Hogy még legyen kitől kérdezni
Az Emanuel Alapítvány évről évre szervezi megemlékezést a Dohány utcai zsinagógánál található emlékfához. Sommer Katalin minden alkalommal elmegy a megemlékezésre. Az indokokról és a küldetéséről is beszélt.
Mit jelent Önnek ez a nap?
Nekem nagyon sokat jelent, mert jóformán én vagyok az egyetlen élő személy ebből a családunkból, ami egy nagy család volt. Én azért is jövök el minden megemlékezésre, mint ez is, hogy emlékezzek, mert a családom közel 90%-a nem jött vissza, többek között az édesapám se. Én végigéltem ezt az egészet és úgy érzem, ezt soha nem lehet elfelejteni.
Ön szinte küldetésének tekinti, hogy eljárjon iskolákba, előadásokat tartson a gyerekeknek. Mi készteti erre?
Tulajdonképpen az, hogy én, amikor annyi idős voltam, mint azok a diákok, akikhez eljárok, nem kérdeztem, valahogy nem érdekelt, nem éreztem át ezt az egészet. Ma nincs akitől kérdezzek, ezért nekem kell megértetnem a fiatalokkal, hogy ők addig kérdezzenek, amíg mi vagyunk, akik túléltük, mert egyszer már nekik sem lesz kitől kérdezni, ahogy már nekem sincs kitől.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
