Napi Tóra
|
|||
|
|
|||
K”K,
Jitró hetiszakasz 2. kommentár 5776. Svát 15. Tu BiSvát
Jitró legnagyobb érdemei közé tartozik, hogy (újra) megtanította népünk tagjainak, hogy áldást kell mondani Istenre olyan helyzetekben is, amikor egy már megtörtént esemény kapcsán említjük Őt: “És mondta Jitró: áldott az Örökkévaló, aki megmentett titeket…” (18:10). Az egyiptomi fogság közel hozta őseinkhez a bálványokat és eltávolította az Örökkévalót. A csapások és a tengeren való átkelés ezt a folyamatot megállította, egyben visszaterelte Izrael gyermekeit az ősatyák által megkezdett útra, Itt kapott fontos szerepet Jitró, aki “kiugrott” midjanita papként átélte a bálványoktól történő elválás nehézségét és az Istenhez való közeledés bonyodalmát is, minden embernél pontosabban tudta, hogy nem egyszerű a változás. Az Örökkévalóval való kapcsolatunk meghatározó eleme, hogy ne csak felismerjük az Isteni Jelenlétet, ha valami kiemelkedő esemény (szem)tanúi leszünk, hanem tanuljuk meg e nagy pillanatok időbeli kiterjesztését. Ennek a szándéknak a gyakorlati megvalósulása minden olyan alkalom, amikor áldást (bráhá) mondunk Isten nevének említésével. Az áldás során mondott szavak eltávolítanak a bálványoktól és közelebb hozzák a Sehinát, vagyis a tapasztalaton túli világot.
Szép napot, sok gyümölcsöt és áldást mindenkinek!
