Megemlékezés a Jaum Kippuri háborúról
1973
1973 október elejét írjuk. Egyiptom megtámadja Izraelt, kitör a Jaum Kippuri háború. 1973 októberét írjuk, katonai szolgálatomat teljesítem a Magyar Néphadsereg egy harckocsizó ezredében. 1973 októberét írjuk, két T54-es harckocsit ajándékként elvisznek laktanyánkból Egyiptomba, hogy a magyar dolgozó nép szolidaritásaként a „kapitalistacionistaneokolonialistarasszista” Izrael elleni harcban segítsék arab testvéreinket. 1973 októberét írjuk, a Színai front másik oldalán unokatestvérem és nagybátyám Közel-Kelet egyetlen demokratikus országát, Izraelt védik a túlerővel szemben.
Néphadseregünk elhárító tisztje, aki bizonyos tekintetben a laktanya parancsnokánál is nagyobb hatalom, behívat egy „baráti” beszélgetésre. Ami persze kicsit olyan, mint egy kihallgatás, vallatólámpák nélkül. Kérdezi véleményemet az izraeli-egyiptomi háborúról. Ijedt és tanácstalan vagyok. 19 évesen, élettapasztalat és politikai gyakorlat nélkül próbálom megoldani a helyzetet: Izrael mellett nem állhatok ki – ez nyilvánvaló, de meggyőződésem ellenére sem akarok képtelenségeket mondani. A Jaum Kippur csendjét megtörő lánctalpak csattogása minden zsidó ember számára dráma volt. „Alezredes elvtárs, a politikához nem értek, de meggyőződésem, hogy mind a két nép a békében érdekelt” – válaszolom. Az alezredes elenged. Megúsztam.
Exellenciás Úr! Polgármester helyettes Asszony! Tábornok Úr! Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!
Negyven év telt el a Jaum Kippuri háború óta. 2013-at írunk, a Magyarországgal baráti kapcsolatok ápoló Izrael gazdasága rendkívüli tempóban fejlődik, a hightech, az innováció új értékeket teremt, a diplomáciai kapcsolat élénk, a turizmus mindkét ország irányában jelentős. Negyven év, a különbség drámai, az eredmény ragyogó. Néhány hete, Zalaegerszegen, a Magyar-Izraeli baráti társaságok országos gyűlésén hangzottak el tőlem hasonló szavak. Izraelben pillanatnyilag béke van, Európában a világégést követően nincs zsidóüldözés. Izrael léte és a diaszpóra nyugalma szorosan kapcsolódó fogalmak. De kockázatok és veszélyek léteznek, amivel foglalkoznunk kell. Mindnyájan tudjuk, hogy a Közel-keleti politika nyugvópontja még nem érkezett el. A szíriai válság, a fundamentális iszlám előretörése irtózatos erőfeszítéseket követel Izrael népétől. Azt is tudjuk, hogy Európában meg az antiszemitizmus erősödik. Iszlám vezérelte új antiszemitizmus, máshol meg a régi, „jól bevált”, tradicionális zsigeri idegengyűlölet.
Ma a Jaum Kippuri háború 40 éves évfordulójára emlékezünk. Emlékezni fontos, mert a történelmi feledékenység rossz döntésekhez vezet. Izraelben béke van, Európában nincs zsidóüldözés. De pontosan a történelmi tapasztalatainkból tudjuk: léteznek rossz jelek és azokra figyelni kell. Irán új vezetőjének szép szavai könnyen utat találnak a demokratikusan gondolkodó európai politikusok felé anélkül, hogy megbizonyosodnának a szavak és a tettek azonosságáról. Európai kormányok zéró toleranciát deklarálnak a rasszizmus minden fajtája, így az antiszemitizmus irányába is, s közben eltűrik a közbeszédek mocskosságát, megszavazzák a területek szankcionálását, s van ahol a zsidóság vallási alapját jelentő kóser vágásokat tiltják be, vagy máshol a cirkumcíziót.
Kedves Barátaim! Hétfő a parlament felsőházi termében a Tom Lantos konferencián az érdekvédelemről beszéltem. Prezentációm konklúziója a zsidó szervezetek közötti párbeszéd erősítése, kooperációk létrehozása, az egységes fellépés és az egységes érdekvédelem megteremtése volt. Nézetem ebben szilárd. Mindenkinek a saját területén, a saját hatáskörében dolgozni kell érte, hogy a Föld népességének alig másfél ezrelékét kitevő zsidóság meg tudja védeni értékeit, tradícióit, országát, saját magát.
Heisler András
