Napi Tóra
|
K”K, |
Nászo hetiszakasz 3. kommentár, 5776. Sziván 10.
A Háfec Háim javaslata, hogy fogadjuk el Ráv Joel Sirkes (1560-1640) véleményét, miszerint a nem kohénoknak csak akkor tilos elmondani a papi áldást, ha ugyanúgy kinyújtják kezeiket, mint a kohénok. E gondolat mentén haladva írja Ráv Eliezer Dávid Grünwald, hogy amikor péntek este megáldja az apa gyermekeit a birkát kohánim elmondásával, akkor ne helyezze mindkét kezét gyermekei fejére, hanem tegyen úgy mint az Árizál, és csak az egyik kezét használja az áldás során. A Máávár Jábok megállapítása szerint az egy kézen lévő ujjak összesen tizenöt ujjpercből állnak, a kohanita áldás meg éppennyi szóból, azaz bőven elég egy kéz használata az áldás mondásakor. Ráv Jákob Emden (elhunyt 1776-ban) határozottan védelmébe vette a kétkezes megoldást. Szerinte, ha valaki szívből mondja a bróhét, akkor pont a kohénoktól tanulva kell két kézzel tennie, hiszen ők mutatták meg, miként kell helyesen áldani. Példaként említi, hogy Mózes is két kézzel áldotta meg tanítványát, utódát Józsuát (4Mózes 27:23). a legfontosabb azonban, hogy a kohén, aki áldást ad, maga is áldott. Aki pedig nem ad áldást, nem lehet áldott, mert le van írva: „Megáldom a téged áldókat…” (1Mózes 12:3.)
Szép napot mindenkinek!
