1994-től a Magyar Szobrász Társaság alapító tagja és alelnöke volt, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia 1996-ban választotta rendes tagjainak sorába. Leghíresebb köztéri alkotásai között van az 1988-ban készült, a szöuli Olimpiai parkban felállított Szöuli torzó, a mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetem 1956-os diákáldozatainak emlékműve, a Magyarországról elhurcolt zsidó és antifasiszta áldozatok emlékére az ausztriai Ebenseeben állított munka, valamint a Can Togayjal közösen jegyzett A cipők. Munkásságát 1993-ban Munkácsy-díjjal, 1999-ben Koszorús Szobrász Díjjal, 2005-ben pedig Kossuth-díjjal ismerték el.