napi tóra
Pekudé hetiszakasz 2. kommentár, 5785. Ádár 24. Szóval, miért kellett könyvelni (megszámlálni) a pusztai szentélyt és szent tárgyait? A Sz’fát Emet a Zohár alapján mondja, hogy ez a számlálás különleges volt, mert Mózes hajtotta végre. Emiatt nem járt negatív hatással, hanem áldást hozott. Kezdjük azzal, hogy egyáltalán miért lehet káros a számlálás? A Sz’fát Emet megjegyzi, hogy a számolás során a halmaz minden egyes tárgyának saját számot adunk, ez pedig azt eredményezi, hogy elválasztja a megszámlált tárgyat a halmaz többi tárgyától. Ebben a helyzetben minden egyes tárgy (szám) egyedül marad, támogatás nélkül. Ezzel szemben a megszámlálatlan tárgyak halmaza „közösséget” alkot, amelynek minden tagja „erőt merít” abból, hogy egy nagyobb csoport része. A Mislé (28:20) állítja: אִ֣ישׁ אֱ֭מוּנוֹת רַב־בְּרָכ֑וֹת – vagyis a megbízható ember nagy áldás, amivel a hétköznapok szintjén sem lehet nagyon vitatkozni, viszont hagyományaink szerint ezt a jellemzést Mózes érdemelte ki az Örökkévalótól. Ez azt is jelenti, hogy annyira erősen kapcsolódott Isten akaratához, hogy amikor ő végzett bármilyen tevékenységet, azt a Világ Alkotójának szándékával teljes összhangban tette. Ebből következően a Miskán eszközeinek könyvelése nem elválasztást, hanem áldást eredményezett. Szép napot mindenkinek! 8.00: Saharit
