férjet, a kollégám a feleséget. Beszélgettünk, majd egy idő után azt javasoltuk nekik, üljenek át egy másik asztalhoz, hátha történik még valami közöttük. Mi az ügyvédkollégával szinte sírva fakadtunk, hogy nem szabad ezt a két embert elválasztani, mert fontosak egymás számára, mert olyan értéket hordoznak mindketten, hogy egy apró összeveszés miatt nem szabad elválniuk. Az ügyvédnek van egy békítő szerepe is. Nem kell ragaszkodni a válóperhez, igyekezni kell megmenteni a házasságot, erre egyébként az eljárásjogi rendszer is lehetőséget biztosít. Nem kell mindig a honorárium, jobb megmenteni néha valamit, egyébként azóta is emlegetjük a kollégámmal ezt a párt.

Amikor nem kell állandóan dolgoznia, szerepelnie, akkor mi a kedvenc olvasmánya?

Újságok közül nagyon szerettem a Népszabadságot, amit most elvettek tőlem, mindennap onnan szereztem az információkat. Azóta az internetre fordultam át jobban. Minden nyáron a Balatonon szoktunk lenni, én kerékpárra pattanva indultam az újságoshoz, akitől kértem egy Népszabadságot és egy Magyar Nemzetet. Mire ő felnézett, felemelte az ujját és azt mondta, ezt nem szokták! A történethez hozzátartozik, ez még a régi világban történt. Én akkor is, most is az a típusú ember vagyok, aki igyekszik minden oldalról beszerezni az információkat, legyen szó újságról, televízióról, rádióról, az internetről. Na jó, nem mindent olvasok el, vannak olyanok, amit azért nem veszek a kezembe, azt szoktam mondani, én már abban a korban vagyok, hatvanhét évesen, hogy megválogathatom a konfliktusaimat.

Hogyan tartja karban magát, biciklizik, úszik?

Sokat fejelek a vízben, nagyon szeretem a vizet. Nagy csatákat szoktunk vívni a barátokkal a Balatonban. Pesten eddig az történt, hogy a házunkat a gyermekeknek adtuk, a feleségemmel meg elköltöztünk egy olyan lakásba, amelyik egy olyan házban van, ahol van egy uszoda is, oda szoktam lejárni.

Pesten autóval közlekedik azért, szokott mérgelődni, amikor nem talál parkolóhelyet, mondjuk az irodájába menet?

Nem szoktam, teljesen nyugodt vagyok, mindig találok az iroda környékén parkolót. A feleségem arra próbál rábeszélni, hogy járjak tömegközlekedéssel, hiszen már úgyis ingyen utazom.

Ki döntötte el a családban, hogy Ön jogász, ügyvéd lesz?

Elsősorban a tanáraim, én már akkor is nagydumás voltam, engem a humán világába toltak, nagyon szerettem a magyartanáraimat, az érettségi előtt az osztályfőnököm javasolta, hogy menjek a jogi egyetemre. Jelentkeztem, felvettek, elvégeztem, megszerettem. Hogy ügyvéd lettem, az annak tudható, hogy az emberekhez akartam közel lenni, nem pedig a hivatalokhoz.

Önről azt mondják, hogy sztárügyvéd.

Én ezt vitatom, mert szerintem nincs olyan, hogy sztárügyvéd. A sztárügyvéd és az ismert ügyvéd, az nem ugyanazt jelenti. A sztárügyvéd kifejezés még Torgyán Józseftől etred, amikor megkérdezték tőle, hogy miből lett neki ez-azt, ő akkor azt mondta, a felesége sztárprimadonna volt, ő meg sztárügyvéd. Szerintem ez a kifejezés a szórakoztatóiparba való, az igazságszolgáltatás azért ennél jóval komolyabb.

Ön egykor egy televízióban adott jogi tanácsokat, majd a fia is követte itt, de mára ez már nincsen, miért?

