Szerintem egyszerűen szükségünk van egy új ünnepre!
Raj Ferenc főrabbi a Diaszpóra napjáról, egy új ünnepről beszélt.
Egy különleges eseményre hívta meg a híveket, az érdeklődőket, mi is ez?
Ez egy ismételt alkalom arra, hogy találkozzunk és beszélgessünk, valamint ez egy új ünnep is, a diaszpóra és Izrael közös ünnepe. Ez egy olyan rendezvény, ahová zsidókat és nem zsidókat is szívesen várunk, a Bét Orim reformzsidó közösség és az Arcénu cionista szervezet. Ez utóbbi szervezet az Amerikán kívüli közösségeket kívánja összehozni. Mi, reformzsidók is cionisták vagyunk, mi egy része vagyunk a cionista mozgalomnak. Sok ága van, de az a legfontosabb, amiben egyetértünk, nem pedig az, amiben nem értünk egyet. Érdekes, hogy Amerikában a szervezet neve ARZA, ami egyfelől héberől azt jelenti a haza felé, a haza irányába, de úgy is értelmezzük, hogy American Reform Zionist Organization. Egy jeles tudós mondta, hogy minél jobb cionista vagyok, annál jobb amerikai is vagyok. Szerintem ezt a mondatot Magyarországon is el lehetne mondani.
Ön a Bét Orim reformzsidó közösség vezetője, de valamikor egy budapesti neológ zsidó családból indult, a testvére is. Kérem, beszéljen a gyerekkoráról, az indulásról!
Nem számít, hogy milyen jelzőket használunk, elég nagy baj volt az, hogy különbséget tettek zsidók és nem zsidók között, szerintem ennél is nagyobb bűn különbséget tenni zsidók és zsidók között. Ez az egész nem számít, a nácik, Hitler sem tett különbséget a reformzsidók és az ortodoxok között, ugyanaz lett a sorsuk mindegyiküknek. Azt szoktam mondani, én otthonra találtam a reformzsidóságban, ahogy Shlomo Carlebach lánya is. Azt, hogy az unokáim hogyan fognak majd élni? Nem lehet tudni. Scheiber professzor úr, akinek nagyon kedves tanítványa voltam is otthonra talált a reformzsidóságban. Amikor Amerikában volt, a legtöbb időt a reformszemináriumban töltötte.
Ám mégis a Rabbiképzőben végzett, mint a testvére, akiből neológ rabbi lett.
Ez így igaz, pont jövő év márciusában lesz 50. éve annak, hogy rabbivá avattak. Lesz majd erről egy megemlékezés Amerikában, de itthon is, az OR-ZSE-n. Nagyon büszke vagyok arra, hogy az Országos Rabbiképzőnek vagyok a végzettje! Az, hogy én egy ideig reformzsidó közösségeket vezettem egy ideig az életem jelentősebb részében, nem jelent semmit, mert egész életemben a zsidóságot szolgáltam. Legyünk őszinték, Magyarországon a különböző irányzatok tagjai, azok között alig van különbség! Vannak, akik hozzánk járnak, de eljárnak az ortodoxokhoz is, de máshova is.
Ez rendben van, de Ön egykor választhatott volna egy zsinagógát, s nem kéne egy másik intézmény vendégeként várni a híveket péntek esténként. Ám mégsem a nagy pesti zsinagógák egyikét választotta, hanem nekifogott közösséget építeni. Mi ennek az oka? Egyáltalán mi hajtja Önt?
Ez egyszerűen megszállottság. Én valamikor az Egyesült Államokban több közösséget is szolgáltam, ahol megtettem mindent, amit csak lehetett. Amikor emeritus rabbi lettem, akkor az egyik nagyszerű közösségnek, a Berkeleynek voltam a rabbija, egy nagy zsinagógát építettünk, nekem már nem volt szükségem hírnévre.
Visszajár ebbe a zsinagógába?
Természetesen, sőt még most is olvasható rólam minden a közösség honlapján, mint emeritus rabbinak. Nagyon jó érzés ott lenni, amikor megjelenek, akkor mindenki jön, hogy üdvözöljön, köszöntsön, van már négy fiatalabb rabbi a zsinagógában, mindegyikkel nagyon jóban vagyok, szeretnek engem.
A mai nap, a Diaszpóra Napja, amit megünnepelnek. Minek köszönhető mez az alkalom?
