Amerika legnagyobb februári eseménye – legalábbis a sajtó szerint – az Oscar-díj átadás. Amerikai tudósítónk jelenti.
Van olyan tv-csatorna ahol tegnap és ma gyakorlatilag másról sem esett szó, csak arról, hogy mi is történt a “vörös szőnyegen” illetve az Oscar-dij átadás színpadán. A ma reggeli amerikai tv-híradókban szinte mindenütt a vezető hír, a tegnap esti Oscar Gála volt. S, mi a legfontosabb kérdés? Ki viselte a legszebb és ki a legcsúnyább ruhát? A tv-csatornák helyszíni tudósítói, a stúdióból a műsorvezetők ezen polemizáltak percekig. Megszólaltattak divatszakértőket, hogy értékeljék az esti gálán látható szinésznőket, persze nem művészi kvalitásaik, hanem a viselt öltözékeik alapján.
Bár személyesen a gálán nem tudtam jelen lenni. Egy kicsit nehézkes és drága lenne a new yorki tudósítónak a helyszínre utazni. S, itt nem csak arra a kb. hatórás utazásra gondolok, ami a New York Los Angeles távolság. S nem is arra, hogy drága a repülőjegy, a szálloda, a helyi közlekedés, az íratlan szabályok szerinti öltözet, s sorolhatnám a költséges tételeket. Így persze nem maradt más tudósítónak, mint a televízió, s a laptop. Ilyen esetben a tudósító gyakorlatilag nem sokkal több információval rendelkezik, mint a néző. Bár a tudósító előre megkapja a legfontosabb információs sajtó-anyagokat, de ami helyszínen történik, azt ugyanakkor s ugyanúgy látja, mint a televízió nézők.
Számomra, a tudósító, s mint televíziónéző számára, az egész eseményből annak emberi oldala volt rendkívül fontos, ugyanis rámutat arra a tényre, hogy mekkora nagy a kulturális különbség Amerika és Magyarország között.
Erre egy konkrét példával szeretnék rámutatni. Az egyik díjazott színésznő Jennifer Lawrence, a Napos oldal című filmben nyújtott alakításáért kapta meg a női főszereplőnek járó Oscar-díjat. Azonban a tegnap esti 85. Oscar Gála nemcsak ezért lesz számára emlékezetes, hanem azért is, mert amikor a színpadra vezető lépcsőn hosszú estélyi ruhájában ment felfelé, megbotlott a ruhájában és elesett.
Ez mindenkinek a legrosszabb álmában fordul csak elő, hogy élete egyik legfontosabb percében valami olyan történik vele, ami kellemetlenné teszi az eseményt. Nos, ez történt Jennifer Lawrence esetében. Megbotlott. Jelentem, láttam. Megbotlott.
S, itt jön az érdekes kulturális különbség a két ország között. Magyarországon hogyan kommentálták az eseményt?
Idézek két példát: “Pofára esett az Oscar-díjas sztár” (Borsonline), “Jennifer Lawrence hatalmasat bukott az Oscaron“ (index.hu)
Persze azért volt magyar sajtó, amelyik “visszafogottan”, de azért igazságtalan módon tudósított a történtekről. “Különös pillanatok közé tartozott még, hogy Jennifer Lawrence miközben a legjobb női főszerepért járó szoborért ment a színpadra, elesett a lépcsőn, ahol meghatódottságából adódóan pár másodpercig szinte megpihent.” (Heti Válasz)
Aki nézte a tv-közvetítést láthatta, hogy a fenti állítások enyhén szólva túlzások. Ugyanis jól látható volt, hogy a színésznő megbotlott, majd gyorsan felállt. Persze a bulvársajtó magyarázható azzal, hogy így szeretne több olvasót szerezni magának, hogy szenzációt próbál kreálni ott is, ahol valójában nincs is szenzáció.
S, hogyan kommentálták Amerikában ezt az eseményt: Részben sehogy, ugyanis a híradások többségében meg sem említették, s ahol szó került róla, ott a tudósító igy kommentálta: “elesett, de olyan természetesen viselte, mi pedig éppen ezért szeretjük.”
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért volt magyar sajtóorgánum, amelyik korrekt módon tudósított: „Ó! Ez megalázó volt” – mondta a színésznő, miután elesett a díszletek között. Jennifer Lawrence a Napos oldal című filmben nyújtott alakításáért vehette át a legjobb színésznőnek járó szobrocskát, ám az elképesztően szép – és a jelek szerint nem igazán praktikus – ruhájában a lépcsőn megbotlott és elesett. „Ugyan srácok. Csak azért tapsolnak nekem állva, mert elestem, és ez eléggé megalázó pillanat” – mondta Jennifer a pulpitusnál. “ (Nők Lapja nicafe.hu)
Az eset apróság – mondhatnánk. Igen ez igaz, de az is igaz, hogy jellemző a két különböző mentalitásra. Jellemző, míg vannak, akik mindenben a hibát keresik, azt szándékosan felnagyítják, addig a másik oldal el tudja nézni valakinek a botlását. Különösen akkor, ha az láthatóan nem szándékos hiba. Pedig, ha valamely sajtóról elmondható, hogy szereti a szenzációt, akkor ez az amerikai sajtóról elmondható. S mégis…
Azt gondolom, hogy egy ilyen esemény, mint az Oscar-dij átadás Gálaestje sok-sok ilyen apróságtól válik olyan népszerűvé, amilyenné itt Amerikában vált. Akivel csak beszéltem, mindenkinek a fő beszédtémája a tegnap esti Gála volt. S, nemcsak a ruhák miatt. Hanem azért mert a sztárokat is emberként mutatják be a tv-csatornák.
