NAFTALI KRAUS
MIT ÜNNEPLÜNK CHANUKAKOR?!
MIT ÜNNEPLÜNK CHANUKAKOR?!
Nemsokára ránkköszönt a Chanuka. Mi is az a Chanuka? – kérdezzük mi is a Talmuddal (Sábát traktátus, 21, b). Ott a kérdés retorikus, a Talmud Bölcsei persze, hogy tudták minek emlékére gyujtjuk a gyertyákat, pörgetjük a trenderlit és esszük a fánkot. Azonban a nép, akárcsak mi, el-elfelejtette a lényeget és maradt a fánk…
Ez a válasz arra a kérdésre is, mi a Chanuka igazi jellege: gazdasági, „szocialista” felkelés a szir-görög elnyomás, kizsákmányolás ellen, vagy nemzeti, patrióta felkelés az idegen iga lerázására és az állami függetlenség elérésére, vagy pedig vallásos hevületből fakadó szabadságharc a pogányok ellen, akik idegen kulturát, bálványkultuszt, akartak a zsidó népre kényszeriteni és asszimilálni őt – saját országában.
Ha valaki az apokrif Makkabeusok könyveit olvassa, – megtalálhatja mindhárom elemet. A harcokat, amiket Jehuda a Makkabeus és testvérei vivtak, miután édesapjuk, a hős kohanita kibontotta a felkelés zászlaját; a Szentély megtisztitását és a gyertyagyujtást, stb, de a Talmudban és a zsidó forrásokban, a kevés anyag ami Chanukáról szól – szinte kivétel nélkül a szellemi vetületre mutat és negligálja a harcokat, győzelmeket.
Miért?
Azért mert enélkül a Chanuka ténye, története és jelentősége rég elfelejtődött volna. Ki tudná ma mit történt Jeruzsálemben 2200 évvel ezelőtt, ha már néhányszáz évvel később a Talmud felteheti a kérdést: Mi is a Chanuka ?! Ha nem a kötelező nyolcnapos gyertyagyujtás, ha nem a Hállél ima mondása és az Ál Hániszim (a Csodákról) betoldás az imákban és a bencsolásban (étkezés utáni áldásima) – csupán egyes történelemkönyvek lapjain porosodna – ha egyáltalán – a hasmóneus epizód.
A CSODÁKRÓL (ha lehet – keretben)
„A Hasmóneus nemzetségbeli Mátitjáhu, Jochanan fia, a főpap és fiai idején, amikor a gonosz görög uralom néped, Izrael ellen kelt, hogy elfelejtesse velük Tórádat és igy, akaratod ellenére, áthágják parancsolataidat; Te nagy kegyedben melléjük álltál bajuk idején, perbe szálltál értük, javukra döntöttél, bosszut álltál értük; a hősködőket a gyengék, a sokakat a kevesek, a tisztátalanokat a tiszták, a gonoszokat az igazak és a rosszakaratuakat a tanoddal foglalkozók kezére adtad; magadnak nagy és szent Nevet szereztél világodban; népednek, Izraelnek pedig nagy győzelmet és szabadulást adtál mindmáig. Ezután eljöttek fiaid Házad csarnokába, kitakaritották lakodat, megtisztitották Szentélyedet és szent udvarodban gyertyákat gyujtottak; majd hálaadásra jelölték ki Chánuká ezen nyolc napját, nagy neved dicséretére”.
(A Sámuel Imája cimü lubavitsi imakönyvből, 67. ol’, forditotta Simon Saroni, szerk.Naftali Kraus, Budapest, 1996) .
Bizonyiték?
Van a Talmud Táánit (Böjtök) traktátusához csatolva egy ősi jegyzék, amely a történelmi dátumokat tünteti fel, illetve azokat a napokat, amelyeken – bizonyos örvendetes események, győzelmek, ki és felszabadulások emlékére, tilos böjtölni és nem szabad gyászolni. Ezt úgy hivják hogy Megilát Táánit, ahol többtucat ilyen esemény van felsorolva, amelyek a második Szentély korában történtek.
Ma ez (a böjt és a gyász tilalma az emlitett napokon) érvényét vesztette, mert a legtöbb eseményről fogalmunk sincs mi történt pontosan, mikor és miért. Az egyetlen ami ma is ünnep és tudjuk az okát – az a Chanuka, amit a vallási előirások és szokások „tartottak életben”.
