A könyv céljának azt mondta, hogy a spanyol embermentő Ángel Sanz
Briz munkásságát is megismerje a mai közvélemény.
Bemutatták Dobos Erzsébet, a Budapesti Gazdasági Főiskola tanárának Megmenekültek – dokumentumok és visszaemlékezések a spanyol embermentésről
Budapesten a holokauszt idején című könyvét csütörtökön a fővárosban.
Mint a szerző elmondta, 2007 végén kezdte munkáját Harsányi Iván
történész, illetve a Holokauszt Emlékközpont segítségével.
Megemlítette, hogy segítséget kapott egykori osztálytársától, Karsai
Lászlótól, akit a legtájékozottabb történésznek tart a holokauszt
témájában.
„Iszonyatosan nehéznek” nevezte, hogy a vészkorszak túlélőit
felkutassa és interjúkat készítsen velük. Elsőként Harsányi Iván
adott neki interjút (mivel ő is a spanyol embermentőknek köszönheti
életét), majd az Új Élet című lapban adott fel hirdetést, amelynek
eredményeként számosan jelentkeztek interjút adni szerte a világból,
egyebek mellett Kanadából és Ausztráliából – említette meg.
Arról is beszélt, hogy a Shoah Foundation Visual History Archive 50
ezer interjút tartalmazó állományában is talált több mint egy
tucatnyit, amelyeket olyan magyarországi holokauszttúlélők adtak,
akiket spanyol diplomaták mentettek meg, az ő történetük is bekerült
a kötetbe.
A könyv céljának azt mondta, hogy a spanyol embermentő Ángel Sanz
Briz munkásságát is megismerje a mai közvélemény. Zaragozában most
készül a Ángel Sanz Brizről szóló film, amelyet márciusban mutatnak
majd be – tette hozzá.
A szerző rámutatott: mintegy 20 interjút készített a túlélőkkel,
akik véleménye szerint dokumentumértékű adatokat szolgáltattak a
beszélgetések során. Szólt arról a tervéről is, hogy a könyv újabb
kiadását lehetőség szerint bővített formában publikálja.
Harsányi Iván elmondta: a védettek közül csak azok ismerték az 1942
óta Magyarországon dolgozó Ángel Sanz Brizt, akik kifejezetten a
nagykövetségen kaptak menedéket. Ha azonban Sanz Briz csak azt
csinálta volna, amit a saját külügyminisztériuma megengedett, akkor
sokkal kisebb hatékonysággal tudta volna végezni embermentő
munkáját.
Kitért arra, hogy a diplomata saját államának engedélye nélkül
fogadott be a követség épületébe több mint száz üldözöttet. A
második világháború után a spanyol állam nyomására azonban nem
beszélhetett embermentő tevékenységéről. Hozzátette: Ángel Sanz Briz
1944. augusztus 3. után, amikor kifejezetten a zsidómentést ellenző
külügyminisztere lett Spanyolországnak, még nehezebben tudta végezni
munkáját.
A spanyol diplomata először nyolc házat bérelt Budapesten, ahol 350
ember befogadására kapott engedélyt. Később további hozzájuk
betérőknek adta meg a védettséget jelentő menlevelet. A védett
épületeket még a nyilasok is tiszteletben tartották; ha néha egy-egy
zsidó embert elvittek, a spanyol nagykövetség telefonjának hatására
többnyire megmenekültek – mondta.
A történész közölte: Sanz Briz 47 jelentést írt magyarországi
működése során Spanyolországnak a holokauszt idején. Az egyik, 1944
júliusában hazaküldött levelében írt azokról a szörnyűségekről,
amelyeket a zsidókkal szemben a koncentrációs táborokban
elkövettek.
BreuerPress-media info
