Kis Henriett, a Scheiber Sándor Általános Iskola és Gimnázium igazgató-helyettese és Rózsa Groó Benjámin 7. osztályos tanuló a Scheiber sikeréről, az intézményfüggőségről beszélt.
Ha minden igaz, olyan nagy az idén a túljelentkezés a Scheiberben, hogy két első osztályt is indít az iskola.
Kis Henriett: Idén háromszoros volt a túljelentkezés, de az is meglepő volt, hogy az elsős tanítónőkkel való találkozás során olyan erős mezőny alakult ki, hogy az iskolaérettségi és ismerkedési feladatok kitöltése során kiderült, két osztálynyi gyerek alkalmas, hogy egy rendkívül jó közegben indulhasson két osztály a Scheiberben.
Milyen gyerekként ebbe a suliba járni?
Rózsa Groó Benjamin: Nagyon jó, nagyon szeretek idejárni. Rosszat nem tudok mondani róla, csak jót. Annyira jó az egész közeg, én nagyon szeretek minden reggel bemenni. Nem úgy írnám le, mint egy normális iskolát, hanem, mint egy családi közeget, nyugodt hangulat van, senki sem ellenségeskedik egymással.
A nyugodt hangulat akkor is megvan, ha felelned kell valamiből?
RGB.: Nem, akkor azért túlstresszelem magam, de azt is tudom, ha a tanár bejön az órára, az kedves, nem kivételezik senkivel, ő egy jó tanár, így már sokkal nagyobb örömmel felelek.
Az iskolába járnak olyan gyerekek is, akik nem zsidók. Hogyan jöttök ki egymással, ők az iskolában tanulják meg a zsidó létet, amit Ti otthonról hoztok, vagy Nektek is az iskolában kell ezt megtanulni?
RGB.: Ez teljesen változó, vannak, akik nem sok zsidóságot hoznak otthonról, vannak, akik kevesebbet, de azok a gyerekek, akik egyáltalán nem zsidók, nagyon gyorsan behozzák ezt. Nagyon kedveljük őket, nincs is semmilyen változás.
Hogy kezdődik a nap az iskolában?
RGB.: Reggeli imával, ez hetente kétszer, hétfőn és szerdán, az első szünetben.
A kóserságra nagyon ügyelnek, hozhattok otthonról nem kóser ételt?
RGB.: Nem lehet, az iskolában szigorúan elő van írva, mit lehet behozni, van büfé és természetesen menza is az iskolában.
Visszatérve a tanárokra, akkor minden tanár jól felkészült és jó haver is?
RGB.: Nem mondanám havernak, mert egy tanárra másként tekintünk, én úgy tekintek egy tanárra, akit tisztelni kell, ő ezt persze viszonozza is. Ne tudok rosszat mondani a tanáraimra, mindegyik nagyon korrekt és mindegyikük nagyon modern módon adja át a tudást.
Ha lesznek gyerekeid, hova adod majd őket tanulni?
RGB.: Egyértelmű, hogy egy olyan közegbe, amilyen egy zsidó iskolában van. Nagyon szeretném – még ha messze is van -, ha a következő generáció is megkapná a zsidóságot, mint mi itt az iskolában. Tanulunk mást is, például angolt és hébert, kiemelten a 7. évben, amikor heti 10 órában angolt és heti 5 órában hébert tanulunk.
Hogyan megy?
RGB.: Szerintem nagyon jól, nagyon szeretem, különösen a hébert, mert az egy elég egyszerű nyelv.
Visszatérve a felnőttekre, Ön nem csak az iskola igazgató-helyettese, de egyben szülő is. Milyen egy elsős gyerek szülőjének lenni a Scheiberben?
KH.: Nagyon nehéz. Azért nagyon nehéz, mert én egy alapvetően zárkózott, idegen környezetben nagyon nehezen oldódó kislányt vittem be a Scheiberbe, aki 3 hónap alatt intézmény-kompatibilissé változott, azóta az édesanyát meghazudtoló mennyiséget beszél otthon és másutt is. Arról ne beszélve, hogy a tanítónők szavát még otthon sem lehet megkérdőjelezni, anya és apa leszorult a második helyre. Odáig jutottunk, hogy a hetedik születésnapját az iskola aulájában szeretné megtartani, a 13-osok jelenlétében. Azt hiszem, ez az intézményfüggőség minden családra „rátelepszik”, de ezt mi boldogan tűrjük otthon is.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
Az interjú a 2015. április 17-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.
