Az I. világháború magyar zsidó hősi halottaira emlékeztek
A Hősök templomában emlékeztek meg az I. világháborúban elhunyta zsidó, magyar zsidó katonákra, akik számára kiemelten fontos kötelezettség volt a haza védelme.
Forrás: mazsihisz.hu, heti.tv
Ez a háború volt az utolsó olyan, amelyben nagy zsidó tömegek együtt harcoltak, együtt szenvedtek és együtt haltak meg a frontokon nem zsidó társaikkal – fogalmazott Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöke a Budapesti Hősök Zsinagógája avatásának 85. évfordulóján megrendezett – az első világháború magyar zsidó hősi halottaira megemlékező rendezvényen csütörtökön.
A rendezvényen a magyar Himnusz felhangzását követően Heisler András, a Mazsihisz elnöke emlékezett meg a világháborúban elhalálozott zsidó katonákról.
Mint az elnök elmondta, ma nem ünneplünk, hanem fejet hajtunk a zsidó és nem zsidó honvédek és tisztek mártíriuma előtt. Fiatal életek tömegére emlékezünk, amelyek időnap előtt zárultak le. Mohács, Muhipuszta, a Don-kanyar, Doberdó is idetartozik a nagy magyar „katonatemetők” közé. Soha nem felejtjük testvéreinket, akik itt vagy más frontszakaszokon lelték halálukat, nyomorodtak meg, vagy estek hadifogságba. Fontos, hogy minél többükre próbáljunk név szerint is emlékezni.
„Mert emlékezni kell a gyászra. És együtt. Ugyanúgy együtt, mint ahogyan száz évvel ezelőtt egy hadseregben, egymás mellett harcoltak a zsidó és a nem zsidó katonahősök. Ezért vagyunk most itt mindannyian, együtt, a kormányzat, a hadsereg és a zsidó hitközségek képviseletében. Mert Magyarországon mi zsidók és nem zsidók egymásra vagyunk utalva.
Bölcseink tanítása szerint „a Talmud-tudósok békét hoznak a világra”, az isteni szó tanulmányozása pedig az élet forrása. Zsidóknak és keresztényeknek van közös Szentírásuk. Ha akarjuk, meg tudjuk találni a közös fohászkodás nyelvét. „Aki békét szerez a magasságban, Ő teremtsen békét számunkra és egész Izrael számára, s mondjátok együtt: úgy legyen”
Igen úgy legyen, hogy több nagy háború már ne takarhassa el az előző kettő rémségeit. Legyen áldott az elesettek emléke.”
Dr. Holló József nyugállományú altábornagy, miniszteri főtanácsadó ünnepi beszédében kiemelte: „Ezek a katonák és bajtársaik akkor, ott Európa kegyetlen harcmezőin, zsidók, katolikusok, evangélikusok, reformátusok, unitáriusok és még sokféle vallású fiatalemberek, mind valami jóért, valamilyen egy közös célért a legdrágábbat, az életüket áldozták fel. És nekünk az a kötelességünk, hogy emlékezzünk ezekre a katonákra!”
Az ünnepi gondolatok után az altábornagy átadta azt a centenáriumi emlékzászlót Tótha Péter Joel vezető tábori rabbinak, amelyet dr. Simicskó István honvédelmi miniszter jóváhagyása alapján a Honvédelmi Minisztérium adományozott a Tábori Rabbinátusnak, az első világháborúban elhunyt zsidó katonák emlékére.
A megemlékezés dr. Frölich Róbert országos főrabbi beszédével zárult, ahol megköszönve a centenáriumi emlékzászlót, hangsúlyozta: „Egy zászló nem csak bot és vászon. A két rész külön-külön is megállja ugyan a helyét, ahogy a zsidók és a magyarok is, de a kettő együtt sokkal több. Egy lobogó, amely alatt katonáink együtt adták életüket a hazáért.”
Végezetül Rudas Dániel kántor elénekelte az El Mole Rahamim kezdetű imát, amelyet a halottak lelki üdvéért mondanak, és természetesen elhangzott a Káddis is, Totha Péter Joel vezetésével.
A rendezvény zárásaként az El silencio trombita szólamát hallgathatták meg az emlékezők. Az eseményen részt vettek a Mazsihisz és a BZSH vezetői, elöljárói, rabbijai, kántorai, a Magyar Honvédség katonái és számos társdallami szervezet vezetői.
Breuer Péter