Szerintem egyszerűen szükségünk van egy új ünnepre! Egy olyan alkalomra, amikor végre boldogok lehetünk, mert a zsidó ünnepek nagy részén szomorkodunk. Szeretném azt látni, hogy vigasság és öröm legyen. Nem Szimchát Tóra ünnepén! Én ismerem a magyar zsidóságot, amelynek a nagy része akkor jön a zsinagógába, amikor Mázkir van, a legtöbben a mártír megemlékezésekre mennek el, Ez a mostani egy új ünnep, ahol össze kell hozzuk a diaszpórát és Izraelt, sajnálatos módon az utóbbi években, főleg a fiatalok kapcsolata Izraellel már nem olyan erős. Mondom ezt annak ellenére, hogy vannak olyan programok, amelynek a keretében ingyen elmehetnek Izraelbe. Elmennek, visszajönnek és utána nem tesznek semmit a zsidóságért. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez egy nemzetközi probléma! Nekünk rabbiknak az a dolgunk, hogy a zsidóságot közelebb hozzuk Izraelhez, , ahogy közelebb hozzuk Izraelt a világ zsidóságához. A diaszpóra nem tudna létezni Izrael nélkül, ahogy Izrael se tudna létezni a diaszpóra nélkül.
Mit tud tenni a Bét Orim közössége Izraelért azon kívül, hogy minden péntek este imádkoznak az országért, az izraeli népért, a hadseregért?
Sok mindent lehet tenni, elsősorban azt, hogy segítsük Izraelt, ezt lehet pénzzel, munkával tenni. A mi közösségünk több tagja is elment már Izraelbe, hogy ott szolgálja Izrael Államot. Az imádkozáson kívül kulturális rendezvények, kapcsolatok is fontos, izraeli színészek, táncosok, művészek meghívása mellett, sok mindent lehet tenni. Az lenne a legfontosabb, ha ebben minden közösség részt vállalna.
A Bét Orim egy frissebb közösség itthon. Hány esküvőjük volt az elmúlt három évben?
Itthon úgy közel egy tucat esküvő volt az elmúlt három évben, nem úgy mint Berkeleyben, ahol egy évben van hetven bar-bat micva ünnepség. Persze ezt nem lehet elvárni Magyarországtól, ahol a teljes zsidó közösségben nincs ennyi. De volt itthon sok brit mila is, sok névadás, szerencsére kevés temetésünk volt.
A reformzsidó közösség tagjainak az unokáit is látjuk majd?
Persze, van egy olyan meghatározás, amely szerint az a zsidó, akinek az unokája is az.
Ön bármennyire is itthon végezte rabbinikus tanulmányait, refromrabbi lett. Ebbéli minőségében milyen a kapcsolata a magyar zsidó közösséggel?
Próbálunk kapcsolatokat teremteni, szerencsére a kollégáim nagyon kedvesek, a legtöbbjüket ismerem – ha lehet ilyet mondani – még szilvafa korukból. Azt kell mondanom, nagy szeretettel közeledünk egymáshoz, ami nem jelenti azt, hogy mindenben egyetértünk, mert valamilyen érthetetlen okból Magyarországon a reformzsidóság nem annyira népszerű a neológ rabbik körében. Ezt próbálom megváltoztatni, remélem, hogy sikerrel járok majd el.
Az ortodox közösséggel milyen a kapcsolatuk?
Ugyan találkoztam párszor az ortodox elnökkel, de ő el is magyarázta nekem, hogy ő egy olyan közösséget szolgál, ahol Chatam szófér volt a rabbi. Én nagyon tisztelem őt, valahol még rokonságban is vagyunk. A probléma az, hogy nem tud felénk közeledni.
Van itthon egy másik reformközösség is.
A Szim Sálom az, amelyből jött létre a Bét Orim. Szerintem nagyon jó, hogy van két külön közösség, mindketten reformközösség vagyunk, de van lehetősége az embereknek, hogy válasszanak a különböző gyakorlatok mentén. Nincs egyfajta neológ zsidóság sem, hiszen a különböző zsinagógák között is nagy a különbség, a gyakorlatukban akkora a távolság, mint Makó és Jeruzsálem között.
Amerikában és Magyarországon is jelen van a lubavicsi közösség, velük milyen a kapcsolatuk?
Amerikában remek a kapcsolat, az igazság az, hogy nem találkozunk sokat. Ahol én élek Amerikában, ott egy lubavicsi közösség van, nagy tisztelettel vagyok az ottani rabbi iránt, aki egy kiváló ember. Én itt is elismerem, Oberlander Baruch rabbi úr egy kiváló tudós, ha találkozunk, akkor nagy örömmel üdvözöljük egymást, de küön kapcsolat nincs a Chabaddal.
Meghívták ma a Diaszpóra napra a többi zsidó közösséget?
Ezt nem én szerveztem, az Arcénu intézte, nekik volt szükségük egy közösségre, a Bét Orimot választották. Ám úgy tudom, meghívták a többi közösséget, a Mazsihisz elnökét, Heisler urat külön is invitálták ide.
Ha röviden kéne megfogalmaznia, mi a fontos a mai kor zsidóságának?
Szeresse mindenki a hagyományt, de erre építve próbáljon meg egy jobb jövőt építeni! Ez a mi feladatunk.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
