Behár-Behukotáj hetiszakasz 3. kommentár, 5781. Ijjár 22.
Napi Tóra, zoom
|
A kovászos eladásának ma ismert formájának legkorábbi forrása a Toszeftában található (Peszáhim 2:6), amely rögzíti, hogy a hajón utazó zsidó eladhatja a birtokában lévő homecot nem zsidó utastársának és Peszáh után visszavásárolhatja. Igaz ugyan, hogy a Talmud (Pszáhim 13a) már beszélt az eladás lehetőségéről, de ott végleges eladásról van szó, ahol a nem zsidó vevő megtartja a megvásárolt kovászost és felhasználja azt. A Toszefta által említett verziót a Rambam és a Sulhan Aruh is kodifikálja, illetve a Bét Joszef is, de az utóbbi azzal a megjegyzéssel, hogy ez trükk/kiskapu (haarama), amely csak abban az esetben érvényes, ha az eladásnál nincs kikötve feltételként, hogy a nem zsidó köteles visszaadni a kovászost Peszáh után. Idővel a dolog kezdett bonyolódni, mert egyre nagyobb mennyiségű kovászos került zsidó tulajdonba, példának okáért jelentősen növelte a megoldandó áru mennyiségét a tény, hogy őseink is bekapcsolódtak a sörkereskedelembe. Ekkora mennyiségnél érthetően elkezdtek a nem zsidók vonakodni, hogy noha csak átmenetileg, de mégis hatalmas összeget fizessenek a homecért. Hála a Teremtőnek, erre is lett megoldás: az értékesítés hivatalos volt, de a kovászos ott maradt a zsidó tulajdonú raktárakban, a vásárlók a hiteles érték töredékét fizették, a fennmaradó részt kölcsön gyanánt ott hagyták, és a zsidó kereskedők Peszáh után visszavásárolták üzleteiket. Ez új problémát vetett fel: miként kell kezelni a zsidó tulaj házában vagy raktárában maradt homecet? Az eredeti módszer szerint a vevő elvitte a kovászost onnan, így nem tűnhetett úgy, hogy a zsidó ember felelős azért, valamint azt is kizárta, hogy véletlenül ellfogyassza Peszáh idején. A Bach (Rav Joel Sirkis 1561-1640) megoldási ötlete az volt, hogy nem csak a sört, hanem a raktárt is el kell adni, vagy bérbe adni a nem zsidó vásárlónak. A hamec eladás fejlődésének utolsó szakasza többé-kevésbé a ma létező: a rabbi megszervezi annak általános eladását közössége tagjai számára. Ebben az eladásban a nem zsidó nem vesz birtokba, nem fizeti ki a hamec teljes értékét és Peszah után visszaadja. Ez a módszer nagyjából kétszáz éves, és bár sokan ellenezték, de lassan széles körben elfogadott lett és napjaink normatív gyakorlata. Nos, most visszakanyarodhatunk a hetiszakaszhoz: ha a kovászos eladása ennyire problémás, akkor mennyivel inkább az Izrael földjének eladása a smita-évben?! Folyt. köv.
Szép napot mindenkinek!
19.00: mááriv
