Zita Turgeman emlékére 1972 – 2006

Zita Budapesten született, 1990-ben Izraelbe utazott. Először csak tanulni, majd miután beleszeretett az országba véglegesen letelepedett.


1996-ban végzett a jeruzsálemi Héber Egyetemen, Pedagógia és Irodalom szakon. A Hadassza Kórházban kezdett el dolgozni a Jeruzsálemhez közeli Ein Keremben. A Yad Vashemmel először akkor kerül kapcsolatba, amikor a magyar pedagógusok csoportjainak fogadásához kerestek segítséget. A magyarok mellett később számos ország tanárát, politikusát, neves személyiségét kalauzolta az Emlékezés hegyén. Részt vett a tanárok számára szervezett kurzusok, és holokauszt túlélők találkozóinak szervezésében, több tananyag kidolgozásában. Az utolsó ilyen, amivel halála előtt foglalkozott Oscar Schindlerről szólt. Nem véletlen, hogy Zita ilyen érzékenységet mutatott az embermentők témája iránt. Édesapját 1944 végén, újszülöttként, a pesti gettóból mentették ki. Zita volt az, aki végigvitte a megmentő, Jurinkovits János Világ Igazaként való elismertetését. 2005 novemberében a holokauszt történetének megismertetésében és oktatásában végzett munkáját a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjével ismerték el, amelyet a külügyminiszter adott át neki és több kollégájának egyaránt. Akkor, mint a Csehországgal, Szlovákiával és Horvátországgal kapcsolatos iroda vezetőjeként dolgozott. Nemcsak kolléga volt, hanem több annál. Szakmai kérdésekben készséggel, szinte azonnal segített, mondott véleményt. Igaz barát, ember volt, akivel jókat lehetett nevetni, cserélgetni a gyerekeink fényképét. Bármire volt is szükségünk számíthattunk rá. Április 23-án tragikus hirtelenséggel ért véget az élete. Gyermekei Tom és Sophie árván maradtak. 1972-2006. A két szám között csupán egy kis vonal. Maga az élet. Zitu élete nem ért azonban véget, mert: „Az igazak emléke áldott…”
BreuerPress-info