„Büszke zsidóknak kell maradnunk! „

„Büszke zsidóknak kell maradnunk! „

 

„Büszke zsidóknak kell maradnunk! „ 

Dr. Frölich Róbert országos főrabbi gondolatai az 5776-os év beköszönte előtt. Mit kell tenni ahhoz, hogy a lelkünk rendben legyen, mit veszít az, aki nem megy el a zsinagógába? Erre is választ ad dr. Frölich Róbert, de beszél a nagy elődökről is.

 

Mi előtt állunk most főrabbi úr?

A legfontosabb, hogy Ros Hasane és Jom Kipur előtt állunk, kezdődnek az őszi nagyünnepek. Beköszönt az új zsinagógai esztendő, s ahogy minden évben, most is azért fohászkodunk, hogy jöjjön ránk egy békésebb, boldogabb év, ha visszagondolok az elmúlt 30-40 esztendőre, akkor még soha nem volt ennyire időszerű ez a kérés. Azt mondjuk az imáinkban: Menjen el az év, menjen el vele minden átok, jöjjön egy új év, s hozzon áldást!

Rettenetes esztendőt hagytunk magunk mögött, óriási, fájdalmas veszteségekkel. Csak hinni és bízni tudunk abban, hogy a beköszönő 5776-os esztendő az boldogabb lesz, szebb lesz és jobb lesz. Igazából most, Ros Hasanekor és Jom Kipurkor ezért fogunk imádkozni.

Az imarendről mit lehet tudni, valamint arról, hogy mit teszünk azért, hogy minden, ami kellemetlen volt, magunk mögött legyen?

Kezdjük az imarenddel, szeptember 13-án este háromnegyed 7-kor kezdünk a Dohány utcai zsinagógában, akkor köszönt be az új esztendő. 14-én, 15-én Ros Hasane. Rákövetkező hét kedd este, szeptember 22-én lesz Kol Nidre, az Engesztelés Napjának előestéje. Szerdán egész nap Jom Kipur, az ezt követő hét vasárnapján köszönt ránk Szukot, majd Smini Aceret is jön. Október 6-val van vége az őszi nagyünnepeknek. Az istentiszteletek ugyanúgy kezdődnek, mint minden alkalommal, este 6 és reggel fél 10, kivéve Ros Hasane első estéjét és két napját. Első este háromnegyed 7-kor kezdünk, a következő két reggelen meg 9-kor. Jom Kipurkor meg egész nap üzemel a templom, hiszen ezen a napon egész nap a zsinagógában vagyunk, bárki bármikor szabadon csatlakozhat a böjtölőkhöz.

Mit teszünk azért, hogy békésebb legyen az új esztendő? Talán a legfontosabb, hogy megpróbáljunk békét kötni. Békét kötni önmagunkkal, békét kötni egymással. Ez a kettő szorosan összefügg. Akinek a lelkében belül nincs béke, azt nem veszi körül nyugalom. Jom Kipur nagyszerű alkalom arra, hogy önvizsgálatot tartsunk, nem azért, mert ezt követeli meg a hagyomány, nem azért, mert ezzel megpróbáljuk megpuhítani a Jóisten szívét, ezzel is mutatva, hogy mi elismerjük a hibáinkat, azért tartunk önvizsgálatot, mert az nekünk jó. Nekünk jó, ha a saját lelkünket rendbe tesszük. Nekünk jó, ha azt érezzük, hogy reggel, amikor felkelünk, akkor jó érzés tölt el, hogy újabb szép nap elé nézünk. Nekünk jó, ha este úgy fekszünk le, ma sem történt semmi rossz, mindent a lehető legjobban tettünk, igyekeztünk megtenni, ami tőlünk tellett, a munkában, az emberi kapcsolatainkban. Ha magunkban belül sikerül rendet tenni, akkor jön egy sokkal nehezebb feladat, rendet kell tenni a kapcsolatainkban is! Rendet kell tenni a barátainkkal, hiszen nincs olyan emberi viszonylat, amelyben ne lenne egy kis törés, buktató, legfeljebb mindenki másként reagál erre. Rendet kell tenni azokkal is, akik nem a barátaink! Látszólag ez a legnehezebb, de ha azon már túl vagyunk, hogy őszintén szembenéztünk magunkkal, ha azon, hogy a szeretteinkkel minden nézeteltérést tisztáztunk, akkor sokkal könnyebb azokkal megbékélni, azokkal jó, harmonikus viszonyt kialakítani, akikkel eddig nem volt az.

Ez nyilván a személyes viszonyokról szól. Az, hogy mi zsidók mit tudunk tenni azért, hogy szebb és jobb legyen a jövő? Szerintem semmi többet annál, amit eddig tettünk. Mi mindig nyitottak voltunk, mindig készek voltunk a külvilággal való párbeszédre, együttműködésre, ha úgy tetszik, az integrációra. Nekünk nem kell pluszerőfeszítéseket tennünk, csak olyannak kell maradnunk, mint amilyenek voltunk. Igazi zsidóknak, a zsidóság minden értékével, büszke zsidóknak kell maradnunk!  Olyanoknak, akik tudják, mit is ad a jiddiskeit, a zsidóság a világnak. Mi az, ami a mienk, amit át tudunk adni másoknak, mi az, amire fel kell hívni a figyelmet! Mi őrizzük azt a lángot, amit Mózes gyújtott meg. Ennyit kell tenni! Meg kell maradni jó zsidónak!

Az Ön elődei ilyenkor az ünnepek előtt üzenetet küldtek a zsinagógáknak, amit a helyi rabbik olvastak fel a híveknek. Ön mit üzenne a híveknek, vagy azoknak, a zsidóknak, akik még nem jöttek el a zsinagógákba?

Aki nem megy el a zsinagógába, ugye annak nem tudják felolvasni sem az én szavaimat, sem pedig másét. Én egyetlen mondatot üzennék: Aki nem jön el közénk, az nem tudja, hogy mit veszít.

Önnek voltak jeles elődei, rabbik, tudósok. Szobája falán van Dr. Scheiber Sándor professzor képe, biztosan nem véletlenül.  Mit üzen a kép azoknak, akik nem tudják, ki is volt ő?

A szobám falán most még három kép van, most várom a negyediket, Katona József, Scheiber Sándor és Hevesi Simon arcképe. Most keretezik Schweitzer József portréját. Azt hiszem, az üzenet világos. Katona volt a Dohány zsinagóga 100. évfordulóján a templom rabbija, a 150-en én voltam.  Hevesi Simon volt a zsinagóga leghosszabb ideig működő rabbija, aki már életében legendává magasztosult. Ragyogó szónok, csodálatos tudós, vele méltó pár Scheiber Sándor. Én Hevesinek a nyomába szeretnék érni, nyilván nem tudásban, hiszen az ő mesterei egészen mások voltak, de szeretnék én is ugyanilyen hosszú ideig a templomban szolgálni. Scheiber Sándor volt a bar micvómon az avató rabbi, gyakorlatilag ő szippantott be engem a rabbipályára, nekem ő az idol. Az embersége, a tudása, a zsidóság iránti elkötelezettsége, a szociális tevékenysége, a megtörhetetlensége, ő az az emberi példakép, akivé én szeretnék válni. Schweitzer József, Scheiberhez hasonlóan a mesterem volt, aki mint országos főrabbi, letette az irányvonalat, amelyet szeretnék követni, párbeszédben a keresztény felekezetekkel, a békességre való törekvéssel a zsidó felekezeten belül.

Főrabbi úr, kérem, hogy tanítsa meg, ezeken a napokon hogyan köszön az egyik zsidó ember a másiknak?

Shana tova, azaz legyen egy jó évünk! Ám azt hiszem, a legjobb köszönés az ünnep alatt, a nagyünnepek alatt, vagy bármikor, az annyi: Szervusz.

Jom Kipur előtt Izraelben az országos főrabbi nyilatkozott a televízióban, hogy az egésznapos böjt parancsolata az öregekre nem vonatkozik. Ön is megteszi ezt? 

Igen, a zsidók, akik rendszeresen gyógyszert szednek, vagy gyengék, elesettek, betegek, a terhes anyák, rájuk a böjt teljes egészében nem vonatkozik. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy egész nap lehet a rántott húst enni, de ha valakinek gyógyszert kell bevennie, azt tegye meg annyi vízzel, amennyivel szükséges, ha előtte enni kell, akkor egyen egy pár falatot. Az elv mindig az, hogy inkább szegjek meg egy Szombatot azért, hogy sok másikat megtarthassak! Inkább szegje meg a böjtöt Jom Kipurkor, hogy a gyógyszert bevegye, vagy egyen egy pár falatot, ha rosszul van, azért, hogy sok más Jom Kipurt meg tudjon még tartani.

Köszönöm a beszélgetést, Shana tova!

Breuer Péter