Fontosak az emberi kapcsolatok
Máju8s 12-én került megrendezésre a GFCA (Global Forum for Combating Anti-Semitism) kongresszusa, melyet kétévente tartanak meg. Több mint ötven ország nyolcszáznál több küldötte érkezett Jeruzsálembe, hogy az antiszemitizmus elleni küzdelem globális fórumán kicseréljék tapasztalataikat, és lefektessék a következő két év stratégiai alapjait. A kongresszus tapasztalatairól kérdeztük Heisler Andrást, a Mazsihisz elnökét.
Izrael ezúttal két nagyszabású rendezvénynek is otthont adott, hiszen itt ülésezett az Európai Zsidó Kongresszus közgyűlése is, először az EJC rendezvényére került sor. Mi zajlott a közgyűlésen, hogyan hangolták össze a két eseményt?
Az Európai Zsidó Kongresszus közgyűlését és a „ GFCA konferenciáját a szervezők úgy hangolták össze, hogy az EJC vendégei a Global Forum megnyitójára már átérhessenek Tel Avivból Jeruzsálembe. A közgyűlés témái közül a leghangsúlyosabban a biztonsági kérdések jelentkeztek. Tisztában kell vele lennünk, ezekkel a kérdésekkel is erőteljesen kell foglalkozni. Többen is komoly javaslatokat tettek, többek között Ariel Musicant, az osztrák közösség képviselője is, aki biztonsági és krízisközpontok (Security and crisis center-SACC) felállítását szorgalmazta, különösen hangsúlyozva a munka professzionalitásának szükségességét. Nagyon hasznos előadást tartott az angol, a dán és a francia biztonsági vezető is. Külön is érdemes megjegyezni, hogy a 300-400 ezer fős angol zsidó közösség saját biztonsági szolgálata 1200(!) önkéntessel dolgozik. Mindezek mellett a költségvetésükhöz a magyarországi viszonyokhoz képest elképzelhetetlen összegű kormánytámogatást kapnak – mértéke nagyobb, mint a Mazsihisz teljes költségvetése.
Erről a rendezvényről – nyilvánvalóan nem véletlenül – kevesebbet lehetett hallani, ugyanakkor a GFCA rendezvényéről annál inkább. Mennyiben volt más ez a konferencia az eddigiektől?
A Global Forumot az Izraeli Külügyminisztérium kétévente szervezi, komoly hangsúlyt fektetve a rendezvények minden részletére. Ez mindig egy hatalmas konferenciát, jelentős számú meghívottat jelentett a múltban is, az idei 800 vendéglétszám azonban a korábbiakat is túlhaladta. Az izraeli kormány nagy hangsúlyt helyez a rendezvényre. A nyitó plenáris ülés egyik fő szónoka Izrael Állam újonnan megválasztott miniszterelnöke, Benjamin Netanyahu volt.
Mi volt a mondandójának a lényege?
Beszédében kiemelte, hogy az antiszemitizmus elleni küzdelem megvalósításában eddig mindig az oktatást és a fiatalokat jelölték meg főbb célcsoportként. Ennek fontosságának elismerése mellett azonban azt is hangsúlyozta, hogy ezt a szemléletet módosítani kell. Az új irányelvek szerint azonban vannak más célcsoportok is, ennek megfelelően politikai vezetőket, véleményformáló értelmiségieket is meg kell nyerni küzdelmünkhöz. Igen, ez a mi küzdenünk, egy olyan küzdelem, amiben szerepet kell vállalnia a zsidó közösségeknek, de a fiataloknak, a pedagógusoknak, de bizony a közvéleményt formáló értelmiségieknek is!
Mi történt még a GFCA kongresszusán?
Különböző panelokban folyt a munka az első nap. Ezek közül kiemelném az Ira Forman által vezetett beszélgetés munkáját, ahol az antiszemitizmus monitoringozásával kapcsolatos technikák és nemzetközi gyakorlati tapasztalatokat osztották meg a résztvevőkkel. Ira Forman a USA Külügyminisztériumának antiszemitizmussal foglalkozó államtitkárságának a vezetője, személyében az Egyesült Államok magas szinten képviseltette magát a tanácskozáson. Hasonlóan izgalmas panel volt az interneten jelentkező antiszemita uszításokkal foglalkozó csoport munkája is. Ahhoz, hogy ezekkel szemben is sikeresen lehessen fellépni professzionális eszközök használatára van szükség, ebben adtak igencsak hasznos és alkalmazható tanácsokat a munka gyakorló szakemberei.
Ez a konferencia azért is volt különleges, mert itt mutatkozott be az IHRA soros elnökeként Magyarország is. Milyen előadások voltak ebben a témában?
