Hódmezővásárhelyen
A török kori
Hódmezővásárhely varázslatos leleteiről tartott előadást a
Csongrád megyei település Petőfi Sándor Művelődési Központjában
Bokorné Nagy Katalin régész, a Tornyai János Múzeum nyugalmazott
igazgatóhelyettese.
A beszámoló keretében az elismert régész eredeti, 17. századi
tárgyakat is megmutatott az érdeklődőknek. Ezekkel az alkotásokkal
eddig még nem találkozhatott a nagyközönség, ugyanis a múlt
lenyomataiként a tavaly nyári vásárhelyi ásatások idején kerültek
elő. Ezek közt vannak olyan a törökkori, Vásárhely mindennapjait
érzékeltető tárgyak, mint a híres háromlábú edény vagy a korabeli
kávézási szokásokra utaló ivópohár, illetve egy több százéves pipa.
Bokorné előadásában vázolta, hogy a 17. században miként érett
igazi várossá Hódmezővásárhely. A középkorban ugyanis e térségben
nagyjából kétkilométerenként volt egy apró falu. Vásárhely környékén
a régészek és a helytörténészek 15 úgynevezett templomos helyről
tudnak, ami azt mutatja, hogy körülbelül ennyi templom lehetett itt,
vagyis közel 150 egészen kicsi falvacska élt egymás mellett.
A 17. század nem pusztán a török kor miatt izgalmas és érdekes –
tette hozzá a szakember -, hanem azért is, mert ekkor szűnt meg a
korábbi aprófalvas világ a környéken. A történész szerint ezek a
régebbi történeti felfogással ellentétben nem a törökök pusztítása
miatt, hanem inkább a véres 15 éves háború okozta bizonytalanság
miatt kezdtek hanyatlani. Szintén a korszak érdekessége, hogy
akkoriban Vásárhelytől egészen Gyuláig lehetett hajózni dereglyén a
Kistó-éren keresztül, sőt a településnek önálló gabonakikötője is
volt.
Bokorné Nagy Katalin a török kori Vásárhely legjobb ismerője.
1977-ben a helyi autóbusz-állomás területén végzett alapos feltáró
munkát, majd a 80-as évek végén a református ótemplom környékén
talált a 17-18. századi mezőváros hétköznapjait jellemző értékes
leletegyüttest.
BreuerPress+MTI
Hódmezővásárhely varázslatos leleteiről tartott előadást a
Csongrád megyei település Petőfi Sándor Művelődési Központjában
Bokorné Nagy Katalin régész, a Tornyai János Múzeum nyugalmazott
igazgatóhelyettese.
A beszámoló keretében az elismert régész eredeti, 17. századi
tárgyakat is megmutatott az érdeklődőknek. Ezekkel az alkotásokkal
eddig még nem találkozhatott a nagyközönség, ugyanis a múlt
lenyomataiként a tavaly nyári vásárhelyi ásatások idején kerültek
elő. Ezek közt vannak olyan a törökkori, Vásárhely mindennapjait
érzékeltető tárgyak, mint a híres háromlábú edény vagy a korabeli
kávézási szokásokra utaló ivópohár, illetve egy több százéves pipa.
Bokorné előadásában vázolta, hogy a 17. században miként érett
igazi várossá Hódmezővásárhely. A középkorban ugyanis e térségben
nagyjából kétkilométerenként volt egy apró falu. Vásárhely környékén
a régészek és a helytörténészek 15 úgynevezett templomos helyről
tudnak, ami azt mutatja, hogy körülbelül ennyi templom lehetett itt,
vagyis közel 150 egészen kicsi falvacska élt egymás mellett.
A 17. század nem pusztán a török kor miatt izgalmas és érdekes –
tette hozzá a szakember -, hanem azért is, mert ekkor szűnt meg a
korábbi aprófalvas világ a környéken. A történész szerint ezek a
régebbi történeti felfogással ellentétben nem a törökök pusztítása
miatt, hanem inkább a véres 15 éves háború okozta bizonytalanság
miatt kezdtek hanyatlani. Szintén a korszak érdekessége, hogy
akkoriban Vásárhelytől egészen Gyuláig lehetett hajózni dereglyén a
Kistó-éren keresztül, sőt a településnek önálló gabonakikötője is
volt.
Bokorné Nagy Katalin a török kori Vásárhely legjobb ismerője.
1977-ben a helyi autóbusz-állomás területén végzett alapos feltáró
munkát, majd a 80-as évek végén a református ótemplom környékén
talált a 17-18. századi mezőváros hétköznapjait jellemző értékes
leletegyüttest.
BreuerPress+MTI
