Az egyiptomi forradalom radikálisan megváltoztatta az eddig stagnáló izraeli-palesztin viszonyt. Az Egyiptomot jelenleg kormányzó Legfelsőbb Katonai Tanács bejelentette, megnyitják a rafahi határátkelőt, és megtörik a Gázai övezet ötéves blokádját. Elérték azt is, hogy az egymással harcoló két palesztin frakció, a Fatah és a Hamász kiegyezzen egymással. A születendő palesztin egységkormányról, a megújuló Palesztin Felszabadítási Szervezetről, valamint az új politikai irányról Faúzi Bárhúmot, a Hamász szóvivőjét kérdeztük a Gázai övezetben.

hvg.hu: Önök 2006-ban fegyveresen vették át az irányítást a Gázai övezet felett, mert sem a Fatah, sem Izrael vagy az Egyesült Államok nem ismerte el győzelmüket a kiírt választások után. Azóta polgárháborús viszonyban voltak a Fatahhal és bár zajlottak tárgyalások Kairóban, nem sikerült megegyezniük. Mi változott?

Faúzi Bárhúm: Egyrészt, a forradalmak teljes egészében átrajzolták a régiót. Tunéziában és Egyiptomban elzavarták az évtizedek óta Izrael- és Amerika-barát politikát folytató diktátorokat, akik semmilyen körülmények között nem ismerték el a Hamászt. Terrorszervezetnek tartottak minket, mivel a kezdetektől fogva elutasítottuk a tárgyalást a „megszállókkal”, mert láttuk, hogy egyetlen megállapodást sem tartanak be. A kairói tárgyalásokat minden esetben Egyiptom szabotálta: ha elő is terjesztettek egy javaslatot, annak aláírása egyáltalán nem volt kiegyensúlyozott vagy tisztességes, gyakorlatilag politikai öngyilkosságra ítélte volna a Hamászt.

Mondok egy példát: volt egy megállapodás a 2010-es választásokról, de azt például nem akarta az akkori egyiptomi kormány, hogy mi is delegáljunk valakit az ellenőrző bizottságokba. Így nem lehet tárgyalni. A forradalommal megváltoztak a dolgok: egyrészt az egyiptomi Legfelsőbb Katonai Tanácsnak nem voltak prekoncepciói a Hamásszal szemben, így nem kezdtek mocskos játszmákba és nem szabotálták a megegyezést. Másrészt a Fatah is változtatott a politikáján.

hvg.hu: Például feladta a húsz éve alkalmazott stratégiáját és egyoldalú lépésként az ENSZ-hez folyamodott, hogy ismerjék el a Palesztin Államot a szeptemberi nagygyűlésen.

F. B.: Igen. Nyilvánvalóvá vált, hogy hiába próbálkoztak a bilaterális tárgyalásokkal, ezek semmilyen eredményre sem vezettek, mert csak mi, palesztinok tartottuk be a megegyezéseket, a „megszállók” nem. A Fatah rengeteget vesztett a hitelességéből a lakosság körében, mert nem tudtak semmilyen eredményt sem elérni az elmúlt húsz évben, a korrupciós ügyeik miatt és még sorolhatnám. Egyértelművé vált, hogy a Hamász politikai koncepciója érvényes. Mi a kezdetektől fogva azt mondtuk, hogy nem érdemes tárgyalni a „megszállókkal”. Az idő minket igazolt.

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!

A Hamász Ciszjordániában számít a harmadik intifáda kitörésére Fotó: Jászberényi Sándor

hvg.hu: Mik voltak a politikai reakciók a kiegyezésre?

F. B.: Abban a pillanatban, hogy a megegyezés nyilvánossá vált, az Egyesült Államok felfüggesztette a Fatahnak nyújtott támogatás egy jelentős részét, gyakorlatilag megfelezve az emberek fizetését. Sok aktivistát elengedtünk a börtönökből, mind a Gázai övezetben, mind Ciszjordániában, de például az elengedett Hamász-tagokat azonnal újra le is tartóztatták. Mindemellett a rafahi határátkelő tényleges megnyitása is késlekedik, mert Egyiptom is óriási külpolitikai nyomás alá került, amiért fel akarja oldani a blokádot. Nyilvánvaló, hogy sem az Egyesült Államoknak, sem Izraelnek nem tetszik, hogy nincs többé megosztottság a palesztinok soraiban és komoly támogatókra találtunk.

hvg.hu: Halad az átmeneti egységkormány felállítása?

F. B.: Látva a reakciókat, megegyeztünk a Fatahhal, hogy felfüggesztjük az egységkormány létrehozását a szeptemberi ENSZ közgyűlésig, ahol Abu Mázen (Mahmúd Abbász – a szerk.) kérni fogja a Palesztin Állam elismerését az 1967-es határok szerint. Ez számunkra vállalható kompromisszum, ugyanis már 2010-ben jeleztük, hogy a Hamász hajlandó elismerni a zsidó államot és törölni az alapító okiratából az elpusztítására felszólító passzust, amennyiben a ’67-es határainkat elismerik. Mindemellett nem sok reményt fűzünk az ENSZ döntéséhez, mivel biztosak vagyunk benne, hogy az Egyesült Államok meg fogja vétózni a kérésünket. (Ezt korábban az amerikai diplomácia már közölte.)

