Röhrig Géza elegánsan búcsúzik a reflektorfénytől
Egy divatáruház magazinjának címlapján tűnt fel pár hete Röhrig Géza. A divatfotók mellett futó interjúban arról beszél, hogy szeretne már visszatérni első regénye írásához, az alkotáshoz szükséges csendhez.
A cikk szerint Röhrig fáradtnak tűnt a divatfotózáson. Elmesélte, hogy az utóbbi éve a Saul fia karrierjének követésével telt, amit nem is bán, mert a filmet továbbra is nagyon fontosnak tartja. Most jön ugyanis majd a váltás, nem nagyon sokára majd egy túlélők nélküli világban kell berendezkednünk, meg kell találnunk a túlélők nélküli emlékezés művészi formáit egy egyre gyorsuló, információktól zsúfolt világban.
Ez a feladat értelemszerűen kiemelte Röhrig életét a rendes kerékvágásból és most már arra készül, hogy lezárja életének ezt a fejezetét. Most egy magyar cigányokról szóló nagyregényen, az első regényén szeretne tovább dolgozni. „A költészet volt számomra a legfontosabb” – mondta. De aztán, ahogy öregszik az ember, egyre több olyan dologgal szembesül, amelyek inkább prózaiak. Sok mindent és sok mindenkit elveszítettem. Egy házasságot is. Mindez olyasmi, amit csak kiírni tudok magamból, „kikölteni” nem.
Már a hétköznapi ruhájában beszélgetve azt is bevallotta, hogy nem igazán foglalkoztatta az öltözködés, amíg a második feleségével meg nem ismerkedett. Ő ugyanis egyik első randevújukon felszólította Röhriget, hogy szabaduljon meg stílustalan pólójától a következő találkozásik: „Kukába vele” – adta ki az utasítást.
A költő helyeselte, hogy ez az anekdota is bekerüljön a cikkbe: „ne mindig csak szomorú dolgokról legyen szó”.
