Jót, jókor cselekedni…
Darvas István rabbi a hetiszakaszról beszélt, de szóba kerültek a gyerekek, valamint az is, hogy jobb megijedni, mint félni.
Mi a mostani hetiszakasz címe?
Az év utolsó hetiszakaszát olvassuk, a Nicávimot. Nicávim gyakorlatban már alá van rendelve annak a ténynek, hogy vasárnap este már Ros Hasane van. Ugyanakkor ez a hetiszakasz már magában is jelentős. Úgy kezdődik: Itt álltok ma valamennyien. Majd egy felsorolás jön, amelyik azt tartalmazza, hogy ott vannak a gyermekek is. Ennek kapcsán nagyon fontos elmondani, hogy napjainkban a zsinagógáinkban egyre több gyerek bukkan fel, hála Istennek. Ezeket a gyerekeket, ezt valljuk meg, nem minden pillanatban könnyű elviselni. Hiszen gyerekek, így előfordulhat, hogy hangosak, rosszalkodnak, pláne a tanév legelején, ilyenkor különösen képesek megbolydulni. Azonban nagyon fontos tudni, szerencsére a hívek többsége ezt tudja is, a magyarországi zsidó közösség jövőjét nem mi jelentjük, hanem azok a gyerekek, akik itt nőnek fel! Ahhoz, hogy a gyerekek a zsinagógákban is nőhessenek fel, nagy szükség van arra, ne csak álljunk a zsinagógában, hanem arra is, hogy ezek a gyerekek a legotthonosabban érezzék magukat. Emiatt is azt kérem, bármelyik zsinagógába is járjanak az emberek, ha gyerekzsivajt hallanak, akkor ne a türelmetlenség legyen úrrá rajtuk, hanem a remény. Már azért, mert ahol gyerekzsivaj van, ott lehetnek később csendesen, áhítattal imádkozó felnőttek, ellenkező esetben erre semmi esély nincsen.
Miről szól majd a tanítása a hetiszakaszról, hány órakor kezdenek majd imádkozni?
Az időpontról annyit, hogy ez lesz az utolsó este, amikor 7 órakor kezdünk pénteken. Este amiről egészen biztosan beszélek majd, az egy olyan témát jár körbe, ami a választásaink fontosságát hangsúlyozza.
Miért?
Mert a hetiszakaszban olvasunk egy olyan mondatot: Válaszd az életet! Ez a mondat minden pillanatban figyelmeztet minket arra, hogy mi magunk is a sorsunk alakítói vagyunk. Ahhoz, hogy ehhez aktív, tevékeny részt kaphassunk, egész egyszerűen arra van szükség, minél többször és lehetőségek szerint minél jobb döntéseket hozzunk meg. A Jóistenre nagyon sok minden rábízható, lehet kérni a támogatását, segítését, könyörületét egyaránt, de az, hogy miként alakul a következő évünk egyénileg, közösségileg, az attól függ, képesek leszünk-e a megfelelő döntéseket a megfelelő időben meghozni. Minden késlekedés a tett halálát eredményezheti, ezért hívom majd mindenkinek a figyelmét, merjenek és tudjanak dönteni, a Jóisten biztosan támogatja majd őket. Támogatja akkor is, ha jó döntést, akkor is, ha rossz döntést hoztak, mert minden irányból megkapjuk a támogatást. Annak ellenére, hogy alaposan végig kell gondolni, ki merre megy, hogy az egyik kedvenc fordulatomat idézzem, sokkal jobb megijedni, mint félni. Szerintem, ha valakinek a tetteit a folyamatos félelem uralja, akkor nem lesz képes dönteni, inkább vállalja annak a kockázatát, hogy egyszer-egyszer még 5776-ban is megijed majd.
Az ünnepek alatt mindig zsúfolásig megtelnek a zsinagógák. Mit kell tennie az embernek ahhoz, hogy az OR-ZSE zsinagógájában helye legyen?
Valóban, az ünnepek alatt a zsinagógákban még jobban megpezsdül az élet, ilyenkor általában templomjegyeket vásárolnak, a mi zsinagógánk most úgy áll, hogy a teltháznál már teltebbek leszünk. Aki úgy dönt, hogy eljön hozzánk, annak természetesen szorítunk majd helyet, de itt nem elsősorban a helyről, hanem a szorításról van szó. Arra kell felkészülni, hogy nagyon sokan leszünk, különösen a két legnépszerűbb ünnepen erev Ros hasanekor, illetve a Kol Nidrén.
Ilyenkor az emberek bocsánatot kérnek szinte mindenkitől, Ön is?
Én az általános bocsánatkérés erejét én nem hiszem, én igyekszem személyesen bocsánatot kérni azoktól, akiket megbántottam, akár akarva, akár akaratlanul. Természetesen most itt bocsánatot kérek azoktól, akiket megbántottam, akarva, akaratlanul.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