Az Intifádák

Az intifáda ellenállás és harc. Maga a kifejezés magyarul azt jelenti „lerázni (az elnyomást)”. Az első intifáda 1987-ben robbant ki a Gázai övezetben található dzsabaliai menekülttáborból, majd hamar átterjedt Ciszjordániára és Kelet-Jeruzsálemre is. A hat évig tartó összecsapások során több mint ezer palesztin vesztette életét, és százhúszezer főt tartóztattak le az Izraeli Védelmi Erők. A második intifáda 2000-ben kezdődött és 2005-ig tartott. Ezalatt 719 civil és 334 izraeli katona vesztette életét, a megölt palesztinok száma ötezer főre tehető. Mindkét intifáda során bevett gyakorlat volt az izraeli civil célpontok támadása.

hvg.hu: Mi történne, ha mégis?

F. B.: Természetesen megalakítjuk az átmeneti kormányt, és a PFSZ-t is újraszervezzük. A külpolitikánkban azonban egyfajta politikai vákuum áll majd be. A tárgyalások nem vezettek eredményre, nem marad más opció, mint a felkelés, a harmadik intifáda. Ennek az esélyét én nyolcvan százalékra becsülöm. Kifogytak a lehetőségeink, és ebben a pillanatban is zajlik a palesztin falvak lerombolása és a telepek építése. Nagy az esélye a harmadik intifádának, a világ pedig már megérti miért harcolunk, sokan éreznek rokonszenvet a palesztin üggyel.

hvg.hu: Gondolom, elsősorban Egyiptomra gondol. Az őszi egyiptomi választás egyik nagy nyertesének a Muzulmán Testvériséget várják. A Hamász is ugyanebből a mozgalomból alakult.

F. B.: Nyilvánvalóan azt reméljük, hogy az egyiptomi-palesztin kapcsolatok tovább fognak javulni. Egyiptomnak is megvannak a problémái a zsidó állammal, szerződések, melyeket felül kell vizsgálni, újra kell értelmezni. Például a Camp David-i egyezmény idejét múlta és határozottan előnytelen Kairónak. Emellett a forradalom utáni államok lakossága elkötelezett a palesztinok ügye mellett, szinte minden héten hallani szimpátia- vagy a zsidó állam politikája elleni tüntetésekről.

Az 1967-es határok

A palesztin-izraeli tárgyalások alapkérdését jelentő határokat az 1967-es arab-izraeli háborúk rajzolták meg, melyek során Izrael győzelmet aratott Egyiptom és szövetségesei felett. Azóta telepek létrehozásával több területet is kisajátított a palesztinoktól, beleértve Kelet-Jeruzsálemet is. Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke ez év májusában arról beszélt, hogy a ’67-es határok lehetnének a béketárgyalások alapjai, figyelembe véve néhány telep sorsát Ciszjordániában. Bejelentése Izraelben heves ellenkezést váltott ki, az izraeli kormányzat szerint az ezekhez a határokhoz való visszatérés „védtelenné” tenné Izraelt a jövőbeni támadásokkal szemben.

hvg.hu: Izrael már a II. intifáda idején azzal vádolta a PFSZ-t, hogy azt az akkori tárgyalások kudarcba fulladása miatt robbantotta ki. Készen áll a civil palesztin lakosság egy újabb felkelésre?

F. B.: Igaza van, a jelenlegi helyzet sokban hasonlít a 2000 körüli viszonyokra. Természetesen minden körülmények között szeretnénk elkerülni egy fegyveres felkelést, de ez csak abban az esetben lehetséges, ha a diplomáciai kísérletek nem fulladnak totális kudarcba. Nyilvánvalóan a lakosság nem akar háborút, élni szeretnénk. Ez azonban szinte elképzelhetetlen, amíg palesztin civilek tucatjai szenvednek el jogsértést napi szinten.

hvg.hu: Az övezetben általános a pletyka, hogy dacára az izraeli blokádnak, a Hamász felfegyverezte magát, sőt a Kasszám brigádok (a Hamász fegyveres szárnya) olyan jó kapcsolatokat ápol Iránnal, hogy rendszeresen járnak át kiképzésekre.

F. B.: Sem cáfolni sem megerősíteni nem szeretném ezt a pletykát. Amit ehhez hozzá tudok fűzni az az, hogy mi bárki támogatását és segítségnyújtását örömmel vesszük, nemzetiségre vagy vallásra való tekintet nélkül. Égető szükségünk is van a világ támogatására, hiszen öt éve élünk teljes blokád alatt.

hvg.hu: A felkelés a Gázai övezetben fog elkezdődni, mint a legelső intifáda idején?

F. B.: Nem. Ciszjordániában.

        Forrás:HVG.HU