Hanuka, amikor a zsidóság „egyszerűen” csak zsidóság volt.
Darvas István rabbi
Itt vagyunk a Zsidó Múzeumban, s most hallgatták meg a nézők a Bajnokok Ligájának zenéjét, majd azt a Handel művet, amiből ez született. Hogy került ez ide most?
1727-ben ezzel a zenével iktatták be II. Györgyöt, akkor persze még nem tudta Handel, hogy mekkora szerepe lesz később a világ kultúratörténetében. Azonban akiről ez a darab szól, az Cádok a főpap. Ő sem tudta, hogy része lesz a kultúrának, ahogy azt sem, hogy valaha is köze lesz Handelhez. Ő „csak” elkövetett egy nagyon fontos dolgot, ő volt az, aki felkente Salamon királyt. Ennek a cselekedetnek óriási jelentősége volt, hiszen a zsidóság legfontosabb királyát kente fel. Cádok, a főpap sok mindent nem tudott. Azt valószínűleg sejtette, hogy pár évszázaddal a halála után a zsidó közösségeken belül konfliktus támad. Cádok egy kifejezetten okos ember lévén, sejtette, hogy lesz ilyen. Azt persze nem tudta, hogy lesz a szadduceus mozgalom, akik majd, a nevükből adódóan is, Cadokra hivatkoznak majd, akik tőle származtatják magukat, a szó teológiai értelmében. Ezek a szadduceusok tulajdonképpen a zsidó arisztokraták voltak. Amikor a hasmóneusok győztek, hogy a Hanukához is eljussunk, azzal még nem is volt probléma, de azzal, hogy 24 évvel a győzelmük után hasmóneus dinasztiát alapítottak, hasmóneus zralkodók lettek, azzal egy picit azért igen. Volt olyan hasmóneus uralkodó, aki a szadduceusokat támogatta, ám ezzel nem vívták ki a farizeusoknak, a későbbi rabbinikus hagyományok követőinek szimpátiáját. Ennek köszönhetően Hanuka nagyon sokáig nem volt népszerű ünnepe a zsidóságnak, mint napjainkban. Igaz, ennek más okai is voltak, ezek mindegyike aktuálpolitikai volt a maga idejében. Hanuka sokáig nem volt Hanuka, egészen a XX. századig, amikor is olyan társadalmi változások játszódtak le, mint az, hogy fiúk és lányok zsidó és nem zsidó gyerekek kezdtek el egy iskolába járni, s végül megszületett Izrael Állam, amikor is Hanuka világhódító útja elindulhatott. Ma ott tartunk, hogy Hanuka talán a legnépszerűbb zsidó ünnep. Valószínűleg kell egy olyan hely, ahol egyszerre, egyidejűleg jelen lehet Cádok, a főpap, Salamon, a király, ott lehetnek a bibliai jelenetek, ott lehet akár Handel is, úgy, hogy ők valamennyien, valamilyen módon a Hanukáról szólnak, reflektálnak egymásra, ezáltal színesítik, gazdagítják azt a képet, amit mi ma gondolhatunk Hanukáról. Amennyiben ezt a Hanuka interpretációt magyarul is szeretnénk hallgatni, ma egyetlen hely van, ahol ez a szabadság kínálja magát, ez a Magyar Zsidó Múzeum. Rövidesen meggyújtjuk a hanukai lángokat, bízva abban, hogy ezek nem csak az ünnepet világítják be, hanem arra a tényre is rávilágítanak, hogy a zsidóságon belül hagyományt, micvákat, történelmet és zsidó sorsot nem lehetett különválasztani, ez mindig is egység volt, leszámítva az elmúlt 200 évet, amikor ezen mesterségesen változtattak, változtattunk. A Hanuka visz minket vissza abba az időszakba, amikor a zsidóság nem vallás, nem tudomány volt, egyszerűen csak zsidóság. Azért, hogy a zsidóságnak lehessen fénye a jövőben, óriási szükség van egy olyan helyre, amilyen a Zsidó Múzeum, ahol mindenki találkozhat a szó fizikai és szellemi értelmében és reflektálhatnak is egymásra.
Köszönöm a beszélgetést, a tanítást.
Breuer Péter
