„Az nem vita, amikor valaki mindent erőből akar megoldani”
A Pirkadatban M. Kende Péter ezúttal Naszályi Gáborral, az Egységes Közlekedési Szakszervezet elnökével beszélgetett a május elsejei szakszervezeti jelenlétről, a Városliget elvesztett szerepéről, Budapest működőképességéről és a főváros előtt álló politikai-gazdasági kihívásokról. A beszélgetésből egy olyan kép rajzolódott ki, amelyben a közlekedés már rég nem pusztán szakmai ügy: a bérek, a fővárosi források, a szolidaritási hozzájárulás és az állam–önkormányzat viszony mind közvetlenül hat arra, hogy a szolgáltatások működnek-e, és milyen körülmények között dolgoznak azok, akik fenntartják őket.
Május elseje Városliget nélkül
Naszályi Gábor szerint a Városliget nem egyszerűen egy helyszín a szakszervezetek számára, hanem történeti és szimbolikus tér is: a munkásmozgalmi hagyományok, a közös fellépés és a május elsejei jelenlét mind ide kötődnek. Idén azonban a Magyar Szakszervezeti Szövetség hiába foglalta le korábban a területet, az utolsó pillanatban mégsem használhatta azt, így a rendezvények a székházba szorultak.
A szakszervezeti vezető szerint a kérdés messze túlmutat egyetlen ünnepnap logisztikáján. Arról is szól, mennyire maradhatnak életben a munkavállalói hagyományok egy olyan városban, ahol a közterek használata is egyre nehezebb. Naszályi ugyanakkor jelezte: a szándék nem változott, a szakszervezetek továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy május elsejének legyen látható, nyilvános budapesti jelenléte.
Budapest még működik, de milyen áron?
A beszélgetés egyik központi eleme Budapest pénzügyi helyzete volt. Naszályi nem kerülte meg a lényeget: szerinte a főváros azért működőképes még mindig, mert a háttérben olyan emberek dolgoznak, akik napi szinten kezelik a válságokat és folyamatosan egyensúlyban tartják a rendszert. Külön kiemelte Kis Ambrus főigazgató munkáját, akiről úgy fogalmazott: az elmúlt években a város működőképességének megőrzése nagyrészt az ő tudásának és munkabírásának köszönhető.
A közlekedési ágazat számára ez nem elvont politikai kérdés. A BKV-nál és a fővárosi cégeknél dolgozók számára a bizonytalanság mindig ugyanoda fut ki: lesz-e pénz a működésre, a fejlesztésekre, a beszállítók kifizetésére és végső soron a bérekre. Naszályi szerint most ugyan nem fenyeget közvetlen bérkifizetési zavar, de az egész rendszer csak akkor lélegezhet fel, ha rendeződik a főváros és a kormány viszonya.
A szolidaritási hozzájárulás körüli feszültség
A szakszervezeti vezető világossá tette: nem tartja igazságosnak, hogy Budapestet a jelenlegi mértékben terheli a szolidaritási hozzájárulás. Szerinte ez nem valódi szolidaritás, hanem olyan elvonási mechanizmus, amelynek a visszaosztása nem átlátható, és amely hosszú távon ellehetetleníti a város működését. A főváros már befizette a rá eső rész egy részét, de a rendszer ettől még nem vált fenntarthatóvá.
Naszályi szerint most az lenne az egyik legfontosabb feladat, hogy az új miniszterelnök hivatalosan is tárgyaljon a főpolgármesterrel. Nemcsak a politikai gesztus miatt, hanem azért is, mert világossá kell tenni: a kormány partnerként tekint-e Budapestre, vagy továbbra is finanszírozási nyomás alatt tartja.
A közgyűlésben nem erőpróbára, hanem megállapodásra lenne szükség
A fővárosi közgyűlés működéséről szólva Naszályi Gábor elismerte, hogy az elmúlt hónapokban sokszor kabaréba hajló, méltatlan jelenetek zajlottak. Ugyanakkor szerinte nem ez a fővárosi problémák gyökere. A város jelenlegi helyzetét nem a viták okozták, hanem a forráskivonás és a működési feltételek szűkülése.
A közgyűlés sokszínűsége önmagában szerinte nem baj, sőt: a vita a demokrácia része. Csakhogy a vita nem azonos azzal, amikor valaki minden kérdést erőből akar eldönteni. A város csak akkor tud működni, ha a szereplők nem látványos összecsapásokban, hanem kölcsönös engedményekben gondolkodnak. „Az igazán jó megállapodás minden félnek fáj egy kicsit” – idézte fel a főpolgármester egy korábbi mondatát, jelezve: valószínűleg ez Budapest jövőjére is igaz.
Vitézy Dávid kinevezése új helyzetet teremt
A beszélgetés végén szóba került Vitézy Dávid miniszteri szerepvállalása is. Naszályi szerint ez nem volt váratlan fejlemény, és a közlekedési szakszervezet részéről inkább remény, mint aggodalom övezi. Úgy látja, Vitézy most olyan pozícióba kerülhet, ahol végre megmutathatja, mire képes akkor, ha nem korlátozzák a mozgásterét.
Ugyanakkor figyelmeztetett: önmagában egy miniszter személye nem old meg mindent. Budapest és a közlekedés problémái túl mélyek ahhoz, hogy gyors gesztusokkal kezelhetők legyenek. A kérdés most az, hogy az új politikai helyzetben létrejön-e az a megállapodási kényszer, amely nemcsak túlélést, hanem kiszámíthatóbb működést is hozhat a fővárosnak és a közlekedésben dolgozóknak.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
