A Magyar Újságírók Országos Szövetségének 5200 tagja nevében tanácskozó 114 küldött megválasztotta a MÚOSZ új tisztségviselõit, testületeit, módosította az alapszabályt, elfogadta a szövetség új etikai kódexét. Az érdekvédelmi kódex módosítását viszont késõbbi idõpontra halasztották, mert úgy ítélték meg, hogy az új feladatok miatt további egyeztetésekre van szükség.
A legnagyobb hazai újságíró szervezet kétnapos küldöttgyûlésén számos újságíró kinyilvánította azon a véleményét, hogy egyrészrõl hazánkban az újságírókat tömörítõ és képviselõ legnagyobb társadalmi szervezet, a MÚOSz, mint testület társadalmi megítélése erõsebb lett, de ezzel egyidejûleg gyengült az újságírói szolidaritás. A kétnapos rendezvényen szó került a hazai média hitelvesztésérõl és a sajtószabadság fontos kérdéseirõl is.
Az elnökségnek, a már korábban nyilvánosságra hozott beszámolója abból indult ki, hogy az újságírás presztízse romlik, a minõség definiálhatatlanná vált, a függetlenség, pedig az elképzelthez képest más értelmet kapott. Ezzel párhuzamosan a szakma – természetesen – leképezi a túlpolitizált közéletet, annak megosztottságát. Mindennek törvényszerû következménye a frusztráció, a szakmai közösségek értelmébe vetett hit eróziója, jóllehet a nyilvánosság jelen- és mindenkori helyzete nem rosszabb, nem jobb, mint a társadalom, a demokrácia, a közélet, a kultúra állapota. Ám a szövetség elnöksége azt is érzékeli, hogy a nyilvánossághoz való hozzáférés demokratizálódik, a média a piaci hatások érvényesülésével sokszínûbb, többrétegû lett.
A sajtó szabadságának ritka nyílt és gyakori látens sérelme ellenére a sajtószabadság ma nem csupán jogi kategória, hanem védhetõ társadalmi norma, érték lett Magyarországon.
A MÚOSZ határozott lépéseket tesz a helyi lapok sajtószabadságot, sajtóetikát sértõ és az újságírókat egzisztenciálisan kiszolgáltatott helyzetbe sodró gyakorlatának megtörése érdekében.
Az elnökségtõl független etikai bizottság beszámolója szerint a kommunikációs szakmákban erõs a késztetés a MÚOSZ-on és a jelenlegi etikai együttmûködésben résztvevõ társszervezetek tevékenységén túlmutató, önszabályozási testület létrehozására. Egy másik észrevétel: indokolt, hogy a tulajdonosi és alkalmazotti körök külön megállapodásokat kössenek foglalkoztatási, szociális, etikai kérdéseknek a munkahelyhez alkalmazkodó szabályozására. Az ilyen – nyilvános és átlátható – megállapodások a mindenkire érvényes, normatív megfogalmazásokkal szemben konkrétabb és hatékonyabb érdekérvényesítést- és képviseletet tennének lehetõvé.
A küldöttgyûlés szakmai vitájában az elitista felfogás csapott össze a nyitottságra építõ szellemiséggel. Többen szorgalmazták a sajtó minõségromlásának megállítását, s ehhez a színvonalasabb újságíróképzést. Mások arra figyelmeztettek: a reális társadalmi, emberi helyzetbõl érdemes kiindulni, amikor a szövetség céljait kijelölik.
A felszólalók többek között a következõ témaköröket érintették:
– A bulvárosodással, az ingyenes lapok tömegével arányosan szûkül a minõségi újságírás tere. A felsõfokú kommunikációs szakemberképzés gyakran felszínes, sok tekintetben nem elégíti ki a média gyakorlati igényeit. Ebben a helyzetben a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémiájának szakirányú továbbképzései a pozitív fejlemények közé tartoznak. Gond viszont, hogy alig részesülnek képzésben a kisebb televíziók operatõrei, rendezõi. Még kedvezõtlenebb a helyzet a médiumok mûszaki szakember utánpótlása terén.
– A sajtószabadság esetlegesen érvényesül, különösen a helyi lapoknál dolgozókra nehezedik nagy politikai nyomás. Fõleg vidéken súlyos megélhetési problémákkal küszködnek az újságírók.
– Sokan bírálták tagtársaik egy részét is a szakma, a szövetség iránti érdektelen magatartásuk miatt. Mint elhangzott, az újságíró szövetségbõl csaknem kivonultak a televíziósok és a rádiósok. Egyesek szerint a MÚOSZ-nak nagyobb a társadalmi, mint a szakmai elismertsége. Mások viszont arra figyelmeztettek: a MÚOSZ nem szakszervezet, nem szociális intézmény, hanem civil szervezõdés, amely egy szakmai közösséghez való tartozás lehetõségét kínálja azoknak, akikben erre igény van.
dr. Eötvös Pál, a MÚOSZ elnöke a vita összefoglalásaként arra hívta fel a figyelmet, hogy el kell dönteni, milyen célt tûz ki a szövetség elé a küldöttgyûlés. Ugyanis egyszerre két, egymással ellentétes irányba nem lehet vezetni egy szervezetet. Az elitista felfogás bezárkózóvá teszi a szövetséget, és elriasztja a fiatalokat. Mint jelezte, õ a nyitottság híve, s ennek jegyében meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy némi engedményt teszünk. Meg kell értenünk, hogy nem a kívánságainkból, hanem a reális társadalmi, emberi helyzetbõl érdemes kiindulnunk, amikor a szövetség jövõjérõl beszélünk.
A MÚOSZ küldöttgyûlése újraválasztotta dr. Eötvös Pál elnököt, illetve Csillag Sándort, a választmány elnökét. Alelnökök: Acsay Judit és Tóth Károly. Az ellenõrzõ bizottság elnöke Bertalanfy Judit maradt. Megerõsítették tisztségében dr. Halák Lászlót, az etikai bizottság elnökét. Az érdekvédelmi bizottság elnökévé Móza Katalint választották meg.
Az újraválasztott elnök, dr. Eötvös Pál hangsúlyozta, hogy a MÚOSZ legfontosabb feladata a szövetség szakmai és társadalmi igények szerinti formálása és az, hogy a szervezetnek hangsúlyozottan nyitott, civil szervezetként, szövetségként kell mûködnie.
FPI – Breuerpress info
