Napi Tóra Behár hetiszakasz 4. kommentár, 5782. Ijár 17.
|
 |
|||
Behár hetiszakasz 4. kommentár, 5782. Ijár 17.
„És a föld ne adasson el végleg, mert enyém a föld, mert idegenek és lakók vagytok ti nálam” (25:23). Amikor Izrael népe belépett az Országba, minden törzs és a törzs összes családja kapott egy földterületet, melyet örök időkre az egyénnek és leszármazottainak adtak. Következésképpen, ha valaki a későbbiekben „eladta” a földjét, az nem végleges eladás volt, hanem bérleti szerződés annyi évre, amennyi még hátra volt a „jóbél-év” beköszöntéig, mert a tórai törvény alapján az ötvenedik év elteltével mindenki (vagy örökösei) visszakapta eredeti örökségét. A fenti vers – úgy tűnik – tényt közöl: a jóbél nem teszi lehetségessé, hogy véglegesek legyenek Izrael földjén a földterületek eladásai. Mestereink azonban nem így értelmezik a verset, hanem explicit tilalomként, és vita van köztük, hogy az eladóra vagy a vevőre vonatkozik a tiltás. Rási szerint a vevőnek tiltja, hogy az ötvenedik évet követően is meg akarja tartani szerzeményét, a Ramban viszont úgy véli, hogy az eladónak. Szerinte, bár a bét dinmegtörtént esetben végrehajtatja az előírást, de az eladó akkor is vétkezik, ha az eladás pillanatában azt állítja, hogy végleges tranzakcióról van szó. Indoklása szerint a tilalomnak lélektani oka van: a „vevőnek” már az első perctől tudnia kell, hogy valójában csak bérlő, és elképzelhető ugyan, hogy az élete jelentős részét az adott birtokon és házban tölti el, de a jóbél évben el kell majd hagynia azt. Egészen más érzések köthetik az embert az otthonához, mint egy bérleményhez, amelyből egy már előre ismert időpontban távoznia kell majd. Ezt az érzelmi próbatételt könnyíti a Tóra tilalma.
Szép napot mindenkinek!
