Regős Róbert:Egy utazás színe és fonákja
Egy utazás színe és fonákja
A tengeren túlra utazva az ember pontosan tudja, hogy hosszú időn keresztül a repülőgép komfortosnak tetsző ülése tartja fogságban, s alig várja majd, hogy a megérkezés édes pillanata véget vessen a tétlenség óráinak. Tervezhet persze bármily körültekintően, végtelen listát készítve az elvégzendő feladatokról, szobamérlegen kiporciózva a csomagok megengedett súlyát, pontosan kalkulálva az átszállásokat, mindezek ellenére szinte elképzelhetetlen, hogy valami váratlan esemény be ne következzen. Ezúttal sem volt másképp…
Az utazó, amióta megtudta, hogy Chicagóba kell utaznia, egyre csak az időjárás jelentést böngészte a neten. Magát a várost régóta imádta. Lehet-e rossz hely, ahonnan a legendás 66-os út, az ezernyi kaland kiindul? Kell-e bemutatni bárkinek Al Caponét, a „chicagói gengsztert”, a szervezett bűnözés ikonikus alakját? Vagy ott van az önálló stílusként élő Chicago jazz, forró hangulatot teremtő szóló improvizációival. A december azonban itt nem az andalgások, a városnéző séták ideje. Gyűlöli a hideget, különösen akkor, ha metsző széllel párosul. Márpedig a Michigan-tó partján ez a kettő ebben az évszakban szinte mindig kéz a kézben jár.
Már az előkészületek is sok fejfájást okoznak. Amikor az utazni vágyó borsos áron megveszi a repülőjegyet, könnyen eszébe jut Márkus László kultikus bohózata, a Mi került ezen a fotelon 7200,- Ft-ba. Nézegeti, mustrálgatja, elforgatja azt a jegyet először 90°-kal, aztán 180°-kal, végül 360°-kal, de sehogy sem érti. Rendben, van ugye a jegy ára, aztán ott van a reptéri illeték, amely többnyire persze arcátlanul sok a szolgáltatások színvonalához képest. Mindezen túl ott pöffeszkedik a számtalan biztosítás, úgy mint utasbiztosítás, poggyász biztosítás, lemondási biztosítás, és csak a jó ég tudja még, hogy mifélék. Talán csak Gombóc Artúr tudna ennyiféle változatot felsorolni a különféle csokoládék fajtáiból. A hirdetések akciós árainak legtöbbször köze nincs a valósághoz. Többnyire a végső ár az első meglepetés.
A retúrjegy birtokában aztán kezdődhet a beutazáshoz szükséges engedély beszerzése. Ha az USA-ban 90 napnál rövidebb ideig akar valaki turistáskodni, viszonylag egyszerű dolga van, hisz csak a Vízummentességi Program feltételeinek kell megfelelnie. Ekkor sem árt azonban meggyőződni néhány apróságról, mert könnyen újabb meglepetések érhetik, s persze az engedély sincs ingyen.
Azután az ember elkezd útitervet készíteni. Eltűnődik, hol, mit érdemes megnézni, már ha céljai nem merülnek ki a pihentető láblógatásban valamelyik tengerparton, vagy egy pénztárca apasztó, idegtépő bevásárlásban. Nézegeti, mennyibe kerülnek a belépők, hol található vélhetően tiszta, egyszerű, biztonságos szállás, megfizethető étterem, egyszerűbb-e tömegközlekedési eszközökre jegyet váltani, vagy érdemes inkább autót bérelni, s ha igen, melyik útvonalat célszerű választani? A meglepetések persze itt is kódolva vannak. Szinte biztos, hogy lesz múzeum, ahol elnézést kérnek, de tatarozás miatt éppen zárva tartanak, s ezt elmulasztották jelezni a prospektusokon, a szálláshely csillagai közül egy-egy lekopik, mire az utazó az éjszaka közepén, holt fáradtan eljut a recepcióig, a tömegközlekedés pontatlan, a bérautó lerobban, s órákig tart, amíg másik kocsit küldenek.