A nagy létszámú magyar delegáció – Mazsihisz, EMIH, Orthodoxia is több zsidó közéleti személyiséggel képviseltette magát a GFCA kongresszusán, annak munkájában – izgalommal várta azt a panelt, melyben Takács Szabolcs, az IHRA magyarországi elnöke tartott előadást. A magyar államtitkár részletesen beszámolt az IHRA 2015. évi magyar elnökségének terveiről, a holokauszttal és az antiszemitizmussal kapcsolatos speciális magyarországi kérdésekről. Különösen fontos volt, hogy nem kerülte meg az emlékezetpolitika szenzitív kérdéseit sem. Előadása így is sok kérdést involvált a nemzetközi hallgatóság körében: Sokan nem tudták összeegyeztetni az IHRA elnökség nagyívű terveit néhány olyan Horthy érában tevékenykedő közéleti, író vagy költő munkásságának elismerésével, akik nyíltan antiszemita nézeteket vallottak. A államtitkár elkerülve a konfrontációt, válaszában a magyar demokrácia kezdeti szintjéről és javítandó hibákról beszélt. Mindezek mellett nagy érdeklődés kísérte Takács Szabolcs előadását.
Milyen egyéb megbeszéléseken vett részt a konferencia mellett?
Mint minden konferencia, a GFCA rendezvénye is remek alkalmat nyújtott személyes beszélgetések és tárgyalások lebonyolítására is. A Zsidó Világkongresszus (WJC) vezetésével két megbeszélésen is jelen voltam. Egyikre, mint a WJC alelnökét hívtak meg, s ezen Takács Szabolccsal tárgyaltunk az IHRA terveiről, az együttműködési lehetőségekről. Fontos volt ez az összejövetel, azt gondolom, hogy a WJC vezetése pontos képet kapott az elképzelésekről. Mindent egybevéve, igen hasznos volt ez a tárgyalás.
Én arra is kíváncsi vagyok, hogy például ezek a megbeszélések, amelyeket a WJC nevében is folytatott, milyen hangulatúak voltak, mennyire számít az évtizedes ismeretség?
Egyfelől minden ilyen megbeszélés a lehető leghivatalosabb formák közt zajlott. Ugyanakkor a szünetekben és a program végén is megtapasztalhattuk, mennyire fontosak az emberi kapcsolatok, mert egymás tapasztalatainak felhasználásával tudhat csak a zsidó világ hatékonyan működni. Folyamatosan éreztették velünk, így velem is, hogy milyen nagyra tartják az a munkát, amit a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége az elmúlt időszakban kifejtett. Nagyon érdekes volt azt is megtapasztalni, hogy a Mazsihisz lépéseit ebben a közegben nem kellett megmagyarázni, mindenki tisztában volt, tisztában van vele, hogy szövetségünk egyfelől kritikai szemlélettel lép fel, másfelől folyamatosan tárgyalópartnere is a kormányzatnak, hamradrészt pedig jelenősen nyitott a zsidó civil szervezetek, közvéleményt befolyásoló értelmiségiek felé. Egyesek szerint sikerült bebizonyítanunk, hogy képesek vagyunk a legkényesebb ügyekben is eredményeket elérni. Többen is sikeres példaként említették a józsefvárosi projekt során kifejtett tevékenységünket, kiállásunkat.
Lehet tudni, hogy most ez az ügy hol tart?
Még nem tudok konkrétumokat mondani, bár nagyon szeretnék, de még folyamatosan tárgyalunk és várjuk a kormányzat további terveit. Legutóbb is volt egy „kis adok-kapok” a projekt kapcsán, de szerencsére a Mazsihisznek nem kellett megszólalnia.
Az 1%-os kampány során is történt egy vita.
Nem szeretnék ezzel hosszabban foglalkozni, már azért sem, mert rövidesen letárul az adóbevallás időszaka, s csak jóval utána tudhatjuk meg, mennyire volt sikeres a munkánk. Én nem értettem a kritikákat, leginkább azok mozgatórugóit, szerencsére érkezett több pontos és a vitakultúra szabályait pontosan betartó válasz is.
A Cannesben zajló filmfesztivál egyik esélyesének lett kikiáltva a Saul fia című magyar alkotás is.
És ha folytathatom, akkor ez a film egy egészen különleges szemléletű holokauszt alkotás. Nagyon várom az eredményhirdetést, nagyon bízom abban, hogy egy ilyen fontos témával legyünk jelen ismét az európai kultúra életében.
Köszönöm a beszélgetést.
M. Kende Péter