A chanukai gyertyagyujtás 8 napja a csodába van ágyazva, abba a csodába, hogy az egy napra elegendő mennyiségü tiszta olaj – amit a pogányok keze nem érintett – nyolc napig égett, amig csak a győztes felszabaditó Hasmoneus kohaniták, uj olajat készitettek.
NAFTALI KRAUS
BreuerPress-info
Ez a válasz arra a kérdésre is, mi a Chanuka igazi jellege: gazdasági, „szocialista” felkelés a szir-görög elnyomás, kizsákmányolás ellen, vagy nemzeti, patrióta felkelés az idegen iga lerázására és az állami függetlenség elérésére, vagy pedig vallásos hevületből fakadó szabadságharc a pogányok ellen, akik idegen kulturát, bálványkultuszt, akartak a zsidó népre kényszeriteni és asszimilálni őt – saját országában.
Ha valaki az apokrif Makkabeusok könyveit olvassa, – megtalálhatja mindhárom elemet. A harcokat, amiket Jehuda a Makkabeus és testvérei vivtak, miután édesapjuk, a hős kohanita kibontotta a felkelés zászlaját; a Szentély megtisztitását és a gyertyagyujtást, stb, de a Talmudban és a zsidó forrásokban, a kevés anyag ami Chanukáról szól – szinte kivétel nélkül a szellemi vetületre mutat és negligálja a harcokat, győzelmeket.
Miért?
Azért mert enélkül a Chanuka ténye, története és jelentősége rég elfelejtődött volna. Ki tudná ma mit történt Jeruzsálemben 2200 évvel ezelőtt, ha már néhányszáz évvel később a Talmud felteheti a kérdést: Mi is a Chanuka ?! Ha nem a kötelező nyolcnapos gyertyagyujtás, ha nem a Hállél ima mondása és az Ál Hániszim (a Csodákról) betoldás az imákban és a bencsolásban (étkezés utáni áldásima) – csupán egyes történelemkönyvek lapjain porosodna – ha egyáltalán – a hasmóneus epizód.
A CSODÁKRÓL (ha lehet – keretben)
„A Hasmóneus nemzetségbeli Mátitjáhu, Jochanan fia, a főpap és fiai idején, amikor a gonosz görög uralom néped, Izrael ellen kelt, hogy elfelejtesse velük Tórádat és igy, akaratod ellenére, áthágják parancsolataidat; Te nagy kegyedben melléjük álltál bajuk idején, perbe szálltál értük, javukra döntöttél, bosszut álltál értük; a hősködőket a gyengék, a sokakat a kevesek, a tisztátalanokat a tiszták, a gonoszokat az igazak és a rosszakaratuakat a tanoddal foglalkozók kezére adtad; magadnak nagy és szent Nevet szereztél világodban; népednek, Izraelnek pedig nagy győzelmet és szabadulást adtál mindmáig. Ezután eljöttek fiaid Házad csarnokába, kitakaritották lakodat, megtisztitották Szentélyedet és szent udvarodban gyertyákat gyujtottak; majd hálaadásra jelölték ki Chánuká ezen nyolc napját, nagy neved dicséretére”.
(A Sámuel Imája cimü lubavitsi imakönyvből, 67. ol’, forditotta Simon Saroni, szerk.Naftali Kraus, Budapest, 1996) .
Bizonyiték?
Van a Talmud Táánit (Böjtök) traktátusához csatolva egy ősi jegyzék, amely a történelmi dátumokat tünteti fel, illetve azokat a napokat, amelyeken – bizonyos örvendetes események, győzelmek, ki és felszabadulások emlékére, tilos böjtölni és nem szabad gyászolni. Ezt úgy hivják hogy Megilát Táánit, ahol többtucat ilyen esemény van felsorolva, amelyek a második Szentély korában történtek.
Ma ez (a böjt és a gyász tilalma az emlitett napokon) érvényét vesztette, mert a legtöbb eseményről fogalmunk sincs mi történt pontosan, mikor és miért. Az egyetlen ami ma is ünnep és tudjuk az okát – az a Chanuka, amit a vallási előirások és szokások „tartottak életben”.
A chanukai gyertyagyujtás 8 napja a csodába van ágyazva, abba a csodába, hogy az egy napra elegendő mennyiségü tiszta olaj – amit a pogányok keze nem érintett – nyolc napig égett, amig csak a győztes felszabaditó Hasmoneus kohaniták, uj olajat készitettek.
NAFTALI KRAUS
BreuerPress-info
