Kína kétségbe vonta, hogy az ENSZ illetékes bizottsága Tokió kérésére hivatalosan elfogadta a szigetországhoz tartozó kontinentális talapzati terület bővítését.
A japán média korábban arról számolt be, hogy Tokió üdvözölte a pozitív döntést, amelynek értelmében az Okinotori korallzátonytól (Japán szerint szigetektől) északra fekvő terület az ország kontinentális talapzatának részét képezi.
„Az ENSZ Kontinentális Talapzatok Határáért Felelős Bizottsága Japán kontinentális talapzatának határára vonatkozóan nem jelentett be határozatot. Nem tudom, Japán minek alapján állítja ezt – hangoztatta a hétvégén Liu Vej-min (Liu Weimin) külügyi szóvivő. Hozzátette, a meghatározó nemzetközi vélemény szerint Japán követelése indokolatlan.
Kína kitart amellett, hogy a nemzetközi törvények szerint az Okinotori korallzátonynak nincs kizárólagos gazdasági övezete, sem kontinentális talapzata – húzta alá Liu.
A kínai híradás kitér arra, hogy a szóban forgó terület Tokiótól körülbelül 1700 kilométerre található, s azt állítja, hogy a zátony mindössze 10 négyzetméteres tengerszint feletti terület dagály idején.
Az ENSZ Tengerjogi Egyezménye szerint a sziklák, amelyek felszíne alkalmatlan emberi lakhelynek vagy gazdasági életre, nem rendelkeznek kizárólagos gazdasági övezettel vagy kontinentális talapzattal – állapítja meg Hszinhua hírügynökség jelentése.
Japán hírforrások beszámolója szerint az ENSZ testülete a három éve eldöntetlen kérdésben úgy határozott, hogy Japán kizárólagos használatára bocsátja a legdélibb tengeri határánál fekvő talapzatot. Ez a szigetország számára 310 ezer négyzetkilométeres bővülés jelent. Okinotori Tajvan és az amerikai katonai bázisnak helyet adó Guam szigete között, stratégiailag fontos térségben terül el.
Tokió követelését korábban Kína és Dél-Korea ellenezte, noha egyikük sem tartott igényt a területre, amelyet Japán – miután egyetlen más állam sem követelte magának a területet – 1931-ben deklarált a területéhez tartozónak. Nevet adott neki és a tokiói prefektúra közigazgatása alá rendelte. 1939 és 1941 között létrehozták „egy világítótorony és egy meteorológiai megfigyelőállomás” alapjait, de a II. világháború kitörése miatt a munkát akkor nem fejezték be.
Japán kapitulációját követően a terület az Egyesült Államok fennhatósága alá került, erről 1968-ban lemondott Japán javára. Tokió, illetve a japán kormány az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején hullámtörő gátakat és betonfalakat épített, hogy megvédje a területet a víz romboló hatásától. Öt évvel ezelőtt a parti őrség egy fényjelző berendezést helyezett üzembe.
Kína 2001 és 2004 között több mint tíz alkalommal tengeri kutatótevékenységet folytatott a korallzátony közelében, ami Tokió tiltakozását váltotta ki.
