Tartozunk a múltunknak
Darvas István az egykori ara szobáról és a múlt örökségéről beszélt.
Kérem, mutassa be a zsinagógájának ezt a különleges szobáját.
Ez volt valamikor a zsinagóga ara szobája, ma már a Lőw terem nevet viseli, a híres rabbicsalád után. Lőw Lipót és Lőw Imanuel, apa és fia voltak a magyar zsidóság legkiválóbbjai.
Ez teljesen világos, de említette, hogy ez egykor ara szoba volt. Ez mit jelent?
Ez azt jelenti, hogy ezen a szent helyen készültek fel egykor a mennyasszonyok az esküvőjükre, innen mentek be a zsinagógába, ahol a házasságkötés megtörtént. Ma az ara szobának kettős feladata van, egyrészt tanteremként funkcionál itt, a Zsidó Egyetemen, másrészt pedig a zsinagóga életében is fontos szerepet kap, hiszen péntekenként, az imádkozás előtt, azok, akik szívesen tanulnak egy kicsit, szintén idejönnek. Minden pénteken az éppen aktuális hetiszakaszról tanulunk egy órát.
Akkor ez a terem sűrűn van kihasználva, naponta imádkoznak, tanulnak, péntrek este tanulnak, imádkoznak.
Szerencsére vannak olyan zsinagógák, ahol naponta kétszer imádkoznak, mi is arra törekszünk, hogy a lehető legtöbb alkalommal jöjjünk össze. Mi hétköznap kétszer, hétfőn és csütörtökön imádkozunk reggel héttől. Ettől függetlenül vannak az úgynevezett tanistentiszteletek, ezeket nem a zsinagóga, hanem az egyetem szervezi, szintén hétfőn és csütörtökön, de reggel kilenctől. Mellette vannak különböző tanulási lehetőségek, van Talmud-Tóra a gyerekeknek, a felnőtteknek, ezek pénteken délután vagy vasárnap látogathatók.
Milyen különlegességek vannak ebben a teremben?
Az a parochet, prajhesz, ami egy függöny, ami a zsinagóga legszentebb helyét a Tóra szekrényt választja el a zsinagóga többi helyétől. A parochetek egyébként már a pusztai Szentélyben is megvoltak, akkor még a kőtáblák voltak mögötte, és így a Szentek Szentélyét választotta el a Szentély többi részétől. A mai zsinagógákat úgy hívjuk, hogy kis Szentély, ezért kerültek át a mai zsinagógákba a parochetek. A teremben található parochetek még Scheiber professzor idején kerültek ide, aki ezeket vidékről vagy a már nem működő budapesti zsinagógákból hozatta el, hogy ne vesszenek el. Ne vesszenek el, mert ezek nem csak nagyon szépek, hanem emberi erőfeszítés is van mögöttük, már azért is, mert egy ilyennek az elkészítése komoly anyagi teher is volt, mi meg tartozunk annyival is a múltunknak, hogy azokat a tárgyakat, amelyeket az őseink hoztak létre, megőrizzük, vigyázunk rájuk.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