A tervezgetés után aztán eljön az indulás napja. Az utazó azon kapja magát, hogy halálosan fáradt. Az előkészületek, a csomagolás, a csomagolás ellenőrzése, a csomagolás ellenőrzésének az ellenőrzése, újabb és újabb családi igények kielégítése, a vége felé inkább elutasítása, hogy még ezt a macit a gyereknek, hogy csak ezt a könnyű kis ruhát, tudod, hátha meg kell jelenni valahol, ajándékot mind a hatvanhárom rokonnak, téboly…
Irány a reptér, a gázcsapot biztosan elzártad? Azért csak nézd meg még egyszer! Taxi, vagy a csomagtartó kicsi, vagy a csomag halom túl nagy, sebaj, néhány pakk az ölbe. Naná, hogy kilométeres torlódás, miért is ne, hisz a világon talán egyedül itt visz kétszer egy sáv a nemzetközi repülőtérre. Hungaricum ez is. Szinte biztos, hogy ebben is a világ többi országa téved, de azért nem siethetnénk mégis?
A terminálon mintha álmodna az utazó. Könnyed csekkolás. Még a csomagok kicsinyke túlsúlyát sem teszik szóvá, mi több, az utazóét sem. Dusserdolfig kitart ez a szendergés, de az átszállás után eléri a hideg első, dermesztő fuvallata. Az utazót félelem gyötri, talán hibernálni akarják, vagy valamely gyógyászati kísérlet részeként szándékoznak mesterséges meghűlést előidézni nála és rajta kívül még 130 utasnál? Jól emlékszik, pár évvel korábban a 12 órás úton legalább négy alkalommal kínálták meleg étellel, s még választhatott is a különféle finomságok között. A stewardessek most egyetlen egyszer álltak elő valami meghatározhatatlan táplálékkal. Ezen túl, külön kérésre, a szénsavmentes vizet is csodálkozó, félszeg mosollyal hozzák, némi nosztalgiával a tekintetükben, hogy igen, valaha így volt ez, az urak kértek, és mi örömmel hoztunk bármit. Most meg, már-már a víz langyossága is jóleső gondoskodásnak tűnik, annyira átjárta az utazó testét a Chicagót idéző hideg. Ráadásul azzal a pár korttyal is múlik az idő.
A hideg mellé a gépen minden üléshez laptv és videotár jár. Valami hőt talán innen is lehet nyerni. Körülbelül az út felén újabb meglepetés. Túl a felhőkön, 11.000 méter magasságban, elérhető a vezeték nélküli hotspot, ráadásul ingyen. Az utazó eddigre már megszámolta az összes pöttyöt az előtte lévő ülés huzatán, arcról felismeri a mosdót egyre sűrűbben látogató, átfázott utasokat, hosszasan ringatózott a mögötte ülő testes férfi horkolásának baritonján, ugrásra készen mérve a légzéskimaradások hosszát, arra az esetre, ha életet kellene menteni, s közben nem vette észre, hogy egy tablet gépbe zárva ott nyugszik ölében az egész világ.
Innentől minden könnyebb. Az eddig visszafojtott vágyak mocorogni kezdenek benne. Egy jót nyújtózkodni, lépésről lépésre megközelíteni a reptér ellenállhatatlan illatokat árasztó éttermét. Egy monitorról leolvassa, a még előtte lévő 1.276 km, köszönhetően a 774 km/h-s sebességnek, alig 2 óra 8 perc alatt leküzdhető. Akkor majd vágya célt ér végre. Csak az a Kanada felől betörő tóparti hideg.
Addig marad a tablet, meg a hírek, s az újabb meglepetések. Magyarországon nácizmusellenes demonstrációt tartottak a Kossuth téren. Chicagóban a várható hőmérséklet 19 C°. Nem akar hinni a szemének. Nácizmusellenes tüntetés. 19 C°. Lehet, hogy nem is lesz olyan elviselhetetlen ez az utazás?
Valahol Toronto légterében, 2012. december 2.
Regős Róbert:Egy utazás színe és fonákja
