Napi Tóra
|
6 |
|||
|
|
||||
Háázinu hetiszakasz 2. kommentár, 5782. Tisri 7.
Rabbi Haim, a volozsini rebbe szerint, amikor imádkozunk, akkor minden gondolatunkkal és szavunkkal arra kell törekednünk, hogy növeljük velük Isten dicsőségét. Ha esetleg azt kérjük, hogy ne kelljen szenvednünk, ne legyenek nehézségeink, se nekünk sem szeretteinknek, akkor ezt is azzal a szándékkal kell elmondjuk, hogy elkerülhessük az isteni Név megszentségtelenítését, hiszen, ha problémás az életünk, akkor erre nagyobb esély kínálkozik. Rav Jichak Blazer illő tisztelettel, mégis félreérthetetlenül kimondta: „valamikor régen az emberek olyan magasztos szinten voltak, hogy valóban érezhették a Sehina száműzetésből eredő „fájdalmát”, tudtak imádkozni az Örökkévaló becsületének felemeléséért. A saját szempontjaikat félretéve voltak képesek gondoskodni a Teremtő „szükségleteiről”. A mi generációkban ezzel szemben ritkán fordul elő, hogy egy személy átérezze Isten „fájdalmát”, különösen, amikor a saját élete miatt aggódik. Ha az őszi ünnepeken csak az Örökkévalóra összpontosítanánk, akkor szolgálatunkból hiányozna az igazi odaadás, sokkal inkább azt az érzést keltené, hogy valójában nem hiszünk abban, hogy Isten megítél minket ebben az időszakban. Természetesen továbbra is elmondjuk azokat az imákat, amelyeket a korábbi bölcsek írtak, de lehet, hogy szem előtt tartjuk vagy akár meg is fogalmazzuk saját igényeinket a megfelelő helyeken. A rabbi szerint van egy általános tanulság is: soha nem szabad becsapnunk magunkat, nem szabad a spirituális szintünknél magasabbra nyúlnunk, inkább azon a szinten kell szolgálnunk az Örökkévalót, amelyet már ténylegesen elértünk”.
Szép napot mindenkinek!