Amikor én még egyetemista voltam, már akkor jártam TIT előadásokat tartani, nagyon szerettem ezeket. Minden előadás után kaptam a kérdéseket, így jött a jogi tanácsadás is. A televízióban is szerettem ezt, ahogy az emberek a kérdéseiket feltették, mert ez nekem, jogásznak is egy vizsga. Kicsit másként fogalmazva, nagyon szeretek fiatalok között lenni, a munkatársaim is fiatalok, én nagyon szeretek oktatni, vizsgáztatni, szakvizsgáztatni. Három tárgyból áll a szakvizsga, polgári jogi, van egy vegyes, amiben Európa jog, közgazdasági jog, munkajog van és van a büntető jog. Én ez utóbbiban szeretek vizsgáztatni, ilyenkor úgy áll össze a vizsgabizottság, hogy van benne egy ügyész, egy bíró és egy ügyvéd. Ezek a vizsgák innentől kezdve nem is elsősorban a jelöltről szólnak, mi vizsgáztatók egymást vizsgáztatják.

Egy tárgyaláson vitatkozik a másik fél képviselőjével, az ügyésszel, a bíróval. de mi van a tárgyalás után?

Normális a viszonyunk egymással. Odabent a tárgyalóban ellenérdekelt felek vagyunk, nem ellenfelek, pláne nem ellenségek, bent nincs barátkozás, egymásra borulás, ott néha még keménykedés is van, de kint már más a helyzet, én ennek híve vagyok. Bent az ügyfelet képviseljük, kint meg saját magunkat.

Ez így van olyan ügyekben is, mint a hirdetőoszlopok ügye,?

Ott is, hiszen eljön a főváros képviselője, akivel a tárgyalás előtt, után, a szünetben ember módjára beszélgetünk egymással.

A megbízó nem szokott ilyenkor gyanakodni?

Nem valószínű, persze vannak olyan ügyfelek, akik vidékről jönnek és azért, mert azt gondolják, hogy ott valami összejátszás zajlik. A jogkereső ügyfél azt gondolja, a helyi ügyvéd, a másik ügyvéddel, a bíróval megbeszéli a dolgokat. Szerintem ilyen vidéken sincsen, Budapesten biztosan nincs így. Az emberekben felmerül a gyanú, ezért is keresnek sokan vidékről budapesti ügyvédet, bizalommal keresve őt. Sakkor van nagy baj, ha az ügyfél az ügyvédtől a bizalmat vonja meg vagy azt érzi, nem teljeskörűen képviseli az érdekeit. Kicsit visszatérve az ismertségre, a nem létező sztárságra. Én már elég régóta szerepelek a nyilvánosság előtt, meg kell érezni, mikor vagyok a magam, mikor az ügyfelem érdekében ott. A második a fontosabb, egyszerűen nem előzheti meg az első! Nem Magyar György az érdekes egy eljárásban, hanem az ügyfél és az ő érdeke. Ha vádlott, akkor vádlott, ha alperes, akkor alperes! Nem engedhető meg, hogy az ügyvéd az ügyfele elé türemkedjen és magát mutogassa. Ezt muszáj helyretenni, aki erre nem képes, az nem alkalmas arra, hogy megfelelő módon járjon el. Az ügyben az ügyvéd nem főszereplő, hanem statiszta, akinek az a dolga, hogy a jog útvesztőjében az ügyfelet eligazítsa.

Minden ügyet elvállal?

Nem. Az ügyvállalás nagyon fontos dolog, ez is a bizalmon múlik. A lelkemmel nem tudom elviselni, ha olyan személyiséget kéne képviselnem, aki a saját, más gyermekével szemben követ el nagyon súlyos cselekményt.

Háborús bűnöst?

Volt ilyen ügyünk, mi képviseltük az ezzel vádolt Biszku Bélát, aki nem volt háborús bűnös. Ez egy nagyon érdekes ügy volt. Megint meg akartak mutatni Magyarországon rajta keresztül, ezért is tartottuk egy előre gyártott eljárásnak ezt. Nekünk az ilyeneket kötelességünk elvállalni, hogy helyére kerüljenek azok az ügyek is, ahol vannak politikai felhangok. Igazi háborús bűnösöket nem vállalnék, olyanokat, akik valóban népirtást követtek el.

Pártállástól függetlenül vállal ügyfeleket?