Ezt bizonyítja, egy, ugyancsak Jennifer Lawrence nevéhez fűződő másik tegnap este történt apróság is. A díjátadó ünnepség után az ABC tv-csatorna interjút készített Jennifer Lawrence-el. Az interjú közben, a háttérben elsétáló Jack Nicholson belépett a képbe, és gratulált a fiatal, csupán 22 éves színésznőnek. A fiatal színésznő pedig, teljesen természetesen úgy viselkedett, mint bármely amerikai lány viselkedett volna egy olyan helyzetben, amikor olyan híres személlyel találkozik, akit személyesen még nem ismert. Jennifer Lawrence szemmel láthatóan teljesen megilletődött, hogy a színészkirály köszönti őt. Kiderült, hogy életében először találkozott Jack Nicholson-al.
Akit az esemény érdekel, ide kattintva megtekintheti.
Számomra ezek a jelenetek maradnak meg leginkább a tegnap esti Oscar Gálából.
Az Oscar-díj, a hivatalos nevén, Academy Award a világ talán legfontosabb filmművészeti díja. A díjat immár 85. alkalommal ítélték oda az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia (AMPAS) tagjai. A jelöltekre az akadémia tagjai szavazhatnak. Az AMPAS kijelöli az előző év filmterméséből a jelöltek listáját, A technikai kategóriákban három-három, a többi kategóriában öt jelöltet választanak ki. A legjobb film díjra 10 filmet jelölnek. Ezt a díjat a film producerei kapják. A díjat eredetileg a legjobb produkciónak hívták.
S, azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a magam részéről tetszik az Oscar eredménye. Volt szerencsém látni a díjátadást megelőzően, a jelölt filmek közül a legtöbbet. Sajnos nem mindet, de a többségét igen. A legjobb filmre címére jelölték a Lincoln, a Napos oldal, az Argo, az Amour, a Django elszabadul, A messzi dél vadjai, a Pi élete, a Zero Dark Thirty és A nyomorultak cimű filmeket.
Személy szerint rám a legnagyobb hatással a Pi élete és az Argo-akció volt.
A Pi élete, amely látszólag elsőre Noé bárkájára emlékeztetett, azonban a filmből kiderül, hogy valójában a békés egymás mellett élésről szól. A filmen egy hindu fiu, Pi, aki magát hindunak, kereszténynek és muzlimnak is tartja egyszerre, egy vihar következtében egy süllyedő hajóról egy mentőcsónakon menekül. Pi a mentőcsónakban próbál meg életben maradni egy zebrával, egy hiénával, egy majommal és egy bengáli tigrissel. Végül is ketten maradnak életben. Pi és a bengáli tigris több mint kétszáz napon keresztül hányódik a tengeren. A film megmutatja, hogy mi minden kell, ahhoz, hogy egy fiatal gyerek és egy tigris között kialakuljon a békés egymás mellett élés, s talán mondhatni, valamiféle barátság. A film borzasztó, lesújtó jelenetei mellett emelkedett hangulatú képekkel bizonyítja, hogy ez bizony lehetséges.
Az Argo-akció kapcsán már nem gondolhatunk a békés egymás mellett élésre, sőt… A film a segítségnyújtást, a mások iránt érzett felelősséget és tennivágyást mutatja fel példaként. A film 1979.ben játszódik Iránban, amikor a Sah elmenekült az országból. A Khomeini Ajatollah – az ország új szellemi vezetője – által feltüzelt tömeg megostromolta és elfoglalta USA teheráni nagykövetségét, s túszul ejti az ott dolgozó amerikai diplomatákat.
Hatuknak sikerül kimenekülnie az elfoglalt nagykövetségi épületből. Az ő sorsukról és a megmentésükre szervezett akcióról szól a film. A CIA egyik szakértője megszervezett egy szemmel láthatóan végrehajthatatlan mentőakciót, hogy a hat diplomatát kimentsék az országból. A tervezett akció kalandfilmbe illik, s ha nem lettek volna önzetlen segítők, elsősorban kanadai diplomaták, akkor az akció nem sikerülhetett volna. De voltak. A film megmutatja, hogy mennyire fontos az önzetlen segítség.
Számomra a két film hasonló gondolatot fejez ki, nevezetesen: mindkét film az emberi viselkedés, a pozitív gondolkodás kiváló példája.
S talán ezen a ponton találkozik a felemlített két apró esemény “emberi” mivolta, és a nekem legjobban tetsző két díjnyertes film embert próbáló eseményeivel, gondolatával.
BreuerPress / Barát Tamás
