„Hosszú utat jártunk be, látszódnak az eredmények, persze még van tennivalónk.”
Dr. Latorcai Csaba a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkára a Holokauszt Dokumentációs Központról beszélt, de szóba kerültek aktualitások is, mint a Hóman szobor és a kárpótlási iratoknak a Veritashoz kerülése is.
Nemrég érkezett újra vissza Magyarországra, a reptérről szinte egyenesen a 25 éves Auschwitz Alapítvány rendezvényére sietett. Az év vége mindig ilyen rohanásban telik?
Való igaz, ez az időszak jóval munkásabb, mint az év közbeni. Ilyenkor zárunk, visszatekintünk az évre, meg ami még hiányzik, ahhoz, hogy nyugodtan mondhassuk, sikeres év volt a 2015-ös, azokat most kell elvégeznünk.
A Magyarországi Zsidó örökség Közalapítvány új kuratóriuma is a napokban kezdi meg a munkáját. Mit gondol erről?
Háromévente kell a Mazsök vezető testületeit megújítani, a kormányzat ezt a munkát elkészítette még a nyár elején, ezt követően a bírósághoz kerültek benyújtásra a dokumentumok. Hála istennek az új szabályok szerint nem kell megvárni a bíróság döntését, a kijelölést követően a vezető testületek elkezdhetik a működést, mintegy feltételesen. Így még ebben az évben az új kuratóriumnak lehetősége nyílik arra, hogy az átállás miatt hiányzó döntéseket meghozza, a vonatkozó támogatások a jövőben se maradjanak el.
A kormánynak lesz lehetősége marra, hogy korábbi ígéreteinek megfelelően feltöltse a Mazsököt, gazdaságilag, mind másként is, hiszen, mint az kiderült hamis képek kerültek a közalapítvány tulajdonába.
Már korábban is született néhány döntés, melyek alapján a kormány biztosította és biztosítani fogja, hogy azokhoz a feladatokhoz, amelyeket a párizsi békeszerződés előír, amelyekre a kormány kötelezettséget vállalt, amiért a Mazsököt is létrehozta, ezek teljesülhessenek, a finanszírozási háttér biztosított legyen.
Egyfelől azzal került Magyarország a nemzetközi hírekbe, hogy komoly energiát fektet a kormány az elárvult zsidó temetők felújítására, de mellette egy szoborról is beszélnek, Hóman Bálintéról.
A Hóman szobor kapcsán önkormányzati kezdeményezésről van szó, az ország jónéhány településén állítottak szobrokat az elmúlt időszakban, a legtöbb helyen társadalmi konszenzussal, a helyi közösségek összefogásával valósultak meg, de voltak olyanok is, amelyek nem feltétlenül tükrözték a helyi támogatását. Úgy gondolom, minden bölcs önkormányzat, kormányzat úgy jár el helyesen, ha emléket állít valakinek, valaminek, akkor ehhez bírja a helyi közösség támogatását, összefogását.
De mégis, szükség van arra, hogy azokat a bölcs döntéseket, melyek az ország képét javítják, elegendő csak az elárvult zsidó temetők felújítására gondolni, beárnyékolja egy nemkívánatos szobor?
Magyarország jogállam, az önkormányzatoknak megvan a joga emlékműveket állítani, a kormánynak lehet erről véleménye, a kormány tagjainak meg is van erről a véleménye, ennek többször is hangot adtak.
Mint említettem, Ön a 25 éves Auschwitz Alapítványra emlékezni jött ide, valamint a Holokauszt Dokumentációs Központról is szólt. Mi a véleménye a HDK munkájáról?
Amikor 25 évvel ezelőtt, szigorúan magánkezdeményezésre megkezdte a működését a Magyar Auschwitz Alapítvány, akkor meg se kezdődött a szembenézés a II. világháború során a zsidó honfitársainkkal szemben elkövetett rémtettek vonatkozásában. Ahhoz képest egy nagy utat jártunk be. Szerencsére a mindenkori kormányzatok felismerték, csak úgy tudunk igazán hatékonyan szembenézni a múltunkkal, ha mögötte a köz is megjelenik. Ezért alakította meg a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítványt a kormány, amely átvette a Magyar Auschwitz Alapítvány feladatait, létrehozta a Páva utcai emlékközpontot. Döntött az Országgyűlés a Holokauszt magyar áldozatainak az emléknapjának a meghirdetéséről, ahogy a cigány holokauszt áldozatainak az emléknapjáról is. Hosszú utat jártunk be, látszódnak az eredmények, persze még van tennivalónk.
Ön szerint mi az oka annak, hogy a Terror Háza előtt mindig sorok állnak, míg a Páva utcában nem?
Olyan kiállítást, tematikát kell megvalósítani, olyan programokat kell szervezni, ami vonzóvá teszi a gyűjteményt. Vonzóvá és láthatóvá teszi azt a munkát, ami a HDK-ban zajlik. A kormány, éppen azért, hogy a XXI. századi kihívásoknak megfelelő gyűjtemény, intézmény legyen a Páva utcában, a napokban százmillió forintos támogatásról döntött, amelyet már át is utaltuk. Reményeink szerint, a jövő év közepére olyan kiállítás lesz a Páva utcában, a mai kiállítás modernizáltabb változataként, ami valóban érdekes, interaktív lesz és minél több fiatalt képes lesz megszólítani. Hiszen ez a célja az emlékközpontnak.
Mi lesz a sorsa azoknak az iratoknak, amelyeket egykori és mai magyar állampolgárok csatoltak a kártérítési kérelmeik mellé?
A kárpótlási iratok jelenleg egy irattárban vannak, az Igazságügyi Hivatalnál. 14 folyóméternyi iratról van szó, ezek roppant mostoha körülmények között vannak. A történetkutatás érdekében ezek megőrzendő iratok. Legalábbis azok, amelyek maradandó értéket képviselnek. Azonban a jelenlegi tárolási körülmények nem teszik lehetővé ezen iratok feldolgozását. Nekünk érdekünk, hogy ez megfelelően feldolgozott és a következő generációk számára kutatható iratanyag legyen, ezt a munkát, az Országgyűlés döntése alapján a Veritas Történetkutató Intézet kezdi el.
Van tudomása arról, hogy ennek a döntésnek nem minden kárvallott örül maradéktalanul?
Igazából nem értem, hogy mi az ezzel kapcsolatos kifogás, hiszen a levéltári iratok megőrzése, feldolgozása, kutathatóvá tétele, valamint a kutatás szabadsága, a személyiségi jogok biztosítéka olyan környezetet teremt, amiben mindenkinek biztosított a joggyakorlása, ahogy a jogainak a védelme is.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
