SZUKOT, A SÁTOROS ÜNNEP
SZUKOT, A SÁTOROS ÜNNEP* |
(Az ünnep nevének ismert kiejtései: szukajsz, szükesz, szikesz) Az ünnepi sorozat kilenc napig tart. Az elnevezés a történelmi múltat idézi, amikor őseink az Egyiptomból való kivonulás után, a 40 éves pusztai vándorlás alatt sátorban (héberül: szukká) laktak, s erkölcsi világukat a természetes környezet határozta meg. Itt szerezték meg a nomád élet maradandó élményét. Az ünnep mezőgazdasági hátterére utal a tórai név: Hág Heászif, a betakarítás. Mózes V. könyve a Zmán szimcháténu kifejezést használja, magyar fordítása: örömünk ünnepe. A hagyományos zsidó irodalomban amikor a héber hág (ünnep) szó szerepel, az mindig Szukot-ra vonat- kozik. Az első két nap főünnep. Főzésen kívül más munkát nem végzünk. A 3-7. nap félünnep, szabad dolgozni. (A 7. nap: Hosáná Rábbá.) A 8. nap: Smini Áceret, azaz záróünnep. Főzésen kívül más munkát nem végzünk. A 9. nap: Szimhát Torá, a Tóra örömünnepe. Főzésen kívül más munkát nem végzünk. Amint a sofárnak és az imakönyvnek, úgy a sátornak is szépnek kell lenni. E gondolat ölt testet, amikor a szépség iránti vágyat hangsúlyozzuk itt, az ideiglenes lakóhelyen. Gyertyatartókban ég az ünnepi láng, a falakat áhítatot ébresztő képek, gyermekrajzok, zsinagógai takarók díszítik. Jó, ha a legkisebbeket kérjük fel a sátor „berendezésére” . A sástetőre szőlőt, szilvát, diót szokás akasztani. Kicsi a sátor, mégis sokan, szinte mindenki belefér. Az ünnepi csokor Hadd idézzünk egy szép, régi zsidó tanítást erről a jelképünkről: Az ünnepi csokor négy különféle növényből áll: valamennyi darabja Izrael fiaihoz hasonlítható. Az eteog (a citrusalma) ízletes és illatos, hasznos és kellemes egyszerre, akárcsak az a zsidó, aki ismeri a Tórát és számos jócselekedetet gyakorol. A pálmaág, a luláv szintén hittestvéreinkre emlékeztet: azokra a jámborokra, akik nem ismerik ugyan a Tórát, de hasznos tagjai közösségünknek. A datolya, a pálma termése ugyanis ízletes, de illata nincs. A mirtusz illatához viszont nem társul semmiféle íz, így azoknak a zsidóknak sincs semmi hasznuk, akik tudásukat csak díszként mutogatják. S végül – mint a fűzfa ága – vannak hittestvéreink, akik sem tudásukkal, sem jócselekedeteikkel nem válnak ki. És mégis, a Tóra azt mondja: „Valamennyien – egymást kiegészítve – alkossanak teljes, ünnepi csokrot. S ha így tesztek, az Örökkévaló lesz általa felmagasztalva … „ HOSÁNÁ RÁBÁ Hajdan virrasztással töltötték ezt az éjszakát: Mózes V. könyvét és zsoltárokat, valamint talmudi részleteket olvastak. Fehér függöny borítja a frigyszekrényt. s fehér a színe a tóraolvasóasztal terítőjének. Nagyünnepi dallamok csendülnek fel újra a zsinagógában. Az ünnepi muszáf ima elmondása után az összes Tórát kivesszük a frigyszekrényből, és az ünnepi csokorral hét körmenetet teszünk … A nap különleges szokása (sájnesz), amikor a fűzfaágakból kötött csokrot megrázzuk, leveleit lehullajtjuk. E jelképes szertartás azt tükrözi, hogy bűneinktől kívánunk megválni. Az istentisztelet végén utoljára mondjuk el a 27. zsoltárt, amelyet elul hónap elejétől reggel és este közösen imádkozunk el templomainkban. SMINI ÁCERET SZIMCHÁT TORÁ Reggel az istentisztelet rendje ugyanaz, mint más ünnepnapokon.
A folytatólagosság érzékeltetése végett nemcsak befejezzük, hanem azonnal újra is kezdjük a szent tekercsek olvasását. Akit – többnyire a rabbit – a Tóra befejezéséhez hívnak fel, az a Tóra vőlegénye (Hátán Torá), míg a kezdés vőlegényének (Hátán Brésit) nevezik azt, aki Mózes 1. könyvének első fejezetét kapja. Végül a prófétai rész vőlegénye (Hátán Máftir) olvassa fel Jósua könyvének első fejezetét. Ez a különleges elnevezés úgy jöhetett létre, hogy a zsidó hagyomány a Tórát menyasszonyként ‘Ünnepelte. A közösség úgy érezte, „eljegyezte” magát Mózes tanításaival. Ilyenkor tehát „vőlegényt” választottak. Régi szokás szerint a három „vőlegény” – többnyire halvacsorán -vendégül látja a gyülekezet tagjait. A Tóra olvasásakor minden jelenlévő férfit felhívnak a Tórához. Azok a kisfiúk, akik még nem töltötték be 13. életévüket, szintén a Tórához járulnak: fejük fölé tálit-ot feszítenek, s közösen mondják el az áldást. * A dolgozat a Halljad Izrael című kötetben jelent meg (MIOK, 1989)
|