„Tudják, fontos, amit csinálunk” – Szántó T. Gábor, a Szombat főszerkesztője

Ezt csak a Jóisten tudja, de valóban már 25 éve szerkesztem a Szombat folyóiratot, amely kiegészült egy nagyon intenzíven működő internetes oldallal, a szombat.org-gal, ahol a havilap mellett napi szinten reflektálunk közéleti, kulturális eseményekre, véleményt mondunk a világról. A Szombatnak ez vált a meghatározó emblémájává, hogy nagyon szuverén hangon szólal meg, és nem egy hangon, hanem sokféle véleménynek teret adva, legyen szó belpolitikáról, közel-keleti eseményekről, az Izraellel kapcsolatos fejleményekről. A lapokat viták éltetik, és ez a szabad szellemiség, ami ma nagyon sok médiumból hiányzik, jellemzője a Szombatnak.

Mi nem veszünk össze, legfeljebb véleményt mondunk dolgokról, s ez legfeljebb nem egyezik a közélet szereplőinek a véleményével, de szerintem ez így természetes. A szervezetek objektíven nem tudják önmagukat megítélni, a sajtó, a média feladata, hogy orientálja az olvasóközönséget, véleményt mondjon a hírek mellett. Ezzel adjon olyan hátteret, olyan kontextusokat mutasson be, hogy az olvasó jobban tudjon tájékozódni az olykor zavaros közéleti események között.

Itt van az idei év egyik legnagyobb európai fejleménye, a népvándorlás a Közel-Keletről. Ezzel kapcsolatban roppant sok kérdés, kétség merül fel, vita zajlik. Egész Európában, az egész világban, a magyar közéletben és sajtóban egyaránt. A legtöbb esetben azt lehet érezni, hogy a véleményformáló médiumok politikai táborok véleményéhez illeszkednek, melyek a hátterükben állnak, s amelyektől támogatást remélnek. Mi igyekszünk úgy véleményt formálni, hogy egyszerre beszéljünk a kérdés humanitárius kihívásairól, és egyszerre figyelmeztessünk arra a veszélyre, mit jelent egy milliós iszlám bevándorlás Európába, más politikai, vallási, kulturális háttérből. Mindez olyan politikai veszélyeket is hordoz, amelynek jeleit már láttuk a Charlie Hebdo elleni merénylet, vagy a legutóbbi párizsi tömegmészárlás kapcsán. Miközben látjuk a veszélyt, az emberi oldalát is megmutatjuk a jelenségeknek. Nagyon sokszor így van ez más közéleti viták kapcsán is. Nem egy szempontot nézünk, nem azt, hogy valakinek az érdekében szólaljunk meg, hanem megpróbáljuk a dolgokat a maguk bonyolultságában, komplexitásában megmutatni.

Egyszerűen nem mondanak igazat. Olvassák a Szombatot, csak nem szeretik mondani, hogy olvassák. Pontosan azért, mert a lap kritikus, már sokaknak a bajszát meghúzkodta. Az emberek pedig szeretnek tájékozódni, kíváncsiak arra, hogy mit gondolnak a Szombat szerkesztői, mi a véleményük, mert adott esetben mégiscsak orientálja őket.

A Szombat részint saját bevételekből él, kevés hirdetési, több eladási és előfizetési bevételből, de mivel ez egy nonprofit kulturális, közéleti lap, így alapítványi támogatásokból él elsősorban. Egyrészt hazai alapítványi támogatásokból, másrészt igyekszünk a világban minden olyan, zsidó és nem zsidó, médiát is támogató alapítványhoz pályázni, amelynek fontos az, hogy legyen egy ilyen folyóirat Közép-Európában. Amennyiben erről a térségről van szó, akkor el kell mondanom, ilyen lap, mint a Szombat, Moszkva és Párizs között nincsen. Ilyen aktív, sokak által ismert, sokak által idézett zsidó fórum – ez fontos momentum, hogy nagy lapok, médiumok idézik, ismertetik a Szombat cikkeit – nincs nagyon. Kivívtunk egy bizonyos státuszt, amire büszke vagyok. Ennek háttere, hogy én a ’90-es évek elejétől figyeltem az új amerikai, izraeli angol nyelvű lapokat, hogy milyenek. Azt a szellemiséget próbáltuk meghonosítani.

Egy előfizetési kampány kellős közepén vagyunk, gyűjtjük a jövő évi előfizetőinket, különböző nyereményekhez juthat hozzá, aki előfizet a lapra.

Sokan azok közül is megrendelik, akik kritikával figyelik a működésünket, mert ők is tudják, fontos, amit csinálunk.

Breuer Péter