Holokauszt az iskolapadban
A holokausztot igen is tanítani kell! Ebben az egyben egyetértés volt a megjelentek közt a Holokauszt Emlékközpont műhelybeszélgetésén, melyet a „Tanárok Éjszakája” keretében rendeztek meg.
A workshopot Pécsi Tibor történész nyitotta meg. Előadásában rámutatott arra a helytelen gyakorlatra, amit elkövethetnek a tanárok a holokauszt tanítás során azzal, hogy sokkolják diákjaikat az illusztrációként használt tömegsírokat bemutató fényképekkel. Általános jelenség, hogy az úgynevezett „áldozat kép” bemutatása során megfeledkeznek a civil élet bemutatásáról. Nem beszélnek a zsidók mindennapi életéről, vallásuk előírásairól, a társadalomban betöltött szerepükről. Száraz történelmi adathalmazt kapnak a diákok melyek közt az ember nem található meg. Megfeledkeznek arról is, hogy az elkövetőket is emberként mutassák be. Még mindig kevés szó esik az embermentőkről, tevékenységükről. Sok esetben a „szuperhős kép” él a diákokban velük kapcsolatban.
Pécsi Tibor előadásában hasznos információkat kaptak a jelenlévők a holokauszt tagadással kapcsolatosan. Erre minden pedagógusnak fel kell készülnie a tanítás során. Példaként említette Kun Béla (zsidó származású volt), Horthy Miklós szerepét a vörös terror és a deportálások leállításával kapcsolatban. Meg kell magyarázni, hogy mi a különbség a holokauszt és a népirtás között, mert korunkban a média „előszeretettel” minden népirtást szeret „holokausztként” emlegetni.
Megdöbbentő volt hallani azt, hogy egy tanévben mind összesen negyvenöt perc áll rendelkezésére a pedagógusnak arra, hogy a témával foglalkozzon. Ezen a meghívott túlélők is megdöbbentek. Elmondták, hogy ha hívják őket, nagyon szívesen elmennek és beszélnek az átélt borzalmakról, a túlélésről és a háború utáni életükről, még akkor is, ha ez nagyon felzaklatja őket.
Nagyon sajnáltam, hogy nem alakult ki igazi műhelybeszélgetés az est folyamán Pécsi Tibor előadása után. Sok kérdésem lett volna a jelenlévő tanárokhoz. De ők inkább siettek haza.
Egyet azonban kifelé jövet megtudtam, félnek tanítani a holokausztot. Félnek az esetleges diák provokációtól. NAT ide vagy oda, igyekeznek a témát „rövidre zárni”, maradnak a jól bevált régi gyakorlatnál. Mindezt egy nevét nem adó tanár mondta útközben erőszakos kérdésemre, hogy miért hallott jóformán semmit, az általános iskolát végzett unokám az iskolában a holokausztról.
(sztorma(HCJD)