Az működik, nekünk elsősorban az ügyeket kell képviselni, ami mögött persze az ember áll. Az ember meggyőződése, hitvallása, politikai hovatartozása sokadrangú kérdés. Nagyon sok személyiségi jogi ügy van, sokan nem bírják a velük szemben megfogalmazott kritikát, sok politikus a közterületet, a közfelületet átviszik az igazságszolgáltatás területére, lefoglalva a bíróságot a maguk ügyeivel, szerintem ez nagyon nem szerencsés. Ám elég gyakran fordulnak hozzánk ilyen ügyekkel is, ám ezeket nem csináljuk. A mi ügyfeleink azért jönnek hozzánk, mert úgy gondolják, hogy jól képviseljük őket. Szoktam mondani, az egykori Kádár titkárságára nem érkezett annyi megkeresés, mint most hozzánk. Talán az ismertség okán is gondolják ügyfelek, hogy akár húsz éve eltemetett ügyekben is tudunk tenni, az ilyen megkeresésekre udvariasan válaszolunk, hogy az iroda leterhelt, nem tudunk újból elővetetni régi ügyeket, de a lényeg, mindenkinek kell válaszolni.

Ha van ilyen, akkor mi volt a legjobban sikerült pere?

A közelmúlt egyik elhíresült pere volt a Balla Irma meggyilkolásának ügye volt, ahol a fiát gyanúsították, mi képviseltük, felmentették véglegesen, mert nem ő volt az elkövető. Felmentették egyelőre bizonyíték hiányában, mert zajlik egy per a feltételezett elkövetővel szemben, ha ott jogerős ítélet születik, akkor lehet bűncselekmény hiányában felmentetni a meggyilkolt asszony gyerekét. Ez az ügy is azt bizonyítja, hogy a halálbüntetést nem szabad ma komolyan venni. Az emberek közül sokan gondolják, hogy ez lenne a jó megoldás, de nem lenne az.

Ön egy nyugodt, kiegyensúlyozott ember, amit a magyarok többségéről nem lehet elmondani, az emberek feszültek, idegesek, rosszkedvűek. Mi lehet ennek az oka?

Nálunk nagy baj van, már a történelmi hagyományokból adódóan is. Mi soha nem voltunk a jó oldalon, ennek a nemzetnek mindig sikerült csapódnia. Most az történik, hogy mi szeretjük a felelősséget áthárítani, a hibát másokban megtalálni. Úgy fogjuk fel, a mi magyarságunk megérdemli a tisztességet, ezt néha még plakátokon is lehetett látni.

2016-ban mi volt az, amit nagyon elrontottunk és mi volt az, ami sikerült, akár itthon, akár a világban?

Az amerikai elnökválasztás például nagyon érdekes volt, váratlan eredménnyel. Azt me, tudom, hogy jó lesz-e, mert ugye más a gyakorlat, mint a kampány. Engem sokkal inkább az érdekel, hogy az elnök körül létezik egy adminisztráció, ennek az ereje érdekel. Biztosan hatalmas, az érdekel, hogy az elnök tud-e nem gúzsba kötve táncolni. Képes-e megvalósítani azokat a dolgokat, amiket elképzelt. Ez a választás egyébként sok mindenre rávilágított. Az emberek mást szeretnének kapni, mint amit eddig kaptak. Már az elitből is kiábrándultak, ez ma Magyarországon is látszik. Én magam nagyon szeretem a civil közéletet, nem a pártéletet. Azt gondolom, a részvételi demokrácia nélkül nincs képviseleti demokrácia, tehát nem lehet a kiválasztottakkal a közéletet lejátszani. A közélet az emberekből van és meg kell engedni, hogy a közélet különböző szereplői részt vegyenek ebben.

Ez lehet, de én meg azt látom, hogy Magyarországon, amikor az emberek dönthetnek a választások napján, akkor nagyon sokan más programot választanak, a voksolás helyett. Jogokat kérnek, de ehhez vannak azért kötelességek, ezek egyike a választásokon való részvétel.

