Napi Tóra, hétvége
|
 |
|||
 |
||||
Vájákhél hetiszakasz 6. kommentár, 5784. Ádár 28.
Magyarázatra szorul, hogy vajon önbecsapás-e, ha elhitetjük magunkkal minden péntek este, hogy befejeztük munkánkat? Az egyértelműen kijelenthető, hogy az ember saját szemével is látja, a teendői nem fejeződtek be csak azért, mert eljött a sábát! Rav Kluger írja: az emberi természetből fakad, hogy a szülők addig gondoskodnak gyermekeikről, amíg biztosak nem lesznek abban, hogy a gyerekek elég érettek és rendelkeznek azokkal az eszközökkel, amelyekkel elkezdhetnek gondoskodni magukról. Minél inkább igyekszik a gyermek gondoskodni magáról, annál könnyebben engedik szülei, hogy önellátóvá váljon. Ezzel szemben, amikor a gyermek csecsemő volt, és nem volt képes gondoskodni magáról, a szülei gondoskodtak minden szükségletéről, miközben neki semmit sem kellett tennie. Mi az Örökkévaló gyermekei vagyunk. A munkahét hat napja alatt olyanok vagyunk, mint azok a nagyobb gyermekek, akik mindent megtesznek, hogy megtalálják saját útjukat. Akárcsak szüleink esetében: minél inkább megpróbáljuk lazítani a köteléket magunk és Isten között, annál inkább magunkra hagy minket. Sábátkor azonban, még ha intellektuálisan tudjuk is, hogy van munka, amit el kell végezni, arra kell koncentrálnunk, hogy a Teremtő „ellátó képességéhez” viszonyítva olyanok vagyunk, mint a bölcsőben fekvő csecsemők, akiknek minden szükségletéről gondoskodnak szerető szülei.
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!
gygy: 17.21
szk: 18.27
8.00: Saharit
16.30: Tanulás
17.30: Szombatfogadás
szombat
9.00: Saharit
vasárnap
8.00: Saharit
19.00: ZOOM/T12-tanulás – Toronyi Zsuzsanna előadása
us02web.zoom.us/j/87646141686?pwd=K2g4VE1HRnVVOVJOQWI0L016RU92dz09
