„Ez a meggyőződésem, ezért is fontos, hogy mindenki kialakítsa a maga álláspontját..”
Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a 62. Kormányinfón a Heti Tv kérdésére válaszolt a keresztények üldözése ellen létrehozott államtitkárságról, valamint az október 2-i népszavazásról, valamint a Seuso kincsekről.
Közel egy éve feszegetem a közel-keleti keresztények üldözésének a kérdését, nagy örömmel tapasztalom, hogy a magyar kormány lépett ebbe az ügyben, létrehozva egy államtitkárságot. Tesz-e valamit a Jeruzsálemben megtalálható egykori magyar zarándokház ügyében a kormányzat? Vagy esetleg tud-e tenni valamit abban az ügyben, hogy Betlehem keresztény lakosainak az aránya 37%-ról 2%-ra csökkent?
Attól, hogy eddig nem volt ilyen államtitkárság, az nem jelenti azt, hogy a Külügyminisztériumban a humanitárius segítséget nyújtó ne foglalkozott volna a keresztények üldözése kapcsán a nehéz helyzetbe kerültek megsegítésével. Az a nóvum, hogy a magyar kormány kiemel egy témát, hiszen rengeteg humanitárius katasztrófa van a világban, ahol a világ országai megpróbálnak segíteni, így Magyarország is részt vesz segélyezési humanitárius és újjáépítési programokban vagy különböző mentőakciókban. A kérdés az, van-e legitimitása annak, hogy a keresztényüldözést külön kezeljük. Miniszterelnök úr Rómában járt egy delegáció kíséretében augusztus végén, ott teljesen világossá vált a közel-keleti keresztény vezetők által elmondottakból, nagy szükség lenne arra, hogy európai kormányzati szervek a jelenleginél komolyabban vegyék ezt a problémát. A benyomások, a látottak, hallottak alapján döntött úgy a kormány, hogy létrehozza ezt az államtitkárságot a kormányzaton belül, ennek e kereszténymentő tevékenységnek az összehangolása céljából. Óriási nemzetközi visszhangot váltott ki az ügy az egész keresztény világban, pozitív előjellel. Meggyőződésem szerint ma már olyan krízishelyzetek, válságok vannak, ahol a civil szervezetek mellett állami, kormányzati szerveknek professzionális segítségére is szükség van. Tehát akkora baj, hogy nem elég csak civil vonalon segíteni, nem elég csak humanitárius szervezeteket támogatni, hanem állami akcióra és fellépésre is szükség van.
Többször is beszélnek egy leendő európai hadseregről, de mikor, hányadik inváziótól véd majd meg bennünket?
Szándék kérdése. A Brexit egy lehetőség ebből a szempontból Európa számára. A közös Európa sok mindent jelenthet, több feltétele is van, a közös pénz az egyik, azt látjuk, egy jó ideig nem lesz a közös pénz mindenkinek a pénze. A közös határvédelem jelenthet közös Európát, de jelentheti ezt a közös hadsereg is. Azzal, hogy a britek kiváltak, a NATO tagja, a világ egyik atomhatalma, egyik legerősebb katonai hatalma lépett ki az Európai Unióból. Ez óriási gyengülést jelent, ha megnézzük a német alkotmányos berendezkedést, ami a hadsereg felhasználhatóságát illeti vagy akár a többi országot nézzük meg, hogy milyen állapotban van ilyen szempontból, akkor azt gondolom, Európa védelme csak akkor lehet stabil és erős, ha van önálló katonai képessége a közös Európának. Ezért beszélünk mi magyarok közös európai hadseregről, ami közös reguláris hadsereg, tehát nem közös irányítású nemzeti alakulatokról beszélünk, hanem közös hadseregről, de ez innentől kezdve már tárgyalás kérdése. A V4 országaiban ennek az álláspontnak nagy népszerűsége van, az a kérdés, hogy mi lesz a jövő.
Ha arról kell majd dönteni, hogy Törökország tagja legyen-e ennek a hadseregnek, akkor hogy szavaz majd?
Még nem tudom megmondani.
Beindult a kampány az október 2-i szavazásra, Ön szerint milyen ez a kampány, jó úton halad-e?
Én azok közé tartozom 2002 óta, mióta választott tisztséget viselek, minden választáson, szavazáson a részvételt, illetve annak a felhívásnak a fontosságát tartom, hogy mindenki menjen el szavazni. Ezért helyes irányba tart a kampány, hogy minden politikai párt, sőt társadalmi szervezetek, egyházak, vallási közösségek kialakítják a saját álláspontjukat és azt artikulálják. Ha az a kérdés, hogy a kampány sikerességét jelzi-e az, hogy szó van az ügyről, akkor azt tudom mondani, ma már megkerülhetetlenül, naponta a különböző közösségekben, városokban, falvakban, civil szervezetekben, családokban erről a kérdésről, elmennek-e, nem mennek szavazni, mi az értelme, erről szó van. Én azt tartanám mindenki elsőszámú kötelességének, akit megválasztottak, az arra hívja fel a választópolgárok figyelmét, hogy menjenek el és szavazzanak. Hogy miként szavaznak, az már egy másik kérdés, a távolmaradásra buzdítás, az a nihilizmus egyik formája. A távolmaradásra buzdítás az nem lehet egy demokratikus gondolat szüleménye. Hogyan fordulhat elő az, hogy egy polgármester, egy országgyűlési képviselő arra szólítja fel a választópolgárokat, hogy ugyan lehet szavazni, de ne szavazzanak! Egy demokráciában egy választott tisztségviselő a választókat mindig abba az irányba kell inspirálja, ha lehet szavazni, akkor szavazzanak, meggyőződésüknek, lelkiismeretüknek, saját érdeküknek megfelelő formában minden egyes esetben. Ebből a szempontból még a viták, a hülyeség is használ minden szempontból, mert arról van szó, népszavazás lesz, ennek van tétje is. Ez a meggyőződésem, ezért is fontos, hogy mindenki kialakítsa a maga álláspontját.
Mint már beszélt róla, a Seuso kincsek körüli ügyet Ön titkosította, de közben hallani más szereplőkről is, egy muszlim emberről, aki közreműködött, aki a halálán van, így félő, hogy egyes titkokat magával vihet. Milyen titkok lehetnek ebben az ügyben?
Én a Seuso kincsek ügyének a lecsontozott és a valósággal a legszorosabb kapcsolatban lévő ügyével foglalkozom, a kincs története, mint általában a kincseké, olyan terjengős, olyan méretű, aminek az irodalmi részével nem foglalkozom. Amivel én foglalkozom, az elég szűk rész, ez abban nyilvánul meg, hogy egy dolgot tudunk biztosan, a gyűjtemény egy része egy ember tulajdonában van, aki meghatározott feltételek mellett gondolkozik a kincs sorsáról. Vannak mások is, akik rajtunk kívül ezt meg akarják szerezni. Az a kérdés, hogy ki az ügyesebb, a jobb ebben a küzdelemben. Az, hogy van-e harmadik, negyedik rész, hogy loptak-e ebből Svájcban, a magyar katonai titkosszolgálatoknak milyen szerepe volt egykor, ezeket a kérdéseket, az irodalmat ismerem, de nem foglalkozom velük.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