Ez is nagy baj, ennek több oka van. Az egyik a félelem, az ember nem nyilvánul meg, mert attól tart, hogy már a fülkébe menet is nyilvántartják. A másik ok a bizalmatlanság, a hiteltelenség. Aki képviselőt választ, azt látja, hogy nem fogja majd a képviselő az érdekeit képviselni, így inkább nem választ. A harmadik okot úgy hívhatjuk, hogy utas. Az ember szeret a győzteshez tartozni és inkább arra szavaz, hol ezt látja, a protest szavazatok száma mindig alacsonyabb, ha csak nincs leváltási hangulat. Magyarországon most ilyen nincsen, Amerikában volt valami, ami megváltoztatta az emberek gondolkodását. Itthon azt kell tudatosítani az emberekben, hogy részt kell venniük, ez a részvételi demokrácia alapja. Ám még van egy probléma, ami talán a legnagyobb. Egy igen jelentős és aktív réteg nincsen itthon, hatszázezer értékes ember keresi külföldön a kenyerét. Az kéne, hogy ezek az emberek itt aktiválják magukat, már a közéletben való részvétel miatt is. Úgy lehet ezt elképzelni, mint egy kuktát, amiben fő az étel, majd amikor felforr benne, amit beletettünk, akkor megszólal a síp a tetején. Magyarországon most pont a sípolók nincsenek itthon.

Mi a véleménye a határontúliak szavazási lehetőségéről?

Tudjuk, hogy ez egy szerencsétlen ország, amiről részeket szakítottak le egykor. Az ott élők nem tehetnek arról, hogy egy igazságtalan döntés következtében a mai határokon túlra kerültek. Ám ebben van egy választójogi torzítás. Én annak, aki nem itthon fizet adót, hiába érzi magát magyarnak, az egyenlő szavazati jogot nem adnám meg.

Beszélt a civilségről. Ön több civil szervezetben is szerepet vállalt.

Én tényleg azt gondolom, akim megteheti, igény van rá, annak részt kell vennie a közéletben. Most éppen a KARD egyesületben tevékenykedem. Ez hosszabban azt jelenti, hogy Kerekasztal Részvételi Demokráciáért. Szoktam olyanokat is mondani a szervezettel kapcsolatban, hogy élesebb a pártnál a KARD. Ezzel a kardsággal is azt szeretnénk megmutatni, hogy a civil társadalomban sokkal több van, mint amit a pártok ebből az egészből igénybe vesznek. Ebből adódik a legújabb projektünk, az Online 0. forduló. Ez arról szól, hogy a hatalom, megszilárdítandó a saját biztonságát, egész „rendesen” megváltoztatta a választójogi törvényeket. Így egy viszonylag alacsonyabb eredménnyel is egy magasabb eredményt lehet elérni, 43%-nyi szavazattal 67% fölé lehet kerülni, mindezt egyfordulós választással. Ez azért fontos a jelenlegi hatalomnak, hogy ne tudjanak a kicsik és a nagyok egymással összebeszélni. Mi ezt szeretnénk demokratikus módszerrel úgy megváltoztatni, az internet adta lehetőségeket felhasználva, hogy online nulladik fordulót tartva válasszuk ki a legalkalmasabb jelöltet. Nézzük meg, hogy egy adott választókörzetben kinek van a legnagyobb szimpátiája. Induljon el minden párt, amelyik nem fél a versenytől, induljanak el a civilek, magánszemélyek. Így lehet egy nagyobb merítés. Én ott látom a magyar közélet legnagyobb problémáját, hogy elitista lett a pártélet. Most Magyarországon a hatalom bebetonozta magát, sikerült a demokratikus jogállamot lebontani, sikerült egy olyan rendszert kialakítani, ami nehezen törhető át. A nulladik fordulót azért is tartjuk fontosnak, hogy a pártok ne sajátítsák ki maguknak a jelöltállítást. Amit tesznek, az nincs megmérve, az csak duma. Az egyik párt azt mondja, mondjuk Kaposváron nekem van a legjobb jelöltem, a másik párt meg azt mondja, nekem is van egy jó jelöltem, de kérdem én, honnan tudják, hogy melyik a jó, ha nincs egy verseny. Erre van a nulladik forduló, hogy megmérkőzzenek és jelöljék ki azt a 106 értéket. Focinyelven szólva, lehet, hogy a kispadon értékesebb játékosok vannak, mint azok, akik a pályán játszanak.

Ez a projekt hol tart most?

A szakemberek most készítik elő ennek az egésznek a számítástechnikai hátterét, meg kell védeni a rendszert a hackerektől. Sokan keresnek minket, a civil szféra nagyon jól működik. A jelenlegi pártok elszakadtak a választóiktól, ők inkább saját magukért vannak. Ennek a projektünknek jövő év őszére kell felállnia és le is bonyolódnia.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter