Giorgio Perlasca tiszteletére rendezett koncerten nyilatkozott Lévai Anikó riporter Breuer Péter
„Sok elfoglaltságom van, unatkozni nem szoktam.”
Giorgio Perlasca tiszteletére rendezett koncerten nyilatkozott Lévai Anikó a családról, a jótékonykodásról, valamint arról, hogy miért nem lesz belőle ismét gyakorló jogász.
Mit tud mondani erről az eseményről, amelyre eljött?
Egy nagyon szép koncertnek leszünk szem- és fültanúi, nekem nagy megtiszteltetés, hogy meghívót kaptam erre az eseményre.
Rengeteget dolgozott az elmúlt napokban, sokat foglalkozott a menekültekkel, így a sok elfoglaltság mellett mikor van ideje a családjára, a gyerekeire?
Ezen sokat gondolkodtam mostanában, de én kaptam a saját szüleimtől egy bölcsességet, mely szerint felelősséget elsősorban a saját családunkért vállalunk, majd utána azért a közösségért, ahová tartozunk. Ez lehet az egyházközségünk, a lakóhelyünk, az iskolánk, . Majd utána a hazánkért tartozunk felelősséggel. Én ezt a sorrendet igyekszem betartani, tehát a gyerekeim vannak az első helyen.
Ehhez elegendő a napi 24 óra?
Persze nem mindig elég, én mindenesetre törekszem rá.
Ön rendszeresen támogatja a karácsonyi nagy koncertet, melyet az esélyegyenlőség jegyében szerveznek az Operaházban, idén is így lesz?
Amennyiben kapok meghívást, akkor egészen biztosan. Van két segélyszervezet, ahol már több mint 20 éve dolgozom, elsősorban ők vannak a szívem közepén. De ez az egész egy olyan kocsi, amelynek a rúdjához még sok mindenki odafér, így máshova is szívesen elmegyek, ha látom, mennyi minden értelmeset, hasznosat tesznek.
Nemrégiben találkoztam egykori évfolyamtársaival, akik elmondták, Ön akkoriban nagyon kiemelkedett a többiek közül. Milyen ma olyan dolgokkal nem foglalkozni, amelyekben egykor nagyon jó volt?
Lehet, hogy másként emlékszem, de nem voltam én annyira kiemelkedő az egyetemen.
Nem látjuk ezek szerint majd Önt tárgyalóteremben ügyvédként dolgozni? Egyáltalán vannak olyan vágyai, hogy visszatérjen a joghoz?
Azt hiszem, már nem lennék képes arra, hogy hatályossá tegyem a jogi tudásomat.
Akkor marad a család és a jótékonyság?
Azért még sok minden mást is csinálok, foglalkozom gasztronómiával, a Magyar Konyha grémiumát vezetem. Sok elfoglaltságom van, unatkozni nem szoktam. Sokat dolgozom, de azt hiszem, a jogot, amit joghallgatóként, később gyakorló jogászként megtanultam, az ma már jogtörténelem, ilyen törvényalkotási bachanáliába, amit az elmúlt húsz évben átéltem már nem lenne erőm beleállni.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
